Sodródás
A sors vad medrében tévelyegve,
Csapongó szeszélyének kitéve,
Tehetetlenül sodródunk tova,
S a szerencséről álmodunk lopva.
Csónakunk evező nélkül halad,
Kinek tovább jut, kinek elakad,
Békés áramlásban reménykedünk,
Vadvízi sziklákat kerülgetünk.
Képes, és velünk azt elhiteti,
Saját kéz sorsunkat egyengeti,
Eszközt nem ad! S kénye, kedve szerint,
Kit továbblök, másnak orvul beint.
Kinek békés út, kinek viharos,
S csak hiszed, hogy a tied magasztos.
Mikor hajód viharvert, roskatag,
Akkor kerül utadba zuhatag!
(Vitos Irén)