Hommage á K. Gy.
Úgy ragyog nekem, mint az ezüst, a tula,
A múlt ködéből az író, Krúdy Gyula;
Udvarolt a nőknek,
Írt a művelt főknek,
Nem volt ő más, mint sok mérföldnek ura!
Járta Budapest kocsmáit, éttermeit,
Tudta étkek készítési rejtelmeit.
Evett finom sajtot,
Tunkolta a szaftot,
Meg is írta a jó borokról sejtelmeit.
Mert Szinbád volt ő, a kiváló utazó,
Vonat vitte, s néha a gőzös, dohogó,
Tudta, milyen a munka,
Szerette őt Majmunka,
A végén megpihent szíve, a dobogó!
(Vermes – Szeles – György)