Felkészülés a karácsonyra
Ősz keze tépked a tájon.
Esőt kér, hogy sárban járjon.
Érleli mezők gyümölcsét,
ne kint érje tél süvegét.
Színeket hoz, kamrát pakol.
leveleket bábként halmoz.
Rőt avarban táncol a szél,
Ölelő nyár, messze mentél.
Szívekben elmúlás dereng,
tél szakálla pihéket leng.
Fenyő díszlik minden háznál,
furcsa lenne, hogyha fáznál.
Csillannak szeretet-szikrák,
szívet nyitó meleg irhák.
Mikor hazatér a gyermek,
szemeink örömmel telnek.
Bízva várunk jobb világot,
mely szül majd új, színes álmot.
Vágyom csodák pillanatát,
a megváltó akaratát.
Hiszem ártatlan oltalmát,
szeretet győztes hatalmát,
hogy tavaszra béke virrad,
s ember űzve már nem riad.
(Szabóné Horváth Anna)