Otthon
Gyakran olt’tam égő házat,
Gátja voltam vörös árnak,
Védtem ősöm, védtem téged,
Védj te most!… Magad se véded.
Pökhendien, gúnnyal kérded;
Itt válaszom, igen, félek.
Nem akarok megijedni,
Nem ijesztett rég se semmi.
Falut raktam, és csapoltam,
Nem sört, vizet, hogy élj jobban,
Elöl jártam minden sportban,
S volt mindez egy kemény korban.
Nem szívesen, de most kérek,
Adj kis teret a sok vénnek!
Hadd ne legyen, ne, most buli,
Rég sem mentél kirándulni.
Légy otthon és levelezzél!
Bárhol eddig is így tettél.
Révülten a telód nyomtad,
Tudva nem is, épp, hogy hol vagy.
Szólj! S éledek megint, mint rég,
S leszek ismét a segítség.
Most kiáltok, van rá mentség.
Nagy dolog!?… Élni szeretnék!!
(Záruba Károly Valér)