Szarvasbőgés
Tarkán leng erdő pongyolája,
Fényfátylat sző a Nap hajára…
Szarvasbőgés töri a csendet.
Felbőszült hangja harcot sejtet.
Néhány levél ijedten reszket,
Búsan nézik a csatateret…
Izgul a bükkfa, s haját tépi,
Fáradt napsugár fákat lépi…
Kíváncsian közeleg az est.
Egymásnak feszül két izmos test…
Vágyukat hűti pajkos szellő,
Ki a jobb, vele lesz menyegző.
(Szabóné Horváth Anna)