Álmatlanság
Rendezetlenül mocorognak
a gondolatok a nehézkes
sóhajok párnáján,
hol a gondok finom csipkéből
horgolt ruhájában alszom el.
Terhes álmok tülekednek,
a törtető rosszak mind
előbb sorra kerülnek.
A REM-fázisom tehetetlen,
bénult bástyáján áttörve
a védtelen tudatot leigázzák.
A tűrhetetlen zaklatottság
visszaránt, hideg verítékben
úszva nyílnak a szempillák.
Az eszmélet már csak
információtöredékeket szelektál.
Ma is, mint minden éjjel,
ágyrajár hozzám az álmatlanság.
(Vitos Irén)