Online kihívás
A Lamborghini terepjáróban youtuberek ülnek.
Ők hozták létre a “The Borderline” YouTube-csatornát.
Több millió megtekintés, több mint hatszáz követő.
Halottból egy is sok.
Egyikük az ötvenórás, folyamatos autóvezetési kihívásra gyúr.
Benzinkútnál egy percet sem vár.
Két napja meg nem áll.
Két napja egy szemhunyást sem alszik.
Két napja nem eszik.
Néha energiaitalt kap, abba olykor belehúz.
Szájába cigit dugnak, abból egy fiúcska formájú füstcsíkot fúj.
Mindjárt vége, mondják, a youtuber növeli a sebességet.
Mindjárt vége, megnyerik ezt is, s vele a lájkokat.
Mindjárt vége, gyorsabban, még gyorsabban!
A piros Suzukiban ül egy ötéves kisfiú, a húga és az édesanyjuk.
A hároméves kislány súlyosan megsérül.
A Euronews szerint az online kihívás halálos áldozata egy ötéves kisfiú.
Meglepetések völgye
Géza most úgy érezte, hogy régen volt ennyire boldog.
A távsirály zajtalanul siklott a kifutópályán. Átfogta Betti vállát, amíg beprogramozta Daisyt, a házi robotot.
– Végre, hogy eszedbe jut – nevetett a lány.
– Tíz perc az új otthonunk – kiáltott euforikus hangulatában Géza.
– Nyugtával – hűtötte le a kedvese. Talán érez valamit, ki tudja, várandósság idején még az érzékelés is élesebb és pontosabb lehet, gondolta. Az ő gyermekük nem lombikbébi lesz, nem android, szóval nagyobb szerep jut a véletlennek. Most nem akar arra gondolni, mi lesz, ha mégsem olyan az az argentin falu, mint amilyennek a neten látszik. Itt is a hiperkopter, üdvözlik újeszperantó nyelven egy “Salut!”-tal a pilótát, s már be is szállhatnak. A rövid úton az érkezés körüli teendőket intézik mind a ketten.
A ki- és bepakolást elvégzik a robotok.
Az okostelefon kijelzőjén már a Vágyak falva utcáit róják. A szabadnak jelzett ház előtt landolnak. Géza típustervre gondolt, ez a ház viszont múlt századi hangulatot áraszt. Betti meg is kérdezi, mi veszi körül. Géza magyarázza, hogy kerítés. A falvakban Európában is szokás volt, de a katonai létesítményeket ma is védik mindenhol.
– Brienzben volt kerítés? – faggatta Betti.
– Volt – vágta rá Géza. Azon morfondírozott, hogy jutott ez Bettinek az eszébe, amikor a svájci Brienz falut már régóta kockázatos településként kezelték a geológusok.
A falu temploma időnként a felhőkbe burkolózott. Olyan lehetett, mint amikor valamit a tenyerébe vesz az Isten.
Ő ugyan sosem hitt az Istenben, de a nagyszülei még igen. A tudósok még mindig nem tudják helytállóan bizonyítani sem a létezését, sem a hiányát. Géza úgy gondolta, ha valami gyönyörű, az azért az, mert benne lakik az Isten, a panteizmusnak is ez az alapja. Brienz templomának tornya elferdült, s ahogy a falu csúszott bele fokozatosan a völgybe, úgy csúszott vele együtt a temploma is. Széles repedések keletkeztek a falakon. A BBC hírarchívumában olvasta, hogy evakuálni kell a lakosságot. A hegyomlásnak Brienzben nem volt halálos áldozata: mind a hetven lakos megmenekült. Ha arra gondol a neje, hogy a kerítés védte meg őket, hát téved…
– Azért laktunk bunkerben, mert a kerítés nem véd – állapította meg Betti. Géza elmosolyodott.
Sokat bajlódtak a zárral, mire kinyílt. Saját vezérlése volt, amit kódolniuk kellett, mire végre bemehettek. Géza nosztalgiával gondolt a svájciak távvezérelt ajtóval ellátott, atombiztos bunkerére, ahonnan a háború miatt menekülniük kellett. Az élelmiszerkészletek rohamosan fogytak, állandóan fenyegetett a kőomlás, hiányzott a természetes fény, de ezzel együtt is maximális kényelemben éltek. Ki tudja, miért, úgy érezte, ebben az argentin faluban mindenért keményen meg kell majd küzdeniük, mintha ők lennének az első emberpár, Ádám és Éva.
A két kínai úgy perdült eléjük, mintha a földből nőttek volna ki. Újeszperantó nyelven köszöntötték őket és bemutatkoztak.
– A szerződés szerint ez a mi házunk – szögezte le Xi precízen.
– A nemzetközi nyilvántartás szerint üres a lakás – mondta Géza határozottan. Nyomatékul megmutatta az okmányokat.
– Itt a kínai szabályok érvényesek – jelentette ki Lu, a társa. Előhúzta a tigrispisztolyt, a legújabb kínai fegyvert. Géza a lézerpuskát állította élesre. Kezdett ideges lenni. Betti holtsápadt volt. Géza úgy tett, mintha a lányt ölelgetné, de közben a helyi csendőrséget hívta. Mi van, ha azok is kínaiak? De hát az összes infó csak helyieket ad meg! Egy Guarani törzsből származó, brazil indián asszony neve szerepel még a Vágyak falva önkormányzatánál, őt is idehívja, aztán lesz, ami lesz. Bettit szemmel láthatólag megnyugtatja a döntése.
– Rendben. Kérem, hol találunk üres lakást? – kérdezte a lehető legudvariasabb hangnemben.
– Itt letelepedni nem lehet. Szállást kereshetünk – felelte Xi vigyorogva.
Egy magas, szikár, legalább ötvenes férfi és egy bronzbarna, dús keblű, bennszülött nő közeledett. Régi típusú hiperkopterrel érkeztek. A nő olyan dallamosan beszélte az újeszperantót, ahogy Géza még sosem hallotta senkitől. Mintha természetes nyelv lenne – gondolta elbűvölve.
A nő megölelte Bettit. Látta a lány arcán, hogy megkönnyebbült. Érezték, hogy ez az egész jóra fordul.
(Szabó Eszter Helka)