VIII. Ekloga helyett
Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc *
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik mi vagyunk.
Lássátok, feleim, szemetekkel, sok a hamisság,
S lássák gyermekeim szemeikkel, dívik a gazság!
Ádám, újra ne dőlj be a kígyó s Éva szavának,
Mert ugye csak sátáni lehet, mit együtt kitalálnak!
Újra csak Istenné akar undok gőgöd emelni,
S Éva – teremtés új koronája szeretne-e lenni?
Látni, hiábavaló mindez, s van dolgod elég még.
Tudd hát, férfi vagy, Éva meg asszonyod; így a teremtés,
S ketten együtt alapíttok, hoztok létre családot,
Bármire is rávenni akarnak uszítva csalárdok.
Már elején mindenkinek itt bizony adva a dolga;
Rendben tedd te is a tied, és ne figyelj a botorra!
Az élet maga létrehoz olykor furcsa hibákat.
Sok hiszi, ő majd jobbít rajta, holott buta, s árthat.
És bizony
Vagy hiszel őnekik, mondva, hogy a fene bánja,
Hadd legyen egy kicsi szőke fiúból barna leányka!
Végül is
Vedd feleségül akár a faludnak a büszke bikáját;
Arra vigyázz, lehetőleg nőnek vallja magát már!
S már soha nem lesz egy árva, önálló gondolatod sem.
*Halotti beszéd (1192-95)
(Záruba Károly Valér)