Lenyugvóban – 2021

Lenyugvóban

A tűz, mi valaha égett, lángolt,
Emlékfelhőt még bíborral borít.
Szép varázsa ma is fénymámort hint,
Mit fakuló lét arannyal átfont,

S még marad, gondosan óv és ápol,
Villódzva tündökölni bátorít,
Mert a tűz fénye az, mi mámorít,
Ha keseregsz hamvadó parázson.

Szép lassan kifakulnak a színek,
Fáradtan dobbannak sajgó szívek,
Ősz teríti fátylát a szép nyárra.

Tél foga csillantja fagy hatalmát,
S hajtja majd felénk az idő malmát,
Küld érzés nélkül álomvilágra…

(Szabóné Horváth Anna)