AZ ELLENTÉTES SZÓPÁR:
ÉLET ÉS HALÁL
Az élet a halál kistestvére.
(Dobrosi Andrea)
Az életre a halál nevel, a halálra az élet.
(Dobrosi Andrea)
A halált egy életen át kergetjük.
(Dobrosi Andrea)
Életerős és haláli – mint egy tökéletes házasság…
(Dobrosi Andrea)
Életben halál, halálban élet, örök misztika.
(Dobrosi Andrea)
Az élet véges, a halál végtelen.
(Riba Ildikó)
Életed olyan legyen, hogy ne szégyelld halálodban sem. (Riba Ildikó)
Sem életedet, sem halálodat nem ismételheted meg, sose feledd.
(Riba Ildikó)
A gyermek első lépéseit szüleik mosollyal kísérik, látják, hogy boldogan éljük életüket, de ha korán jön a haláluk, abba belerokkannak.
(Kühne Katalin)
Balesetben vagy gyógyíthatatlan betegségben elhunyt szeretteink életére emlékezünk, de amíg élünk, a halálukat gyászoljuk.
(Kühne Katalin)
Hősök élete, áldozata példa számunkra, haláluk nem volt hiábavaló.
(Kühne Katalin)
Kicsi magzat élete a szülők döntése, de nagy bűnt követnek el, ha őt a halálba küldik.
(Kühne Katalin)
Szomorú látni szeretteink gyengülését, leépülését, akik egész életük során értéket teremtettek, de a halál órájában megalázottan, kiszolgáltatottan hevernek a kórházi ágyon.
(Kühne Katalin)
Az idős emberek életük szép napjaira gondolnak utolsó órájukban, a világ csodái villannak fel, ezért várják megnyugodva a halált.
(Kühne Katalin)
A haldoklók látják elhunyt testvérüket, szüleiket, őket szólítják életük utolsó pillanataiban, derűs arccal távoznak a halálba.
(Kühne Katalin)
Aki teljes életet él, nem fél a haláltól, mert felkészült rá. (Kühne Katalin)
A halál természetes jelenség, misztériuma nagy erő, megváltoztatja további életünket.
(Kühne Katalin)
Gyermekünk születése, életének nagy pillanatai mind kis csodák, egy szülő sohasem tudja feldolgozni halálukat, úgy érzik, vele ők is kicsit meghaltak.
(Kühne Katalin)
Aki szereti, tiszteli az életet, elfogadja a halált is.
(Kühne Katalin)
Aki a természet közelében él, gyakran találkozik élete során a növények, állatok, emberek halálával, törvényeit megtartja, elfogadja azt.
(Kühne Katalin)
Szenvedünk, sírunk, amikor életünket elkezdjük, de akkor is, amikor szeretteink a halál kapujában állnak.
(Kühne Katalin)
Ma nem éljük meg a születésnek, az életnek, a halálnak ránk maradt ősi hagyományait, amikor az egész rokonság együtt örül, vagy siratja halottját, pedig együtt könnyebb lenne átérezni mindezt.
(Kühne Katalin)
A haldoklók mellé ülve feleleveníthetjük életük szép éveit, együtt imádkozhatunk, így ők megnyugodva várják a halált.
(Kühne Katalin)
Idős korban eszünkbe jut a halál, de ha mindent megtettünk, amit életünkben lehetett, nem borzaszt el minket.
(Kühne Katalin)
Hirtelen, kegyes halált szeretnénk az éveken át tartó szenvedés helyett, de Teremtőnktől függ, milyen életet és halált szánt nekünk.
(Kühne Katalin)
Életünk során gyakran játszunk a halál gondolatával.
(Mayer Zsó)
Élet és halál ura ne legyél!
(Mayer Zsó)
Életet a halál zárja le.
(Mayer Zsó)
Az élet bizonytalan a halál biztos.
(Mayer Zsó)
Amikor a Halál gondolatával foglalkozol, az Elet kegyetlen pillanatait éled.
(Vitál Mária)
A halál megszabadit az élet terheitől.
(Vitál Mária)
ÉLET és HALÁL – mindkettő vég és kezdet is egyben! (Bodó Csiba Gizella)
Sem ÉLET, sem HALÁL urai nem vagyunk!
(Bodó Csiba Gizella)
Az élet legfőbb bonyodalmát a halál képezi.
(Dittrich Panka)
Élünk és meghalunk, ez a világ rendje.
(Varga Katalin)
Életünkben már magunkban hordozzuk a halált is.
(Varga Katalin)
Csak a testünk hal meg a lelkünk tovább él. Tartják a keleti vallások…
(Varga Katalin)
Éljünk úgy, hogy halálunk után is, szívből emlékezzenek ránk.
(Varga Katalin)
A fenti írások itt letölthetők:
http://poeta.hu/ingyen/1_mondatban_2013_10.pdf