Karácsonyfa
A
fán
díszek
ragyognak
csillagszóróink
pompás fénye ad
bájos varázst e napnak
gyertya ég, csilingel csengő
nézd csak a gyerekek feszengő
s várakozástól kipirult arcocskáját
Angyal szállt le közénk, itt van végre
s szeretet költözik az emberek szívébe
átkarol a meghittség védőn s oltalmazón
bűnöket, vétkeket remegve megbocsájtón
leszállt
közénk
a bájos
Angyal
végre újra Karácsony
Karácsonyi haiku
Ragyogó fények,
Pompásan átölelnek,
Érzem, szeretnek.
Esti kábulat,
Ünnepi a hangulat,
Édes ámulat.
Gyere, ülj ide,
Bánat tűnik semmibe,
Szeretet hite.
Itt a karácsony,
Gesztenye sül parázson,
Meghitt vágyakon.
Karácsony fénye,
Az új élet reménye,
Álmok regénye.
Itt a karácsony,
Sütöm már a kalácsom.
Neked ajánlom.
Angyali szeretet – télen
Zúzmara s köd terpeszkedik
a hideg, téli ugaron,
csak a fenyő nem fázik már,
védi a csend és nyugalom.
Sötét erdő mélyén hallgat
és álmodik az elmúlt nyár.
Számára ünnep a zord tél,
hisz pihenhet a napsugár.
Létrán jön le hozzánk angyal,
szárnyát törte a gonoszság,
de áldott léptei mentén
menekül a búskomorság.
Szeretetét sugározza,
Békét hint, élj vele, ember,
Egy esélyed van, nézz körül,
Félt s óv Tél Apó s December.
Advent angyalai
Minden Advent négy vasárnapján
Négy kis angyalka égből leszáll
Vékony, karcsú, halvány alakján
Megtörik a fény, s lopva megáll.
Mindegyik adventi angyalnak
Küldetése titkos, más és más
Fényeikkel még vigasztalnak
És léptük nyomán jő álmodás…
Az első vasárnap angyala
Kék köpenyt visel az ünnephez
Küldetése, hogy esthajnalra
Közel húzódjon emberekhez.
Második vasárnap angyala
Piros palástjába öltözött
Kezében egy nagy serleg vala
Keres-kutat emberek között.
Szeretetet tölt serlegébe
Ezzel tér majd vissza az égbe
Fényt készítenek majd belőle
Csillagok ragyogjanak tőle.
Harmadik vasárnap angyala
Fehér ruhában ragyogva jő
Kezében fénylő fénysugara
S a benne rejlő bűvös erő.
E csodálatos erejével
Békét és boldogságot áraszt
Fénysugara bűvös fényével
Minden szeretetet feltámaszt.
Negyedik vasárnap angyala
Nagy, lila lepelben tündököl
Kezében csengő hangú lantja
Sarjadó élteket üdvözöl.
Hangjára a földben rejlő mag
Ébred, s karját nyújtja talajnak
S hívja új életre álmatag
Gyermekeit egy új tavasznak.
Téli fénysugár
Hideg van, pillámon csillan a jég,
Fagyott ujjaim közt lobban az ég,
Fázom, a szívem is csöndben remeg,
Míg a kismadár a fán didereg.
A távolból fénysugár hívogat,
Mézeskalács illata csábítgat,
Jöjj, mondja halkan egy távoli hang,
S én követem, már szól az estharang.
Az ablakon kívülről jégvirág,
Bent a tűz melege, mint fényvirág
Átölel, érzem, látom csillagod,
Áldott legyen minden kelő napod!
Téli kép
Fázósan elszenderül most a természet,
szűzfehér hópaplanját magára húzza…
szebbet nem teremthet már, csak a festészet,
ahogy a fákat hólepel koszorúzza.
Fehér és tiszta körül erdő és mező,
s mint szűzleány, fehér ruhát ölt magára,
és a tél, mint egy ügyes díszlettervező,
mindezt átváltja jó meleg pizsamára.
Éhes verébsereg didereg az ágon,
a kemény hideg elől egymáshoz bújnak,
hangjukat nem hallod fagyos éjszakákon,
tavaszról álmodnak, árnyaik elnyúlnak.
Csendes a táj, szinte minden mozdulatlan,
csak a faágak ropognak a súly alatt,
s e hideg, fázós és téli hangulatban
gyermeki kacajtól a mély csend megszakadt.
Szánkók és sílécek élednek szaporán,
a téli paradicsom gyerekekre vár,
s a hideg, álmosító, havas délután
mosolyra fakaszt már a fáradt napsugár.
A szeretet fénye
gyertyafénynél ülünk
pislákol a lángja
szemünkben megcsillan
fénye és sugára
melegség tölti el
s járja át a szobát
meghitt a hangulat
így várjuk a csodát
szeretet lengi át
s uralja a lelkünk
családi körben jó
együtt ünnepelnünk
Télapóra várva
Valaki kopog… vajon ki lehet?
Hóesésben hozzánk vajh’ ki jöhet?
Ki az, aki ilyenkor kopogtat,
s gyermekszíveket úgy megdobogtat?
Kukucskálj ki, Zsuzska, az ajtódon,
de orrod ne dugd ki a kulcslyukon,
nehogy Jégapó majd megtréfáljon,
s orrodra jégcsapot varázsoljon!
Kukucskálj ki inkább ablakodon,
ne félj, pukli nem nő homlokodon,
mert aki odakinn settenkedik,
hozzád csak ajándékkal érkezik.
Piros puttonya majdnem szétreped,
izgatottan várja, hogy beengedd,
letehesse végre a csomagját,
s sütivel tömje éhes pocakját.
Készítsél ki tejet is, szereti,
s míg ajándékodat előszedi,
te csak bújj el gyorsan, meg ne lásson,
a bűvös varázslat megmaradjon!
Szenteste hármasban
Hármasban… jaj, de régen is volt,
mikor a csillagfény átkarolt,
és még körülálltuk fényeid,
csodáltuk a múlt reményeit.
Hármasban… igen, még hármasban,
s közben már féljük a holnapot,
s a kérdés ott van a válaszban,
hogy lesz-e még velünk holnapod?
Hármasban… fény csillan facsúcson,
együtt vagyunk, áldott gyertyafény,
kezem gyenge kezedbe fonom,
anyám, ez a szeretet s remény.
Retró karácsony
Az ablakból néztük a csodás hóesést,
csillogott mindenhol, hófehér volt a táj.
Hókoszorút fonva a fenyőfa köré
táncot járt sok hópehely, mindenhol bűbáj.
Csengettek… megjött az Angyalka végre már,
izgatottan szaladtam, vajon rám mi vár?
Jó kislány voltam? Ugye nem rosszalkodtam?
Hallotta kérésem? S mit kértem, megkaptam?
Öröm volt minden perc és minden pillanat,
anyu, apu velem volt ott, a fa alatt,
meghitt percek követték a gyertyagyújtást,
fenyőillat lengte be a várakozást.
Együtt voltunk, anya, apa és én, régen,
de ez már a múlt, negyvenhét év tükrében…
apa elment… még most is nagyon hiányzik,
s ha gyertyát gyújtok, lelke lángban szikrázik.
A régmúlt karácsonyok szelleme kísért,
megöregedtem, én is nagymama vagyok,
de három unokám csillogó szemében
a múlt és az emléke mégis felragyog.
Karácsony… mi más lehet ez a csodás nap,
mint a szeretet és megbecsülés napja.
Nem számít, ki vagy, ki voltál, honnan jöttél,
nem számít… ez a szeretet ünnepnapja
(Takács Mária)