A-É, TÉMA: ALMAFA
01. Szabó Eszter Helka: Búcsú az almafámtól
Almafámat szerettem – “kórosan” – mondaná a pszichológus.
Álltam előtte, mert ágai lelógtak, mint egy kiszopott
anyamell.
Boldogságot kívántam neki, ahogy az ünneplő embereknek.
Cukros íze a sárga almáknak, jaj, de szeretem azóta is!
Csodáltam göcsörtös törzsét, ahogy cipelte almacsemetéit.
Derékig hajoltam és átöleltem a törzsét még egyszer, utoljára.
Energiát kaptam tőle, noha fordítva képzeltem, hogy én adom.
Élőlény ő is, hát megáldottam, aztán többé sohasem láttam.
02. Dobó Georgina: Almafa
A kkortájt virágoztak még az almafák a vad télben
Á lmosan keltünk fel, hogy gyönyörködjünk benne
B ékésen néztük a szirmait, melyek tarkállottak szépen
C icák illatozták a fák gyümölcsének bájosságát
Cs alódtam ebben az évben. Vírus járja át a világot
D öngicsélnek a méhecskék, nem találnak mézet
E zen a réten. Készen állnak-e vajon a nyárra?
É beren figyelek, miközben a Katyúsát énekelem.
03. Kisznyér Ibolya: Virágzás
Almafa virágzik, tavaszi napsütésben,
Álmából felébredt a meleg szélben,
Bimbózó, rózsaszín, fehér szirmokon,
Cinkos mosollyal várja a méheket,
Csókot int a tavasz örömére, boldogan,
Didergős reggelen remél segítséget,
Ember vigyázza meleggel fagytól, ködtől,
Érett termése, nyár végére gömbölyűl.
04. Kisznyér Ibolya: Nyári nap
Alma terem őszre a kedves fán,
Ágain egyszerű virággal ünnepel,
Bízik a napsugár melegében,
Cinke elrepült már az ágairól,
Csupasznak érzi magát, magányosan,
De érkeznek más madarak, énekkel,
Együtt élik szép nyár élményét,
És élvezik finom termésének örömét.
05. Vitos Irén: Birsalmasajt
Akaratom nyújtózik, a fa
Ága húzódik, elérném a
Birsalmát, de nem hozám a szedőfát.
Cekkeremet ledobám, egy
Csutakra állva próbálnám.
De, hogy lesz ebből almasajt?
Egy létra kéne, épp ahajt!
Én szívem ma azt óhajt.
06. Vitos Irén: Fiatal almafa
Almák pironkodnak ma
Álmosan a kelő Napnak,
Bujkálva levelek között,
Cinkékre mosolyognak, a
Csinos fa karcsún, féltve
Dédelgeti szép termését,
Elrejtve az éretlent, mutatja
Érett gyümölcseit.
07. Buday Anikó: Évődik a múlt
Alkonyodik, a lenyugvó nap sugara,
Átszűrődik a vén almafa ágai között,
Bearanyozva glóriát fonva köré.
Cél nélkül sétálok, a fa alatt
Csendesen megbújva , vén pad áll. Leülve hallgatom,
Dédelgetem a csendet.
Előjönnek a régi emlékek, el nem ért álmok, s
Érzem, évődve játszik a múlt velem.
08. Keczely Gabriella: Almafa
Aranyos kis almafácska
Ágaidat állni látva
Bimbóidat birizgáltam
Cikkeidet cirógattam
Csodálattal csókolgattam
Délidőben dolgoztamban
Érett almát épet kaptam
09. Kemény János: Alma 1.
Alma,
átkos
babám,
céda.
Csal csak;
dobom
e nőt
én ma.
10. Kemény János: Alma 2.
Almát
Ádám
befalt, –
célja:
csókkal
derítsd
estét,
Éva.
11. Reményi Tamás: Tengeri kvíz
Aggódva nézem az őrjöngő tengert,
Átcsap a hullám a vitorlás fölött,
Bezárkózom az emlékeimmel, mert
Cinkosod voltam s lettem hajótörött.
Csitul már a szél,a lelkem viharvert,
Döbbenten magamhoz térek, létem köt.
Elmúlt a vihar, sorsom téged perel:
Édes természet, te maradj szeretőm!
(Fülemben zúg még a veszett morajlás,
Gőzölög a napsütötte fodros víz,
Gyengéden átölel egy hullámtaréj.
Hullámsír helyem! Hűtlen leszek hozzád,
Imádatom itt hagyom, az élet hív…
Így marad majd lelked a szenvedéllyé!)
12. Holécziné Tóth Zsuzsa: Álmaim kertje
Aranyalma ága, csodaszép virága,
Álmaim kertjében gyümölcsfák sokasága.
Boldogság gyümölcse terem minden fámon,
Ciripelő tücsökkórus kíséri az álmom.
Csendben ülök a kertemben és csak arra várok,
Drága lépteid hallhassam, derekadat átfonhassam.
Egyél velem almafámról, igyál vizet forrásomból,
Élj velem e tündérkertben, boldogságban, szeretetben.
13. Varga Katalin: Almafa
Amikor az Úr rég megteremtette az embert .
Ádám egyedūl volt félt , de szólni tán
mégsem mert .
Bordáiból Isten nagy bátran vett egy darabot.
Céllal hát Ádámnak szeretetból nõt alkotott .
Csábitotta Évát almafának dús termese
Démoni kigyó būnre csábitó sziszegése
Elkõvette hát Éva az õsbūnt, kiūzetett .
Édenbõl kitiltott bátor , õsanya hát így lett
14. Dobó Georgina: Almafán
A lmafákon tekerőzik cirmos cicám
Á lmosan hempereg a fa ágán.
B alul sült el kutyánk terve,
C icánk farkát el nem érte!
Cs ahol a fa alatt a macskát látván,
D e mind hiába! Nyalogatja mancsát gallyak között a a kis galád.
E gyszer pórul jár majd, érzi bőre, most még azonban
É desdeden dorombol a mező közelében.
15. Sági Klári: Gyermekkorom almafája
A gyermekkori almafámon csak mosolygós, piros alma termett.
Álmodom néha a szép régmúltról, azokról a gondtalan, boldog napokról.
Barátaimmal lopva, merészen megmásztuk fámat, érett gyümölcsét eszegettük.
Ceruzavékony ágairól gyakran lepottyantunk, nagy bajunk szerencsére nem esett.
Csengve-bongva hullottak alá a gallyak alattunk.
Dédnagyanyám botja olykor fájdalmasan csattant a hátunkon.
Elszaladni nem mindig voltunk elég fürgék.
Élményeink tovatűntek, a fa is a múlté, de az alma édes ízét ma is számban érzem.
16. Sági Klári: Tiltott gyümölcs
Alma, tiltott gyümölcs az Édenkertben.
Ádám ezt nem tudta.
Barátnője, Éva kért belőle, kívánta nagyon.
Cuppogva, vidáman ették a lopott almát.
Csalfa kígyó tekergett körülöttük a fán.
Démoni boldogsággal sziszegett.
Ezt, ne tegyétek! – szólt az Úr.
Éva és Ádám íme így vált kegyvesztetté.
17. Dobó Georgina: Almafácska
A lmafákra másztam kiskoromban, akkoriban még nem féltem
Á brándoztam, milyen is lehet madárként az Élet
B andukolva jártam az utakat, s néztem gyönyörű virágukat
C icáink is csodálták lent is, fent is a magasban; rájuk
felmásztak, mint én
Cs acsogtak a méhek a fáknak tetején, lágyan ringó keblén
D öngicséltek, készítették mézüket az ízletes nektárból
E leinte virágba borulva díszítiek e fák a tájat, majd pirosan, zölden pompáznak
É retten, nyersen is szeretjük őket. Egészségünk óvják e csodás, édeni gyümölcsfenségek.
18. Szörényi Vanda. Mint a fánk
A lkony mosdatta a kertet,
á zott almaágak lengtek,
b íbor bézzsel keveredett,
c inóber gyümölcsök helyett;
cs ak az apám ültette fán
d orbézolt néhány almalány.
E gyszer azt mondta nagyanyám
é n olyan vagyok, mint a fánk.
19. Petres Katalin: Az almafa dala
Almák mosolyognak pirosan,
ágait a sok gyümölcs húzza,
boldog, kinek kertjében áll,
cicomázza ősz bánatát.
CSábítón hív a sok gyümölcs,
dorbézol a termés, a bő,
enni ennyit senki se győz.
Ébredj, sütni-főzni itt az idő!
20. Kutasi Horváth Katalin: Életfám
Aranyalmát terem ágam,
Átkos tolvaj lopja vágyam.
Boldogságot szüretelne,
Cifra szűrben üzletelne,
Csengő hangon árulná,
Dölyfös vevő bámulná:
Előkelő portékája
Életemnek almafája.
21. Horváth-Tóth Éva: Almafa
Almafának karcsú ága
Álmot ringat pirosat,
Barna kérgén arany mézga,
Cirógató bevonat.
Csorog eső kerek almán,
Duruzsolgat neki szél,
Este héján csókot hold hágy,
Érett gyümölcsöt remél.
22. Kovács Ádám Máté: Alpaka
Almafa alatt alpaka
Áll búsan, egymaga.
Bendője üresen korog,
Cudar érzés, morog.
Csupán étkezni szeretne,
De facto lehetne
Enni egy zamatos almát,
Égi, finom mannát.
23. Kovács Ádám Máté: Szembogár
Adok néked egy almát,
Álmaim fájáról szedtem.
Beoltva szeretettel,
Cuppan a csókom a szádon.
Cserébe Lelked adnád?
Drágám, beleszerettem.
Elmerülni szép szemedben
Érzem, legjobb a világon.
24. Kalocsa Zsuzsa: Almás rétes
Almás rétest nyújtott mamám,
Ámultam a gyorsaságán.
Barátnőmet is meghívtam,
Cukros íze ott a szánkban.
Csakhamar üres lett a tál,
Dicsértük érte a mamát.
Elmesélte első rétesét,
És a sütés körülményét!
25. Klotz Mária: Mosolygós alma
Almák mosolya csalogat,
Árgyélus kismadár a fán dalolgat.
Beborít a gyümölcs illata,
Cirmos cica is szagolgatja.
Csindadrattát hord a szél,
Dúdolgatva az ősz álomra kél.
Ej, de csodás az almafa,
Édes gyümölcsének zamata.
26. Klotz Mária: Almafa dúdoló
Almás pite a legfinomabb,
Áron egy szeletet majszolgat.
Bólogatnak a piros almák,
Cuppogó dalukat dalolgatják.
Csillogva mosolynak a fáról,
Domboldalra hullanak az ágról.
Elbóbiskolnak némán éjszaka,
Édes süteményről dalolva.
27. Gáthy Emőke: Az almafa
Almafát is ültetett Édenébe az Úr.
Áldotta sok erénnyel; nemcsak úgy odateremtette.
Betegségek tucatnyi ellenszerét rejtette gyümölcsébe.
„C” – vitamin bomba, tartják a népek.
Csodaszernek önmagában mégis kevés.
De miért citálta akkor törvényszéke elé
Első – igaz tiltott – kóstolás vétkéért
És űzette ki Édenéből ősapánkat, ősanyánkat.
28. Czégény Nagy Erzsébet: Alma halma
Almafának kerek lombján,
Áthajolt egy szép szivárvány.
Bámulja a sok szép alma,
Cifrázat a sok szín rajta.
Csengő-bongó aranyalma,
Duzzad a sok alma halma.
Egyszer talán be is érik,
Én is eszem, egyél te is.
29. Czégény Nagy Erzsébet: Az én almafám
Almafám biz’ magról keltett,
Átélt egypár hideg telet.
Bizalommal néztem rája,
Cirógatott zöld ruhája.
Csinos ágát metszegettem,
Deli lombját permeteztem.
El is értem mit reméltem,
Édes alma a termésem.
30. Czégény Nagy Erzsébet: Almacsábító
Az almafám olyat termett,
Átharapod, jó a kedved.
Belül édes, finom nedves,
Cirógatja a nyelvedet.
Csókot adsz, ha megeszed.
De vigyázz nagyon, mert megéred,
Egy-párat még biztos kérek.
Élvezetünk újraéled.
31. Kristófné Vidók Margit: Megújuló természet
Ahol a föld az éggel összeér,
Álmokat ringat itt a képzelet,
Bódító illat száll a föld felé,
Cirógat, átölel a végtelen.
Csorog a fény almafa virágán,
Döngicsélő méhek még remélnek,
Egy korty édes nedű a boldogság,
És megújul a csodás természet.
32. Kristófné Vidók Margit: Virágzó almafa
Amint bontogatta színes szirmait,
Ámulva szemléltem a vén almafát,
Boldogan tárta fel apró titkait,
Cirógató nap elhozta tavaszát.
Csipkeruháján táncoltak a fények,
Derűs magányában békére vágyott,
Egy végső sziromkeringő a széllel,
És illatát ontva megbabonázott.
33. Kristófné Vidók Margit: A vén almafa
Akkortájt éppen vad viharok dúltak,
Ágakat téptek, hullottak levelek,
Bosszúszomjas felhők baljósan zúgtak,
Cudar időt hoztak északi szelek.
Csendesen álldogált a vén almafa,
Dacosan nézte lehulló szirmait,
Eltűnődött lesz-e még szép tavasza,
Élhet-e, vagy lehullnak virágai?
34. Holécziné Tóth Zsuzsa: Édes alma
Almaszüret idején
Állok létra tetején.
Beleszedem kosárba
Cicám néz rám: hiába.
Csíkos mancsát nyújtja
De nem veszem fel újra.
Elviszem a kosarat
Édes almát, pirosat!
35. Márton Csilla: Almalugas
Almalugas tele piros jonatánnal.
Ámulok és bámulok a csillogással,
Beragyogja szívem mosolyával,
Cicomátlan valósággal,
Csicsergő énekszóval,
Dédelgető hangulattal,
Elmémben a sok vitaminnal,
Életerőt adó joggal.