Batthyány a ködben
mikor a kivégzésedre kirendeltek előtt
a szívedre mutattál
teátrális mozdulattal
irreális pózban
hősnek akart láttatni a festő
rab voltál a hozzád hűtlen hónapok ködében
érezted hogy az a köd
ÁTHATOLHATATLAN
soha fel nem oszló
másfél millió nyomorra bomló
szürke hullámba veri a Dunát
a hazád
golyó helyett homályra ítéli
ezt a vaksi országot
szürkehályogos ködre ne feledje
ott áll a szobrod és mögötted a templom
hit már alig van de van képmutatás
Isten tisztelet nélkül van mise ’onlájn’
ELŐTTED A KÖD
a gépkocsiforgalmat fölzabálja
a lámpaoszlopra csapódó vízcseppek
nyálkás kígyója
UNDORÍTÓ
nem ezt akartad nem így
(Szabó Eszter Helka)