Ő és ő
Tisztelet emberi, köznapi és név nélküli hősnek!
Ő, aki már kora hajnalon ébred, s távozik kábán,
Csendben, hisz csoda várja, mit ő és társai szőnek.
Fárad egész nap pillanatokra feledve a vágyát,
Újra csak egyszer végigaludni a reggeli álmát.
Nem lehet egy versben sem mindre sorolni fel őket:
Visszaad életet a betegének, sértve sajátját,
Vagy takarít és bolti kiszolgál, szervez erőket.
Értünk dolgozik ő, s tán haza éjre se jő.
Kintről támad a vírus, belsőnk rágja a féreg,
ő, kinek aljas, talmi hatalmi a vágya s a gondja.
Nem buta, mindent fél-tanulatlanul, ittasan él meg.
Rossz ripacs, ostoba? Nem biza, hisz jól tudja bolondja,
Könnyebb felhergelni a népet, akármi ha nyomja.
Kényszereit, mit nem befolyásol az ész, sem a tények,
Mind úgy érheti el, jót váltja a rosszra, ne jobbra.
Szorgosan osztogat észt, kell dönteni romba, mi kész lett.
Mindünk szégyene ő, és őt éljenező.
(Záruba Károly Valér)