F-K, TÉMA: BOLONDSÁG
01. Keczely Gaby: Bolondság
Fűzzük a szavakat,
gondolat elmarad,
gyorsan írj vicceset,
helyes kis rímeket,
itt van egy vad poén,
írjunk csak – nagy bohém:
jöttünk, láttunk, győztünk;
kabarékat néztünk.
02. Kisznyér Ibolya: A gyermek titka
Felszabadult öröm, fiatalság bolondozása,
Gőggé vált, komoly, felnőtt szerepbe merevült,
Gyermeki vidámság, nagy nevetések kora,
Hiábavaló munkamániában beteljesült,
Idegen ismerősként, tanulom mégis újra,
Ízekre szedett életem, levont tanulságait,
Jót kacag rajtam a bennem élő kislány,
Konok szívem tudja, ismeri a titkot, mi segít.
03. Vitos Irén: Királyság – bolondság
Füllentett a király,
Gondolata elmés,
Gyanútlan alattvaló
Házába betért,
Inkognitó várta,
Így ruhát cserélt, s
Járhatott kedvére,
Keddenként tejért.
04. Kovács Ádám Máté: Karanténszínpad
Fanfár szóljon: bolond vagyok,
Gondtalan élet vár ma rám,
Gyerek-lélek, szemem ragyog,
Hárem híján elmondanám:
Inkább vagyok egymagamban,
Ígéretes a magány,
Játszok bolond-színdarabban
Karanténnak színpadán.
05. Kovács Ádám Máté: Fogas kérdés
Fogadkoztam fogam kapcsán,
Gördülékeny kifogás:
Gyökérkezel bolond-napján
Hős fogorvos: „de csodás”.
Idegesség hozadéka:
Ínhüvelyem begyulladt,
Jóllehet, így a szándéka
Kissé kudarcba fulladt.
06. Kovács Ádám Máté: Herebere
Főhős ki lesz a darabban?
Guminőt kell játszani.
Gyanús, ezért határt szabtam:
Herebere? Párzani?
Intő jel volt a számomra:
Ígértek busás vagyont,
Jelenetek a vászonra:
Kell nekik egy vén bolond.
07. Petres Katalin: Bolond ötlet
Fő fejem, kábul agyam.
Gondűzésre vágyom.
Gyere, jó barátom,
Hagyjuk el a várost!
Induljunk a csudába!
Írjunk tréfásan bármit!
Jegyezzük fel a felhőkre!
Ki látja, kapjon erőre.
08. Záruba Károly Valér: Udvari bolond
Figyelj király bolondjára,
Gondot adhat okossága!
Gyakran mégis úgy gondolják,
Hülyeség az, nem bolondság
Irigykedés az alapja,
Így lesz önmaga bolondja.
Játékba is be kell hozni,
Kellemes így bolondozni!
09. Varga Katalin : Bohóc bõlcsesség
Fergeteges jókedvemben cigánykerekezek .
Gurítom a labdát , nagy cipõmben esek kelek .
Gyakran észre sem veszitek hulló kõnnyeimet .
Hiszen a festék az arcomon mindent elrejthet .
Igen , olyan nehéz ám mindíg vidámnak lenni .
Így igaz , sokkal nehezebb nevetést kelteni .
Jól jegyezd meg , én mégis szeretek bohóc lenni .
Kiállni a porondra , és mindíg bolondozni .
10. Klotz Mária: Bolondság(dal)
Felhők csipkés fénylő, fehér, puha habjában magasan repdesnék,
Galambként szerelmem ölelő karjában, csapzottan verdesnék,
Gyermeki ártatlan, mesés álomvilágban, tündérekről álmodnék,
Homályos jövőbe, hihetetlen csodavilágba, de nagyon vágyódnék,
Innám a friss újbort, édes, finom illatába mélyeket beleszippantanék,
Írnám hetente a pundurkát, haikut, apevát, ah, amíg belegabalyodnék.
Jaj, ezt mind jó lenne csinálni, ebben az átkozott covidos világban,
Karantén ne várjon rám soha, ordítva dalolom a bolondság dalában.
11. Kalocsa Zsuzsa: Bolondság(a)
Felhők tetején járhatnék,
Gond nélkül, földre szállhatnék,
Gyermeki arccal nevetnék,
Hogy van, ki mindezt elhiszi,
Inkább kívülről szemléli,
Így van, lehet kételkedni.
Jó ötlet, hinni másokról
Komolysága, – bolondság(a)!
12. Sági Klári: Fogócska
– Fogócskázzunk!
– Gondolod?
– Győzök!
– Ha-ha-ha!
– Impresszió.
– Ígéred?
– Játszunk.
– Ketten?
– Fogócskázzunk! Van kedved versenyezni velem?
– Gondolod, hogy jó partner leszek?
– Győzök, ebben biztos vagyok.
– Ha-ha-ha, jól megnevettettél.
– Impresszió, de harcolok.
– Ígéred, hogy becsületes csata lesz?
– Játszunk, ez nem háború.
– Ketten? Ketten fogócskázni bolondság.
13. Holécziné Tóth Zsuzsa: Fiatalság – bolondság
Fiatalság bolondság – mondták egykoron.
Gondtalanul csak mókázni, barátokkal csatangolni,
Gyerekként csak bolondozni? Mindig volt rá jó okom.
Hol van ez már? Minden szó fáj, elmúlt a sok víg nap!
Inkább lennék bohóc újra, ha barátnőm mellém állna,
Így az a sok baj és bánat tán nem fájna annyira.
Jobb lenne bút ‘s bajt feledni, újra csak gyereknek lenni,
Kisgyerekként bolondozni, s kacagni az életen.
14. Gáthy Emőke: Komoly bolondság
(a forma és műfaj érdektelen)
Falra, tízemeletes betontömb lodzsa – falára
Grundról, lomtalanításból
Gyűjtött lötyögő ruhaszárító rozsdálló rúdjait
Hülyeség ugye, na jó bolondság, felerősíteni;
Idevárni dióbél – füzérre,
Ízes életmentő téli csemegére,
Jönnek, lám mégis jönnek, bolondság vagy komolyság,
Kiket megtart, barátcinegéket, pár grammjukkal a szál.
15. Márton Csilla: Elszállt a bolondság
Félve merjük már megélni
Gondolataink, mint cselekedetek.
Gyermeki vidámságunk már tovaszállt.
Hajdanán mindenből, moka és kacagás,
Imádnivaló hancurozás, bolondozás,
Ízekre szedett elgondolás, mulatozás,
Józanodás és a sok tanulás, mint tanulság éltetett.
Kínos rádöbbenés, mostanra elszállt már az ifjúság!
16. Buday Anikó: Nevet az őszi szél
F icánkolt az ég alján a lehulló levél,
G urgulázva nevette az őszi szél,
Gy ermekek szaladtak a süppedő avaron,
I dilli volt a látvány, oly nagyon megtetszett,
Í rásra késztetett a ficánkoló levél, a nevető gyermekek.
J ólesett látni mosolyt az arcukon,
K edvem lett volna velük játszani az avaron.
17. Buday Anikó: Buta kutya
F oltos kutyám egy
G alamb után rohangált,
Gy apjú a szép macskám,
H ideg méltósággal figyeli,
I lyen buta ebet, galambot kerget.
Í gy nem lehet, szép lassan
j árjál te buta, de mit is várjak, hisz ez csak egy
K utya, nyávogja a macska,s unottan tovább megy, ne is lássa.
18. Dobó Georgina: Bolondos szerelem
F igyelj rám, mert szeretlek, bolondos, csökönyös Érzelem
G ondolkodni nincs idő, hisz nem használ olyankor az Értelem.
Gy ötrődsz, kínpadon vesztegelsz.
„H agyj fel minden reménnyel”, ki e gödörben viszonzatlanul ténferegsz!
I nkább mond, vedd el, ragadd, mint szenvedj miatta, oh, Szerelem!
Í gy küzdj bolondként e ködért, tévhitért, hogy csak ennyi a Lét.
J obbá napjaid nem válnak, el nem érheted, ha a másik fél véleménye eltér
K iábrándultan kergetnek örökké Téged: csökönyös, bolondos Érzelem, Szerelem!
19. Dobó Georgina: Bolondos dallamok
F ekete fehér billentyűk, sok sok életmű.
G -dúrban, avagy mollban.
Gy akorlott mesterek bolondos dallamai csengenek fülemben
H olott nem vagyok szakértő, legnagyobb szerelmem mégis maga a zene
I lyenkor ellazulok, elfeledek mindent, vagy épp méla búsan emlékezem
Í gy telnek napjaim: zenélek, S írok. Táncolok, S várok. Várom
J öttét egy új világ Fényének, ahol a melódia mindig boldog lesz, szíveket melengető.
K ivárom a szebbik Énem, vidám ütemét e véges, földi Létnek.
20. Mayer Zsó: Vígadva
Forgó színpadon sétálunk
Görget a padló mi mégis megállunk.
Gyere barátom vigadjunk,
Hagyd búdat lantodat pengesd,
Intsd hangszered lágy zenére!
Így hajladozunk fejünkön kalapunkkal,
Jóízű nevetéssel, balgán kacsintva
Keressük a húrokat, remélve megtaláljuk!
21. Horváth-Tóth Éva: Egyszervolt
Fának ágán, termés mellett
Galamb búg a fészekben,
Gyöngéd dallal vall szerelmet
Heg sajdul a szívemen.
Ifjú voltam én is, ő is,
Így esett a bolondság!
Jaj, de szép volt! Végül mégis
Kiszáradt az almafám.
22. Szabó Eszter Helka: Balsejtelem
Forróság önt el, noha dideregnék.
Gondolok a COVID-os napokra.
Gyönyörű tüdőm lombja szétszálazva,
Hangom már a denevér sem hallja.
Integet az apám, jaj, de odaátról!
Így szól: nincs itt, lányom, semmi baj.
Jel voltál csak ott: kóbor lélek.
Káprázik a szemem, tehát élek.
23. Kutasi Horváth Katalin: Mit rejt a sipka?
Félkegyelmű világ,
Gaz rendelte erény
Gyűlölve lelkesül,
Hajbókol a szegény.
Intő csörgősipka,
Ígéretes álmok,
Jámbor bohócélet,
Kurta kívánságok.