Karácsonyi versféle
Karácsony – ízlelem szavad.
Nem tudok rád hangolódni.
A legtöbb embernek a szeretet,
ami eszébe jut rólad.
Már akik ünnepelni fognak.
Gyűlnek az olyanok, akik nem.
Olyanok is gyűlnek, akiknek
nincs hol,
nincs kivel,
nincs miből.
Az a legkevesebb!
Az ölelés ingyen van.
Az ölés is,
csak két betűvel kurtább.
Imádja azt a kendermagost,
mégis elvágja a nyakát.
Kell a levesbe még
hagyma, krumpli, némi zöldség,
bab és babér – mondja a nagy költőnő.
Amíg fő az ebéd,
rittyent egy verset a szeretetről.
Keres egy szép fenyőágat a neten.
Gyertyával lehetőleg.
Mire fáradtan felütöm laptopom,
már száz szívecske,
ölelő lájkocska a mai mű alatt.
Én a Csendes éjben kussolok.
5G-s okostelóról álmodozom.
Örülök, ha telik tüzelőfára.
Lehunyom szépen a szememet.
(Szabó Eszter Helka)