II. A rossz oldal eklogája
Költő
Üdvöz! Rád egy igaz, bár ritka baráti beszéd vár.
Nem tudom azt, felkészül-e pásztor e kénye dologra?!
Széled a nyájad, farkasok ordas, csúf hada tész kárt.
Hát meggyűrt a baj, épülj, és építs ne homokra!
Asszonyi szép szavak, így lelked is védi arád.
Pásztor
Úgy látom, te se fürgén szöksz ide, mint szavad állja.
Lágy, laza mozdulatid már távra se régit idéznek.
Asszonyom érvei, dédelg´ő keze és csoda bája
Gyorsabban serkent magam érzeni újra vitéznek.
Egy hölgy tornanapon képzi a mozdulatom.
Rossz Oldalra kerültem. Hogy magyarázhatom én meg?
Szájam erős keserős, bús íze eredhet is innen.
Kín a betegség, harcolok ellene, fontos az élet!
Meggyőznöm magam, ebbe’ segíts ki te; hinnem!
Könnyesen elkap a vágy, csendesen új hitet ád.
Költő
Hős, ki kitartva vesz újra csatát, bár gyötri a kétely.
Gyűlik a nyáj. A barátok párosan erre sorolnak.
Így kell lennie! Nos, többet terelő ebed ér el?
Hát így vagy egyedül, bízz, lesz még boldog a holnap.
Hidd, hogy minden egyéb csak eldobni való!
Vagy keseredve? A lelked erős. Mit mondani félek:
Rontva vitorlád, rossz szele szétfele sodrani téged
képes. Ezért, ha csaló tán új kikötő neve, kérlek,
Jól lökd vissza a csónakot, és én átmegyek érted.
Érted?!
(Záruba Károly Valér)