Álomhatár
Lángra kéne lobbantani
a megfakult csillagokat,
a lámpafényben vonuló
emlékek alaktalan
szörnyekké formálódott
árnyai a szemhéjra ülnek,
a félbehagyott történet sorai
kavarodva szétszóródnak,
a sötétség vámpírja
kiszívta a színt a térből,
sápadt martalékát
félredobva lépte át
a kikopott károgást,
felrúgva a varjúfészket,
sötét köpenyét ledobva ránk,
míg a hajnal fel nem ébreszt.
(Vitos Irén)