Merengés Goethe árnyékában
Goethe verssora ma
a képzeletem mélyére nyúlt,
felforgatott,
keresett valamit, túrt,
verslábakat döntött fel,
rímeket taposott,
szótagokat lökdösött,
de hozzám nem szólt,
csak az okot hajszolta,
hogy számon kérje,
mi már kihunyt,
s a valóság negatívján
keresve a visszafordíthatót,
kajtatott s talált,
közszemlére nem bocsátott
költői képeket,
s előrángatta párnám alól,
szembesülve álltam ott,
nem tagadva azt, ami megkopott,
mert nem fényeztem eléggé,
a bűntudat mégsem mardosott,
csak az ecsetem ítéltetett
fásultságra,
mert a színem elfogyott.
(Vitos Irén)