Koncert az erdőben
hajnalodik; szellő simítja az ágakat
hangja, mint a furulya zenéje, andalít
s ahogy a hűs esőcsepp áztatja a fákat, hallom
s érzem a hárfa szédítő dallamit
vaddisznóhad csörtet zajosan az erdőn át
mint ezer kereplő visszhangzik a patazaj
felverve a párás avar szürke nyugalmát
élelemért indul egy egész nagy hangyaraj
mintha doromb szólna, dallama lebilincsel
bijum, bijum, bam, bam… ütemesen vonulnak
majd hirtelen köcsögduda hangja sejlik fel
ahogy a baglyok egyre álmosan huhognak
őzcsorda vágtat az erdő hűs mélye felé
patáik alatt koppan a kiszáradt avar
mint a fadob hangja, úgy rebbennek százfelé
ha békés csörtéjükbe valami bezavar
megszólal a nagybőgő, tekintélyt parancsol
barna medve brummogva a barlangba vonul
lágy pikoló hangján sok ezer madár dalol
s fújja nótáját rendben, amíg bealkonyul
éhes fakopáncs a fák törzsét kopogtatja
hangja, mint kasztanyetta veri fel a csendet
egy szürke nyúlcsalád a répát ropogtatja
akár a tekerőlant, roppant ütemeset
(Takács Mária)