M-Ö, TÉMA: HOLDFOGYATKOZÁS
- László Orsii: Fogyatkozás
Ma azt állította a Hold, hogy értem ragyog
Nem hittem el, s kinevettek a csillagok
Nyájasan rám fordította szelíd arcát,
Oly könnyedén, hogy éreztem bánatát
Óránként fogyatkozott, cserben hagytam
Ölelt a sötétség, s vele én is lassan elfogytam.
- Kisznyér Ibolya: Holdsarló fénye
Mennyi babona, téves hiedelem követte útját,
Nézték a Hold járását, alakját, változását,
Nyújt lakatlan vidékeken lámpásként világosságot,
Oly sejtelmes, régi tudomány a csillagászat,
Óriás a Nap mellett, a Föld árnyékolja,
Öreg Hold fogyva is bíztatón néz le a világra.
- Kisznyér Ibolya: Rend
Micsoda rend uralkodik az Univerzumban,
Nap, Hold, Föld a természet törvényében,
Nyeri erejét, fenntartja az egyensúlyt,
Oly pontosan járják útjukat, csendesen,
Óriás gömb, mikor teljes, ám fogyatkozásában,
Öreg Föld takarása látszik, sejtelmesen.
- Kertész Nóra: Némán fogyatkozik
Míg az éjjel meditálok,
Némán fogyatkozik a Hold.
Nyomába szöknek csillagok,
Ormótlan árnyakat hordoz,
Óra formából kifli lesz,
Ötvös mestere az égnek.
- Márton Csilla: Holdfogyatkozás
Már a sarló is vékonyan ívelt
Nagyon elfogyott a formája, fénye.
Nyugovóra térne, megszűnne.
Oda nem illő rémület kíséretében,
Óriási rettegés, riadalom, aggály,
Örökre megszökne talán?
- Keczely Gaby: Holdfogyatkozás
Megy el a Hold fénye –
Nem dagadó sajnos.
Nyughatatlan lelkem
Olyan hallgatag most.
Ódon kifliforma
Övez hajladozva.
- Lénárt Anna: Holdfogyatkozás
Mikor a Föld árnyékot vet a Holdra,
Népi hiedelmek útnak indulnak,
Nyeli a fényt sok mitikus, gonosz lény,
Okoznak világvége hangulatot.
Óra ketyeg… tik, tak… megáll az idő,
Összekapcsolódik múlt és jövő.
- Petres Katalin: Moon
Moon a hold angolul,
négy betű mindkét
nyelv szókincsében.
o: a kettő kimondva ’ú’,
Ó, mennyire bús,
örök fogyatkozó.
- Petres Katalin: Fényes Sarló
Most keskenyedik pontosan,
nézem, figyelem gondosan.
Nyíló csillagvirágok között
olyan éles és vékony a sarló,
óriás világűrbe belefúló…
Öröm tudni – lesz Újhold.
- Kalocsa Zsuzsa: Fogyó Hold
Merre jár a fogyó Hold az éjben?
Némán, halovány fényt ont az estben.
Nyomába az égi szekér oson,
Ott fent, mutatják útját, – csillagok.
Ó, mily izzón táncol ablakomon,
Örömöm tetézi, nekem ragyog!
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Tűnődés holdfogyatkozáskor
Ma estére megszökött az égről a hold,
Nagy felhők között keskeny sarló se volt.
Nyugtalan éjszakán hiába lestem a léptedet,
Otthonom sötét volt, a hold sem éltetett.
Ó, ha betekint majd újra az ablakon,
Önt majd reményt belém egy derűs hajnalon?
- Jószay Magdolna: Barátom, a Hold
Már csak a Hold maradt barátomnak,
Nézem, figyelem égi ezüst útját,
Nyomon követem, ahogy kiteljesedik.
Onnantól pár nap és újra fogyni kezd,
Óhatatlan: félhold, majd sarlóformát vesz.
Öröm, ha elfogy, majd újra telő lesz.
- Jószay Magdolna: Változó a Hold
Mindenhogy mutatós, ha kövér és fényes,
Nem marad úgy: slankul, napról napra fogy.
Nyertes sarlóként lép a felhők elé
Onnan, ahonnan Földünk elébe árnyékolt.
Óperenciás tengeren túl is így van ez,
Örök periódus: hízik vagy fogy a Hold.
- Jószay Magdolna: Fogyó Hold
Mint ezüst tallér kacsint le rám fentről,
Némán bámulom sokszor éjjelenként
Nyugodt kerekségét, pompás fényességét.
Oszlik egyik széle fent a sötét égen,
Ó, kerek oldala egyre inkább fogy…
Örökre nem tűnik el… a vékony ív telni fog!
- Varga Katalin: Égi csoda
Milyen sötét lett, a sápadt fény eltűnt hirtelen.
Nézem az égi csodát, ritkan történik ilyen.
Nyilvánvaló a harc, Nap takarja el a Holdat.
Ott fent most ketten újra megvívják harcukat.
Óvatosan aztán, de már oszlik a sötétség.
Örül most újra a Hold; feldereng a fényesség.
- Dobó Georgina: Holdfogyatkozás
Mendegél a Hold, tündököl a magasban, dagassza a tengert, apassza a Földet.
Nem látod szemeddel, mégis napról napra elfogy, majd visszatér szépen.
Nyaggat a kislány, apa, mi ez, mi történik? – Forog minden, s bújkál egymás elől az Égen.
Olvadhat a hó, fagyhat a tél, e jelenség sírunkig elkísér. Kergetőznek az égítestek a magasban fenn.
Órákat állítanak át miatta az emberek, hisz nem egyformán hosszúak a reggelek.
Örök 28 nap alatt válik a Hold sarlóvá, majd dagad kerekdeddé. Ez így működik, mióta él az emberiség.
- Mayer Zsó: Hold karéja
M ár sötét az égbolt a hold karéja halovány
N em világít más, csak a pislogó csillagok
Ny oma veszett az arany gömbnek, nem ragyog,
O lyan így az éj, mint az elfogyott csábítás
Ó h, reménykedjünk, majd talán visszatalál
Ö leljük át az elfogyott hold karéját!
- Horváth-Tóth Éva: Holdfogyatkozás
Meleg ölelés, forró csók,
nem szól száj, csak sóhajtoz’.
Nyílik rózsa az arcokon,
omlik tincs és csiklandoz.
Óh, kéj! Bár sose múlnál el!
Öröm gyúl, csak a hold fogy el.
- Vitos Irén: Bűvésztrükk
Monokróm leplekkel ámít, s takarja
Neongömbjét az éj fekete cilindere.
Nyíló felhőfüggönyök árnya hagyta
Opálon, felsejlik még a bűvész keze.
Óhajára misztikum ült, míg mágusa,
Öreg Földünk füle mögül, előgörgette.
- Thesaurus: Kísérőnk
M‘ ért csorgatod, szép Hold, bánatod
a Földre?
N e sajnáld, hogy elfogysz egy rövid
időre!
Ny íltál számtalanszor – égi pitypang –
nékünk;
O pálos ezüstöd bevonta már lelkünk
Ó ceán-mély éjben tudjuk hol keressünk:
Örök kísérőnk vagy szívünkbe rejtettünk.
- Kutasi Horváth Katalin: Takarásban
Mennyire árvulsz, csonka a képed, visszaragyogsz még!
Nősz a szememben, s teljesen elfogysz – semmisül vágyam.
Nyugtalan minden – rezdül a lélek, eltakar Földünk.
Ostoba, éber gondolatomban eltűnsz végleg.
Óvlak a naptól, óvlak a széltől – teljesül álmom?
Ösztöneimmel egyre követlek, rád vetül árnyam.
- Szabó Eszter Helka: Örök kereső
Már a Holdon él az ember, az örök kereső.
Nincs a Földön most, csak hőség, rekkenő.
Nyílik az űrhajó, s ő kilép a porba.
Ott a halálnak sincs rá többé gondja.
Óvni egymást csak a Földön lehetett?
Önző kérdésére nem válasz a Hold fogyása.
- Szabó Eszter Helka: Futurisztikus
Most a Holdra menekülsz, ember. Mi elől? Te tudod.
Nincs olyan földi zug, amit valaki meg nem hódított.
Nyegleség azt hinned, hogy ismered fajtád bölcsőjét.
Olyan tág a tér. Ijesztő. Fejedre hajított, ócska pléd.
Óriásnak képzeled magad. A távolságot megkapod.
Öl és újjászül a játék. Így fogy Holdad, a holnapod.
- Kristófné Vidók Margit: Örök változó
Mikor a sötétség teríti fátylát,
Némán száll a hold ezüstös fehéren,
Nyűtt, rojtos felhő fedi el a vállát,
Oltalmazó árny takarja gyengéden.
Óriás ezüstgömb egyre keskenyebb,
Örökké változva fénye feldereng.
- Gáthy Emőke: Akár a fogyó hold
Maszk mögött merev holdsarló mosollyal
Nézünk egyéves unokáink ártatlanul
Nyiladozó szemébe lesz e kis
Okosak közt egy is ki kérdezze
Ópapa ómama orrod szájad egyszer még felveszed vagy
Örökös örök időkre elvesztek?
- Gáthy Emőke: Ötujjú emlék
Merre hova tovább ím rám esteledett
Néztem fel az égre nézett a fogyó hold
Nyugatnak nyújtózott egy ötujjú felleg
Opálosan sárga akár a holdsarló
Óvatos léptem aszfaltra érkezett
Örvendve rábízott s elbújt a fogyó hold
- Szabó Eszter Helka: Vita a Holdon
Maradj, drágám, nézd, a Hold már fogy!
Ne nyomkodd, kérlek, folyton a mobilod!
Nyálas duma, azt mondod? Nem hinném.
Olyan erős a sugara. Órákig elnézném.
Ósdi szöveg. Hogy te miket ki nem találsz!
Örülj a fénynek és annak, hogy ma még látsz!
- Klotz Mária: Álomkép
Messzeségben az égi mező magába szippantja a holdat,
Nem marad csodakép, csak a fény-árnyék váltakozása,
Nyomorultan átszövi agyamat a tétova jövő-gondolat,
Oltalmába fogad lelkem vérző, jajveszékelő kiáltozása,
Ódon falak között a lét kínja holdfogyatkozásként eltűnik,
Örök reménységű, törött szárnyú álom érdektelenné züllik.
- Dobó Georgina: Holdfogyatkozás
Ma kerek, holnap D leszek, szögletes nem, csak sarló. Hogy kedvem ne szegd!
Nem hagylak cserben, világítom minden éjjeled. Igaz, néha apadó lelkesedéssel, de cserben nem hagylak, hiheted.
Nyúlnak az éjek néha, kopnak a napok. De én erről mit sem tudhatok. Művi pontossággal változgatok.
Olcsó a fényem, mégis mesés, mikor a hullámzó tengeren csillan a fény, megfizethetetlen.
Ólomsúlyom nincs, mégis befolyásolom élted, minden lépted. Telten szerettek, de ma még csendben, halványan tengek.
Örök szépségemmel szebb napokat, víg szerelmet ígérek.