Ő-U, TÉMA: DÉMON
01. Petres Katalin: Asszociációk betűkre
Őrangyal szárnysuhogása
Pillák halk rebbenése
Remegő, fáradt kezek
Sírköveken napfény
Szivárvány boltíve
Türelem örök kihívása
Tyúkanyó lelkem törvénye
Utam enyhe lejtése
02. Kisznyér Ibolya: Démonok suttogása
Őszinte szó, ha fáj is, mily becses érdem,
Pénzen nem vásárolható, kincsekért sem,
Régen hittem a kegyes hazugság kíméletében,
Saját tévedés volt, mások gyáva hiedelmében,
Szeretet ad bölcsességet, nehéz döntésekben,
Tudom, néha az igazság eltéved a sötétségben,
Tyúkká lettem csak, ha hallgatnék démonok szavára,
Utam felfelé vezet, felemelkedve, a Fény otthonába.
03. Záruba Károly Valér: Démoni kérő
Őrök! Gyorsan! el kell kapni,
Próbál máris elsuhanni!
Rosszat tett a királyságnak,
Segítette szomszéd házat.
Szigorúan megbüntetjük;
Tanakodunk, mint is tegyük
Tyúk, ha vak is szemet talál;
Unjuk, démoné a halál!
04. Záruba Károly Valér: A szomszéd meséi
Őrületes sötét árny ő,
Pontosan sötétkor eljő.
Rossz álmaink idézője,
Segíts szabadulni tőle!
Sziszeg halkan a füledbe,
Találkozni lenne kedve
Tyúkjainkkal az ólokban,
Undort tojni tojásokban.
05. Kutasi Horváth Katalin: Karámban
Őrjítően emészt, ártalmas a kéj,
Porba dönt a gonosz, mily sötét az éj!
Rémek erdejében nyugtatom szívem,
Sápadtabb lesz egyre, kifakul színem.
Szertefoszlik minden, alszik a remény,
Talán felébred még, nem hal meg szegény.
Tyúktojásnyi jegek záporoznak rám,
Utoljára nyílik, s zárul a karám…
06. Vitos Irén: A zöld szemű szörny
Őrlődő kétkedés
Pusztít a lelkemen,
Rothadó pillanatok
Settenkednek idebenn.
Sziszeg a démoni,
Türelmetlen, rossz vér,
Tyúkszememre lépve
Unszol, fúr a féltékenység.
07. Klotz Mária: Démon-világ
Őrült világban, sötét, gonosz démonok harcolnak,
Pénzről, hatalomról, új, szebb világról papolnak.
Rólunk döntenek a nagy demokrácia jegyében,
Sorsunkat egyengetik a tolerancia szellemében.
Szólásszabadságról folyamatosan zengedeznek,
Titokzatos alkukat, paktumokat, de feszegetnek.
Tyű, világpolgár, légy boldog, érezd a törődést,
Udvariasan keverik a ragadós massza-kötődést.
08. Klotz Mária: Gonosz szellem
Őrzőangyal helyett néha gonosz szellem vesz körül,
Pitiáner húzásaival bánatodnak, bajodnak hú, de örül.
Rád ront, mint a váratlan villám a nyugodt kék égre,
Sírásba, bajba kerget, hiába a boldogság ragyogó fénye.
Szerencsétlenséget hoz rád, ha nem vagy kellően résen,
Tönkre tehet, felemészthet, ez a célja, ha támad éppen.
Tyúkanyóként gondoskodik, őriz, védelmez, simul, dicsér,
Utóbbi viselkedése csak álca, vigyázz, romlott démon kísér.
09. Thesaurus: Szabadulás
Őrjöngésem mélységeimben
Pattogó erek félelmeimben
Révülten-rémült reszketésem
Süvöltve síró elveszésem
Sziszegő szél dobhártyámom
Tébolyult vad zuhanásom
Tyurtyog-fortyog elborult üsttel
Undok démonom párolog el
10. Kovács Ádám Máté: Tyúkszem
Őrjítő gondolatok cikáznak
Petyhüdt elmémben szertelen:
Rám az égiek már nem vigyáznak,
Saját lényem lényegtelen.
Szívesen megmutatnám
Tehetségem, adnám szavamat, de
Tyúkszem lettem egy démon talpán,
Utálom érte magamat.
11. Varga Katalin : Rémítő éjszaka
Őrülten villogó szemek , vicsorgó száj , rémes .
Pattogó tűz fényében sötét alak , úgy félek .
Remeg a lábam is , talán mindjárt felébredek .
Suttogó hangot hallok , ugye ez csak képzelet .
Szétfoszlik majd a sötét , újra kisüthet a nap ..Ú
Tovatűnt rémálom lesz majd minden sötét alak .
Több horrorfilmet ezentúl már nem fogok nézni .
Tyúklépésekkel ugyan , de meg fogok nyugodni
Undorító démonokkal nem fogok álmodni .
12. Keczely Gaby: Démonjaim
Őrült szemek néznek rám álmomban
Pokoli villanások ijesztgetnek
Rossz szagú rémek lomhán pózolnak
„Semmi ágán” ücsörgőn ölelgetnek
Szemük zölden izzik, így páholnak
Teszik ezt durván, mások ingerkednek
Tyűha! Suttognak, némán suhannak
Uram segíts! Ne hagyd, hogy vergődjek!
13. Kalocsa Zsuzsa: Örök átok
Ö rök átok sújt le a világra ,
P okoli kín uralja a testet,
R émület ül emberek szemében,
S úgja egy hang, ne add az életed!
Sz erethetsz újra, ha már nem reszketsz.
T ettek mércéje lesz összefogás.
Ty úktolvaj mód veszi az életet.
U ram! Adj erőt és egészséget!
14. Holécziné Tóth Zsuzsa: Harc a démonok ellen
Őrjítő küzdelmet folytatsz,
Perzselő pokoltűz éget.
Reménytelen a küzdelem,
Sorsod biz’ előre megírt.
Szörnyű démonok serege,
Támadja elmédet szüntelen.
Tyű, de nehéz a szabadulás:
Utat kell találnod új életcél felé.
15. Dobó Georgina: Démoni szemek
Ő zike szemeid őrzik álmom, mikor a fájdalomtól már semmit nem látok
P ír virul arcomon, nem a borvirágtól; démoni tekinteted idézi ezt meg
R ikkant reggel korán a rigó, megelőzi a szemétdomb urát lármájával
S enki nem hiszi, hogy szívem még mindig Érted dobban mindhiába
Sz eretnélek feledni, zakatoló gondolataimat temetni előled
T e is ezt szeretnéd, érzem.
Ty úkudvarunkon a kakas is felébredt, azt kiáltja boldogulj most már nélkülem
U jjaim tegnap elfagytak, miközben Rád vártam e fagyos télben.
16. Márton Csilla: Szenvedély
Őrülten nézel rám s belém,
Pokoli érzelmet kavarsz.
Romlott gondolatok ébrednek
Szemem tűzben forogva ég,
Testem zihál levegő után kapkodva.
Tyűha! Belebolondulok!
Uram Istenem, kérlek segíts!
17. Sági Klári: Megörökölt rossz
Őrült szellemek uralják a lelkemet, gyötörnek, kínoznak.
Próbálom elkergetni őket, de démoni erejüket nem tudom legyőzni.
Reménytelen harcot folytatok, és szenvedek, háborgok.
Sorszerű ez?- kérdezem magamtól, s kutatom múltam árnyait.
Szívem legkisebb zugában érzem a szebb és boldogabb jövőt.
Tudom, hogy féken kell tartanom a bennem dúló szörnyet.
Tyű, ha lenne elég erőm diadalmaskodni, elpusztítani azt!
Uralkodhatnék akkor a megörökölt rosszon, életemet új útra vezetném.
18. Tóth Lászlóné: Démon
Örök félelemben élni nem lehet
Próbáld legyőzni rossz érzéseidet
Reménykedj abban,hogy minden jó lesz
Sorsodat te irányítod s rajtad múlik
Szeretve félsz vagy félve szeretsz
Te vagy aki démonokkal harcolva élsz
Tyúk lépésekkel indulj s győztes leszel, ha
Uralkodsz saját érzéseid felett.
19. Sági Klári: Megörökölt rossz
Őrült szellemek uralják a lelkemet, gyötörnek, kínoznak.
Próbálom elkergetni őket, de démoni erejüket nem tudom legyőzni.
Reménytelen harcot folytatok, és szenvedek, háborgok.
Sorszerű ez?- kérdezem magamtól, s kutatom múltam árnyait.
Szívem legkisebb zugában érzem a szebb és boldogabb jövőt.
Tudom, hogy féken kell tartanom a bennem dúló szörnyet.
Tyű, ha lenne elég erőm diadalmaskodni, elpusztítani azt!
Uralkodhatnék akkor a megörökölt rosszon, életemet új útra vezetném.
20. Körmendi Rita: Hagyjatok!
Őrdögien kitervelitek, tudom!
Pontosan tudjátok, gyenge pontom.
Rettegésben tartotok, nincs kiút,
Sanyargatjátok a kis hiút!
Szárnyaszegett angyalok,
Ti soha sem nyugszotok?
Tyúk szemét is kivájnátok,
Utoljára mondom, hagyjatok !
21. Gáthy Emőke: 8 és 1
Őrizzük még a tüzet, bár egyre nehezebb.
Parányi lángja pislákol az együttlét örömének.
(„Q” “I” nélkül, mert ami nincs, az nincs.)
Rendelni ételt – italt lehet.
Sebezhetetlen
Szeretetet
Tán maga a teremtő sem teremtett.
Tyúkprókátorok vezette tyúkperek
Unos – untalan mint kartácsgolyók peregnek.
22. Horváth-Tóth Éva: Ígéret-morzsák
Őrizem lakatra zártan
Pihegő emléked gyarlón.
Rebben a szó, bánatában
Sóhajt a test, a szív gyón.
Szedeget a hit ígéretet.
Te szórtad elém, te rút rém,
Tyúkásza az ördögnek!
Ugaron maradt a csillagösvény.
23. Kristófné Vidók Margit: Lidérces szerelem
Ő volt számomra a legszebb ajándék,
Pillanatok csábító szép varázsa,
Remegő szívemben a némajáték,
Sóhajtó vágyak összeolvadása.
Szemeim látták, mit ellenem forralt,
Tőrbecsalt, nevetett fájó könnyeken,
Tyúkeszem van hihette,- tényleg joggal,
Utánam jött a tomboló szörnyeteg.
24. Kristófné Vidók Margit: Rabod voltam
Őriztem megannyi ajándék percet,
Pedig temetni kellett volna őket,
Rőt-vörös nap haragja bennem gerjedt,
Sorsod, sorsomnak lett kéjgyilkos tőre.
Számító gondolat elméd uralta,
Tehetetlen voltam, nem értettelek,
Tyűha! – harsogtad,- a játék ugyanaz,
Uraltalak!- a többi lényegtelen.
25. Kristófné Vidók Margit: A szörny fogságában
Őrült tervet forgattam fejemben,
Pillanatnyi elmezavar volt talán,
Rettegést láttam szelíd szemedben,
Sikoly cikázott az éj burkolatán.
Szívedbe döftem bántó szavakat,
Tudatom harcolt zöldszemű szörny ellen,
Tyúkszemnyi démon adott szarvakat,
Utánam nyúlt keze, bármerre mentem.
26. Kristófné Vidók Margit: Örök küzdelem
Őrület határán a létért küzdök,
Pokol, és menny örökös harcát érzem,
Rettegek, egyszer végleg elmerülök,
Sátáni hahota követ az éjben.
Szellemek hada körülvesz, sanyargat,
Tiporna lábbal szennybe, és mocsokba,
Tyortyan a sárban csizmája,- szakadna,
Undorom látva még jobban szorongat.