Akrosztichon 07.

NAPRAFORGÓ

01. Kutasi Horváth Katalin: Napraforgó-dal

Nap felé fordulok, életre vágyok,
Aranyló szirmomat vetítem rátok,
Párszor elfordulok, szégyellem magam,
Reményem süttetem, nincs bennem harag,
Apró magvaimat nektek kínálom,
Feltörekvő vágyam égbe kiáltom,
Odaadom kincsem, sajtold ki bátran,
Ringatózzunk együtt a múló nyárban,
Gondjainkat langyos szellő enyhítse,
Óhajunkat minél messzebb repítse!

02. Diana Soto – Öntöző 

Nappali őrjárata véget ér,
Alacsonyan hasít felé a hajnal.
Pápaszemű felhőire csönd borul,
Riadót fúj, hát engedd, hogy halljam.
Araszolna, de lábát föld szegi,
Futna is, de csak utánam fordul.
Oszlopos harangja a mának
Rétig érő öblös hangon kondul.
Gólyahírt tép le sárga levele,
Óvatosan hinti síromat vele.

03. Diana Soto –  Ólom lábakon 

Nappal éber,
alvó éjjel,
pozsgás levél, 
riadt vészjel.
Alant szunnyad
futó álom, 
oszló zsenge
rőzse száron.
Görög tüze
óvó elme,

növő nyári
ara lenne.
Pöttyös haja
róka sárga,
akar lépni
földbe zárva.
0ttan állik,
réti lápon,
görnye-dezve,
Ólom lábon.

04. Mukli Ágnes: Az igéző

Napra ébredsz két szememnek,
Aranytálnak két kezemnek,
Pártád mögött szőkeségem,
Ringó, sárga nyár vendégem.
Amerre nyílsz lázas tenger,
Félszeg fejek fénytüzekben.
Odafenn a felhők rojtja,
Rongyos szoknyád kigombolva,
Gondolatban szíved remél,
Óvatlan egy levéltenyér.

05. Szabó Eszter Helka: Honnan jön erőm?

Nagyon vakít a sárga táj, behunyom szemem.
Arany körhintán szállok, túl a Föld légkörén.
Piros minden, mikor kinyitom szemem, tűz a Nap.
Robog velem a vonat a Mezőföldön, itt legalább gyors.
Arra van a Balaton: most zöldeskék vizében úsznék.
Forog a táj velem, óriás hintájából nem tudok kiszállni.
Odaát, a túloldalon mekkora lehet ez a tábla?
Régi öregek mondták, hogy ez a növény kiszipolyozza a földet.
Gazdag tápanyagait a talajból nyeri, onnan jön az én erőm.
Óvtak az öregek, hogy jobb a vetésforgó. Egy földem van.

06. Mayer Zsó: Napraforgó

Nap felé fordítja fejét
Aranyban fürdik tekintete
Parázsló pír orcáján
Reménysugár tölti be napját
Az éj nyugalma lepelként hull reá
Fentről csillagok szövik álmát
Okozva derűs hajnalt
Reggeli harmatcsepp az itala
Gyengéden szívja magába
Ó, míly üdén mosolyog párjára

07. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Fényforgó

Napkeltekor, fénysugárban,
Arcodon harmatkönny ragyog,
Pántlikát köt köréd a nap,
Rejtelmes csöndben zsarátnok.
A szirmaid, mint lángnyelvek
Fenséges tűz-táncot járnak,
Oda bókolsz aratáskor
Riadt, méz-szőke kalásznak.
Gazdagon nevelt termésed
Óvod a mulandó nyárnak.

08. Petres Katalin: Gyógyír

nem találtam a helyem
a város porrá zúzott
peregtek a feladatok
repültek a pillanatok
ajkam megcserepesedett
fülem bántón zúgott
olajra kellett lépnem
riadtan menekültem
gőzölgő agyam végre
óvó természettől enyhül

09. Dobrosi Andrea: Virágok kora

N egyvenen túl már nem kell ibolya,
a mihez a derék lehajolna.
p eckes napraforgót ad a magas
r óla kukorékolhat a kakas.
A kis magok a kehelyben ülnek,
f ényt majszolva az égig repülnek,
o nnan látják, mint oson az ötven,
r oppanó, pozsgás száruk mögöttem.
G ondjaim az ibolyákba rejtik
ó rákat nézem őket, sőt estig.

10. Kutasi Horváth Katalin: Magpergés

Nevem ott áll:
Anyakönyvben
Porosodik,
Revesedik,
Atka rágja.
Felülírhatsz,
Opálfényben
Rám találhatsz,
Görbe tükröm
Óvilági.

11. Győri Nagy Attila: Napraforgó

Nézd a termőföld
Aranyló színét, ezt a 
Parttalan óceánt, amint
Ragyogva tölti be a horizont
Alatti tért, s lásd a
Finom eleganciát, ahogy
Ott csalogat, kínálva
Reményt a szépségre,
Gúnyát a pőrére,
Óda ez a naphoz!

12. Balogh Veronika: Nosztalgia

Nagy elánnal támad a szél,
Amott egy vonat robog,
Piros kendővel integet egy kislány.
Rózsás felhők mosolyognak szelíden
A pompás napraforgó-erdőre, mely
Felfelé fordított ezer-arcával
Odaadóan csodálja a Napot.
Régen gyakran sétáltam közöttük…
Gondosan simítottam leveleit, szirmait…
Ó, csodálatos ifjúság…

13. Varga Katalin: Hódolat a napnak

N ézd, feléd fordítom, maggal teli, sárga fejem.
A dózom szépséges melegednek, oly szívesen.
P ajzán táncot járok, ha érzem jó melegedet.
R ád emelem kerek, téged hódoló fejemet.
A  dok én magot, olajat állatnak,embereknek.
F ontos része vagyok, tudom ám a természetnek.
O tt élek a mezőn, követve téged hű szívvel.
R agyogj reám mindig napom,ilyen szeretettel., 
G ondoskodom színeimmel a táj szépségéról.
Ó dákat írnék én még erről a szerelemről.

14. Szabó Eszter Helka: Hazaforgó

Nagyon bezárva ebbe a hazába
Adatokat mentek mának lemezére.
Paplan alatt is vacogok a nyárban.
Remény is elhagy, az útonálló.
Adhatnál szotyolát. Együtt ehetnénk.
Feléd fordulnék. Nem nézel vissza.
Odaát ferde az ég és lejt a táj.
Rohan a Nap kerge percmutatója.
Gondolok rád. Már mélyen alszol.
Órám holdarcán sárga szirmok várnak.

15. Mráz Erzsébet Irma: Esik

Napfény perzseli a tájat,
A növények inni vágynak.
Pár hete már, hogy nem esett,
Rettenetesen szenvednek.
Aztán az ég elsötétül,
Felhő a széllel nem békül.
Olyan ádáz harcot vívnak,
Rémséges, ahogy harcolnak!
Gázolnak át egymáson!
Ó, már esik! Nem bánom!

16. Mráz Erzsébet Irma: Aranyat ér

Nagy kalapot hord a fején,
A magocskát szeretem én!
Pörkölve vagy sajtolva?
Rászokott sok-sok konyha.
A meleget bírja nagyon,
Fickósan áll völgyben, dombon.
Okkersárga a szirma.
Ragyog, mint a fénycsóva.
Göndörödik  a levele,
Óvjuk, aranyat ér leve!

17. Mráz Erzsébet Irma: Napfény

Napfény jár-kel a vidéken,
A melegét szórja szépen.
Pillangó száll, selymes szárnya,
Ráröppen egy tulipánra.
A szél vidám, játszik vele,
Finoman lágy lehelete.
Olykor kicsit megpihennek,
Ringatóznak, nem sietnek.
Gondtalan, mókás délután,
Óarany fátyol borul rám.

18. Mráz Erzsébet Irma: Óhaj

Nem szoktam én ilyet írni,
Azért néha megteszem,
Pláne, hogyha Kata kéri,
Rá kell érni, azt hiszem.
Az idő gyorsan elszalad.
Fele sincs kész! Mit tegyek?
Olyan hamar elkészülhet,
Rajta, estig kész lehet!
Gondolkodom, fejem töröm,
Óhajtom, hogy elkészüljön!

19. Dél Tamás: Napba néző

Napba nézek,
addig míg egy
piciny könnycsepp, melyet oly
régóta vártam,
arcomon
folyva
omlik majd
rá, utolsó lovagomra.
Gyantába zárva
óvom meg hát, az utókornak.

20. Balogh Veronika: Munkás ifjúkor, 1972

Naponta nyolc órát kapállak.
Alig bírom a meleget, napraforgóm,
Pedig bikiniben dolgozom.
Rám férne már egy kis pihenő,
Ajkam kiszáradt, éhes is vagyok.
Falatoznom kéne, de unom a szalonnát –
Olcsó étek – hagymával…
Régi szokás ez napszámban,
Gerincem ettől erősödik – mondják…
Ólomlábakon jár az idő.

21. Ordas Andrea: Egy virág filozófiája

N apra nap jő,
A lkonyt éj követ,
P irkadot verőfény,
R eggelt tikkasztó hőség.
A pró magvait, s szirmait érlelve,
F eleselget 
O lykor a fénnyel,
R eggel emeli fejét,
G ondolkodik a világról,
Ó arany virágról, szotyolájáról.

22. Ordas Andrea: Én és a cserép virágom

N em tudunk betelni vele,
A hogy az íriszembe ég,
P iculáit szórja lábaink elé,
R eményeinket hullatjuk bele.
A mint a dombok sárga lankáin,
F ehéren vakító égi sugár felé,
O ly gyönyörrel fordítja oda fejét,
R endületlen  nyelem könnyeim.
G alamb felé lassan fordul fejünk.
Ó riás felhő hoz enyhet nekünk.

23. Mráz Erzsébet Irma: Napraforgó

Nagyon jó az íze,
Annyira szeretem,
Pedig, ha szétköpöm,
Rám szólnak hirtelen.
Azt honnan is tudnák,
Focimeccsen így kell?
Ordítok, forgózom,
Rágózzon az ember?
Gól esetén többet rágok,
Óbégatok, kiabálok.