TULIPÁN
Bölcsőjén bimbózik,
nászágyán virít,
fejfáján sír –
tulipán.
Ha
magos
kopjafán
tulipán néz,
asszony szeme az.
ORGONA
Kidobni sincs erőm
orgonacsokrod.
Rozsdállik már
szerelmünk.
Orgonaruhát vett
a legszebbik lány.
Lecsókolták
szirmait.
Anyám sírján fonnyadsz,
drága orgonám.
Ott is érzi
illatod.
Síp
hangzik
szárában.
Orgonaszó
zúg lelkünk húrján.
Lány
sírján
fehérlik
az orgona
ártatlan fürtje.
LILIOM
Kín
hasít
az éjbe.
Tűzliliom
üvölti: nem vagy.
Oly
puha,
éteri
liliomlét
volt ez, angyalom!
SZEGFŰ
Vörös, bodros fejét
vázában nyújtja
az ég felé
a szegfű.
Fehér szegfűt tűzött
a gomblyukába.
Kiszakított
múltdarab.
Szegfűszál szürcsöli
a nyári napot.
Hosszú szára
szívószál.
Havasi szegfűnek
öt szép szirma van.
Ha tépkeded,
nem szeret.
E
szegfű
miattad
árválkodik.
Miért váratsz hát?
Park
cirmos
virága,
szegfű feje
állja a szelet.
Oly
karcsú
virágtest,
szegfűmosoly,
egyenes derék.
IBOLYA
Ki ibolyát sem kap,
magánya tölt ki
álomkontúrt
lilára.
HÓVIRÁG
A hóvirág szára
nő, nő, egyre nő.
Benne fogan
a remény.
Fehérrel férceled
a tél sebeit.
Összeforrnak.
Tavasz jön.
NEFELEJCS
Sírodon a kékek
bokorba bújnak.
Nefelejcsből
emlék nő.
Úgy hullámzik a nyár,
mint nefelejcsek
tengerkékje
tavasszal.
Sok
piros
tulipánt
nefelejcsek
tengere ringat.
(Szabó Eszter Helka)