Hiányzol
Nehezebb az élet tőled távol.
Gondolatban itt vagy, lehetsz bárhol.
Én, szamár mindenben téged látlak,
Lehet éj s nappal, epedve várlak.
Csaló hajnalok kacagnak rajtam,
De hitemet soha el nem hagytam.
Hozzád röpített összes szép álmom,
Te voltál a színes szivárványom.
Szívem vérzik, láz ég az ajkamon,
Csak te segíthetsz akut bajomon.
Siess hát hozzám, s csókolj meg, kérlek,
Engedd, hogy kicsit magamhoz térjek!
Öledbe simulnék kis időre,
Hencegve néznék múltra, s jövőre.
Végül ha ott meghalnék, sem bánnám.
Kebled lenne örök puha párnám…
(Szabóné Horváth Anna)