Halvány álmokon
Kalandorként
csavargok az álmokon,
hol rettegve,
hol csodálkozva
az elmemozaikokon.
Az önfeledt katarzis
adománya nem
született velem,
csak a visszafogott,
gnóm utánzata ül
valóságként
az elhalványult
lelkemen.
A színtelenség
összetartja a rendet,
lecsendesít,
már eldobtam
az élénkek palettáját,
mert megvakít,
s mint hullámvasút,
minden észszerűt felborít.
(Vitos Irén)