Időrelief
A megkövül lét talapzatán
művészi architektúrákba
faragott vonások
hiába istenítik a szerelmet,
a lehorgonyzott önmagad
kényszerpályáján túllépni
nem akaró, beszűkült
közönyöd igában tart,
én nem oldozhatlak el,
ha megszökni nem akarsz,
csak futok a periférián,
olykor egészen közel,
de már nem nézel rám,
s én felismerem az idősíkon
domboruló reliefeket,
a tisztán kirajzolódó,
hamisítatlan jeleket.
Egy ponton lassítanom
kell majd, s lemaradni,
jól tudom, hasztalan
tiltakozik mindenem,
gáncsolnom kell önmagam,
mert az Ámorkák
az út végére vízköpőkké válnak,
s félek meglátni rémarcát
a valóságnak.
(Vitos Irén)