Ábécédárium 10.

TY-ZS, TÉMA: JÁTÉKSZENVEDÉLY

  1. Kisznyér Ibolya: Ártalmas játék

Tyű, mily keserves a mélység a függő szenvedésében,
Undok kór, mint mondabéli hidra pusztít, kegyetlen,
Új és újabb erővel támadja a gyenge, esendő lelket,
Ügyességnek véli, ki néha nyer, nem ismeri az üzletet,
Űz, vágyat ébreszt, pokoli, kielégíthetetlen epedést,
Vesztes vagy sem, mindegy annak ki rabja, élvezet,
Zombi létből visszatérni hit kell, s még titáni akarat,
Zsong a hiánya, nagy játék elnyerni a függetlenséget.

  1. Jószay Magdolna: Gúzsba köt a játék

Tyű, az áldóját, hogy elment a nap,
Ugrálva sem sikerül behoznom magamat,
Úgy elszórakoztam kedvenc játékommal,
Ücsörögve tűnődöm korgó gyomorral.
Űzetem magam ki a paradicsomból,
Vidám nem leszek, egyek a játékból,
Zúgolódva fogadom, többé ilyet nem teszek,
Zsémbesen, éhesen most aludni megyek.

  1. Jószay Magdolna: Lelkifurdalás

Tyúkeszem lám, megint idevezetett,
Ugyanis, ha játszom, mindent elfelejtek.
Út ez bizony, a játékszenvedély,
Üres a nap, csak játék, s már jön az éj.
Űz lélekben messze a lelkifurdalás,
Változtatni kell, mert itt más nem hibás.
Zilált a világ így saját magam körül,
Zsong a fejem is, benne tiszta káosz ül.

  1. Jószay Magdolna: A kártyás siralma

Tyúk módjára kapirgálok,
Ujjaim közt szétfolyik a pénz,
Úgy bizony, csak vegetálok,
Ülök, a kártya kezemben visszanéz,
Űzött vadként reszketek:
Vén szerencsejátékos, mit érsz,
Zűrös vagy, jó útra sosem térsz,
Zsákba kéne dugnod fejedet.

  1. Gáspár Klára: Az utolsó zseton 1.

Tyúklábmintás zakóban, nyugalmat színlelve várja a rulettkerék lassulását.
Ugrándozó fémgolyó ritmusát hallgatva meredten figyeli annak csillogását.
Újabb gurítást újabb remény követ, majd szíven üti ismét a vereség.
Ügyesebb lesz legközelebb, hisz’ abbahagyni az lenne most gyengeség.
Űzi, hajtja a vágy a nyereményre, bár már nincs háza, nincs felesége.
Vesztett most, de mindjárt jön a győzelem, ámbár pénzt szerezni egyre inkább gyötrelem.
Zöld posztós számvarázs eszét elveszi, már csak a piros és fekete színeket ismeri.
Zsetonja mára elfogyott, pénze sincs már, de érzi, hogy holnap Fortuna mellé áll.

  1. Gáspár Klára: Az utolsó zseton 2.
    (húsz évvel később…)

Tyúkanyó módjára óvta ő gyermekét, nehogy felfedezze e káros szenvedélyt.
Unszolta inkább versre és zenére, hogy sose nézzen fia a rulettkerékre.
Útja mégis nagy fordulatot vett, hogy a megsárgult dobozban egy zsetonra lelt.
Üzenet lehet ez számára az égből, apja majd szerencsét hoz neki a fényből.
Űzi, hajtja őt is a vágy, hisz a vér nem válik vízzé, bár anyjának ígéri, hogy nem lesz függővé.
Villan a keréken pattogó golyó, ez a csillogás erősen sokkoló.
Zavarja a forgás, mardossa a lelkét, feltódul most erre sok elfeledett emlék.
Zsebébe süllyeszti az utolsó zsetont, elűzve ezzel az átkozott démont.

  1. Keczely Gaby: Játékszenvedély

Tyű, de kellemetlen volna:
Utoljára még egy játszma.
Úgy véli, nem veszthet soha,
Ügyes játékos, ha játssza.
Űzi rossz szokását tovább,
Vészcsengő sem józanítja,
Zűrös éj bár vesztét hozza,
Zsákmányát más zsák felszívja.

  1. Kemény János: Játékszenvedély

Tyű, de izgalmas a játszma,
utat jelöl egy kis tábla,
úgy kényszerít célba jutnom,
ügyet se vessek itt másra,
űzve és űzetve fussak,
véresen komolyan véve
zűrös fordulatocskáit,
zsigrereim sem kímélve.

  1. Varga Katalin: Hagyd abba

TYúkeszű masinával miért játszol, áruld el,
Ujjad miért a félkarú rabló gombját nyomja?
Úgy érzed, csupán ez jelenti csak az életed?
Ügyesnek érzed magad, számítasz nagy fogásra.
Űzött vadként száguldasz a terembe, nem nyertél.
Volt már jobb is, sose vágyj talmi csillogásra.
Zenés helyre menj inkább, nyerőbb a szenvedélynél.
ZSetonozást hagyd abba, hallgass a jótanácsra.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa/ Kártyaszenvedély

Tyű, hogy elszaladt az idő!
Utólag már nagyon bánom.
Úgy érzetem ma nyerni fogok.
Üldöz a balszerencse engemet?
Űr van a zsebemben pénz helyett.
Vár az asszony, jaj, mit tehetek?
Zokogni fogok, hogy megbocsásson.
Zsivány a kártya, hidd el: szánom – bánom.

  1. Mayer Zsó: Játékszenvedély

Tyű, de szeretünk játszani unokámmal
Unalmas időt nem ismerve választunk játékot,
Úgy forgatom a kártya lapjait, hogy mindig ő nyer
Ügyes rafinériával okozok neki kellemes perceket.
Űzzük a játékot nap, mint nap szenvedéllyel,
Vagy társasjátékkal, esetleg rejtvénnyel.
Zokog, ha szülei sürgetve kérlelik hazatérésre
Zsebkendőjével töröli szemeit, – holnap itt leszek mama!

  1. Kutasi Horváth Katalin: A balek

Tyúkprókátor lett belőle, s bármihez is fogott,
Unos-untalan csak veszteségein dohogott.
Újabb vágy hajtotta, bízni próbált, s boldogulni,
Ügyetlenségéből képtelen volt hát okulni.
Űzött vadként játszott, kocka s rulett kísértette,
Védencei ügyét folyton csak félreértette.
Zavarodott elméje a tök ász körül forgott,
Zsémbes volt ügyfele, így aztán jogosan morgott!

  1. Horváth-Tóth Éva: Kártyajáték

Tyúkláb-minta a falvédőn,
unicum a pohár alján,
újhold fent, szerencsét ígérőn,
üres zsebek, sehol az ász.
Űzött lapok, indulatok,
valóság a szőnyeg alatt,
zene, s füstös hangulatok,
zsákutca ez, s az ördög maga.

  1. Márton Csilla: Játékszenvedély

Tyúk esze újra és újra ráveszi,
Utoljára még csak ezt az egyet, hisz belefér,
Úgy véli, nem veszíthet!
Ügyes játékos ő, már többször is megmutatta.
Űzi szokását mert a siker rabja.
Vénájában a szerencse,
Zűrös éjjeli menete, pedig nem ezt mutatja.
Zsákmányként újra a függőségével távozhat.

  1. Dobó Georgina: Játékszenvedély

Tyúkólnyi házból indult az Élet, nagyanyám karja ölelt egykor, régen.
Udvarunkon kapirgált a kakas, nótáját fújta minden éjjel.
Új lutri, ezeréves számok. Nyerni szeretnénk, élni remélnénk.
Ügyesen szaladok hetente a postára, nézzük szombat este a Tv-t,
Űr tátong szívemben, megnyertük a pénzt. Kicsiny házunkon még sincs már kémény.
Vettem kocsit, házat, palotát. Falucskám haza nem várt.
Zeng az ének templomunkban öregeink ajkáról, mamám, Te ott miért nem vársz?
Zseton csörren a kaszinóban, magam vagyok, nagyobb a tét, a fekete nyolcas az álmom.

  1. Kalocsa Zsuzsa: Játékszenvedély

Tyú, az unokám nézi meglepődve,
Ugrálva meséli barátnőjének,
Új mobilt kaptam ma Aputól!
Ügyesen egy játékot kikeres,
Űzve van a mai napra az unalom.
Vonzza egyre jobban a játékszenvedély,
Zeng a szobája a jókedvétől,
Zsűri sem kell, tudni, ki a győztes!