Versike a locsolóról
Van nekem egy locsolóm,
Soha ki nem szárad,
Legfeljebb a locsolásban
Időnként elfárad.
Locsol reggel, locsol este,
Locsol néha éjjel,
Attól függ, hogy hol a beste,
És ki mit rak széjjel!
A kölnivíz különbözik,
Mi belőle árad!
Húsvéti locsolói gondolatok
Egy tojásra hullott Krisztus urunk vére,
Piros tojás ezért a locsoló bére.
De szimbólumhalmaz lett ez a hagyomány,
Szerelem árad a tradíció nyomán.
Legénytől megkérdik: egy kis italt kér-e?
Húsvéti gondolat
Feloldozást hoz az ünnepi húsvét,
Mindarra, amit a felhevült hús vét
A mindennapi élet medersodrában,
Orvul halászgatva a zavarosodásban.
Mert mi marad az ember? Gyarló hús-vér!
(Vermes – Szeles György)