Szentháromság
Húsvéti gyónás
ez
három
szenthárom
mindig hiányzik
belőle még valami más
apa anya fiú hol maradt a lány
ő az a negyedik aki mindörökre fáj
ez kínosan szabályos háromszöghiány
de
most
kibújik
a harmadik
ébredő csoda
tiszta lappal indul
a világ rendje már ez
érzem elrontani nem lehet
aztán mégis megtörtént a baj
szívesen megkorbácsolnám magam
aztán kifogást keresek a körülmények
oda maradék üdvösségem azzal a nyárral
végleg itt hagyott magamra árván a szentlélek
már
nincs
a világnak
negyedik sarka
ahol otthon lehetnénk
kellett volna az a harmadik
a stég billenő deszkáin ellibbenő
nyár a folyóban sodródik a harmadik
a világrend bánata újra kettővel osztható
Feltámadás
nekem tökmindegy
harmad- vagy negyednapra történt
ha soha meg nem látom
ha homályos a forrás és fakul a képzelet
ha az ellopott időt senki sem adja vissza
szürke rongyokba vackolta magát a Nap
mégis tavasz van
megszúr egy fénygombostű
a sugár sebhelye gyenge hogy kifakadjon
a rügyben ágaskodik az erő
a nyárfa úgy érzi meztelen
a kandi szemektől ághaja sem védi meg
beburkolózna önmagába és végleg elköltözne
ezt a lakótelepet többé ne lássa
megbüntette Isten a gyökerekkel
nem marad más csak a vágyakozás
a testét nyaldosó levelek csókjaira
a feltámadásnak még semmi jele
évek óta ugyanezt a nyárfát látom
kínlódni a magány manzárdja ablakában
messze azoktól a fényesre sikált tavaszoktól
(Szabó Eszter Helka)