A költő
Ami megfog a versben, az a vers maga,
vad szenvedély, vagy a dobbanó szív szava.
Légy ifjú titán vagy megőszült tollforgató,
izzik a papíron az igazmondó szó.
Lelkedből merített megannyi gondolat,
mely mind ott, a szívedben maradt.
Kiírod mind most mámoros örömmel,
a világ baját sem nézed közönnyel.
Szándékod mindig oly ártatlan s nemes,
lehetsz könnybelábadó vagy szellemes.
Tanítasz közben, vagy magad is tanulsz,
örömöt kínálsz, vagy talán magadon búsulsz.
Nem kell írnod szigorú szabályok között,
csak legyen ott a szíved szavaid mögött!
Legyél közben őszinte, igaz tollforgató,
s megtalál, majd lelket formál a szó.
Maradj örökké magadhoz hű, jellemes,
utad, mit bejársz, legyen mindig nemes!
Múzsák csókjában ha majd elveszel,
örömöd akkor oszd meg mindenkivel!
(Takács László)