Haikuk
Lelkünk olyan, mint
a fenyő: örökzöld
és nyitvatermő.
Hallgat a szellő
is, mikor súlya van fák
könnyes terhének.
Téli úton nyom,
jelentkezik egy virág –
diák fényt fog fel.
A jég asztalán
tavasz napja ünnepel,
virágbálra hív.
Kedvesség-madár
minden lény – ege szabad
összhangba reppen.
Macskaként nyúlik
az idő, kutyafuttában
kergetjük olykor.
Kifordult világ
kabátja, néha rosszul
viselem magam.
Könnyünk néha csak
harmatpont, mit benső Nap
súg éjnek: Virradj!
(Szakács Anna)