ÖRDÖGSZEKÉR
01. Holéczi Zsuzsa: Gombász mondóka
Ördögszekér laskagomba
Repülj gyorsan kosaramba!
De jó, hogy megtaláltalak,
Öt társaddal hazahozlak.
Gazdag lesz ma az ebédünk:
Szaftos gombákat ehetünk.
Erdő, mező szép gombái:
Ki ismeri, az szereti.
Étket adó erdőalja,
Rád gondolok hálálkodva.
02. Mukli Ágnes: Ráncok
Összenőtt lelkem a fázós félhomállyal,
Repedt falak ráncait lesem,
Dideregő tűzfalak kereszttüzében,
Ördögök kölyke a gyermekem.
Graffitis vakolatok, málló törmelék,
Szétszabdalták a házak korát,
Elhagyott szobáknak pókhálós rejtekén
Kapu őrzi holtan otthonát.
Éktelen fergeteg múltak jelenében,
Recsegve csillagokig szárnyal.
03. Szabó Eszter Helka: Kórósors
Örök hűségedet itták a Nagytemplom falai.
Rekkenő hőség volt odakint, virághervasztó.
Derékba tört az az ősz mindkettőnket.
Ördög vágott el a gyökereimtől hirtelen.
Gurulok kopár kórók közt, egyre tovább.
Szél kócolja magányomat, szél szórja magvaim.
Ezerszer védtem őket levél-lándzsáimmal.
Kosárkává görbültek karjaim értük.
Érted hömpölyög a kápolnában a zsoltár.
Riogató szélkerék lettem – primitív játék.
04. Szabó Eszter Helka: Feltámadásra várva
Örülne az eltévedt turistáknak, de elhagyott ez a táj.
Reméli mégis: valaki barackot nyom tüskés kobakjára.
Dideregnek a reggelek és baljós szél csördíti az ostort.
Örömtelen, erőtlen kóróvá fakult pompás törzse.
Gördül a széllel egyre sebesebben: bolond kiscsikó.
Szeretne sellőlány lenni, vagy jó tündér legalább.
Ezer alakban kacagna a Napra és örömzenét fújna.
Kopár tarlón pörögve kit ijeszt még el magától?
Ébredne mákonyos álmából pisztrángos patakokra.
Ráhajol az őszi Nap és kiperegnek a félelem magvai.
05. Szabó Eszter Helka: Mária napja
Összerezzen minden kopácsolásra.
Rázza meg Isten: ez nem lehet igaz!
Dörög az ég, gyűlnek a fekete felhők.
Örült minden hívő: királyként fogadták.
Gebedjen meg az az áruló az aranyával!
Szigorú ítélet elől nem lehet kitérni.
Ebek marcangolják, annyira fáj!
Keserves egy nap, de így rendelte az Úr.
Éled új remény, kisarjad majd a vetés.
Remegő kézzel bezárja a kerti kaput.
06. Kutasi Horváth Katalin: Körforgásban
Önként fürdök a porban,
Röhögve felkap a szél,
Diadalittas korban
Önmagad sose emészd!
Galádul kerékbe törnek,
Szitkot is szórnak talán,
Elveid meggyötörnek,
Kéjjel vicsorognak rád.
Éltünk egy nagy körforgás.
Reméljünk még változást?
07. Kutasi Horváth Katalin: Befelé fordulás
Öledben ringatóztam,
Rám szakadt féltésed súlya.
Dacossá formálódtam,
Örvénynek ellenálltam,
Gépekkel szembeszálltam.
Szólni csak ritkán akartam,
Elveim sosem tagadtam.
Korlátok közé szorultam,
Égből a mélységbe borultam,
Rázkódtam, magamba fordultam.
08. Mitiner Mária: Ördögszekér
Örök hűséget ígértél,
ragyogó szemedbe néztem,
délcegen,büszkén kísértél,
önzőn,mindenedet kértem.
Gondolataid enyémek,
szívedet szívemben láttam,
elhittem minden mesémet,
kívántam nem egyet,százat.
Éreztem, velem megéled
remegőn, az örök vágyat.
09. Petres Katalin: Ördögszekér létünk
Önmarcangoló óráinkban
Rideg, kegyetlen gondjainktól
Didergünk elhagyatottan.
Örökkön örökké őrlődünk,
Gázlókat kutatunk a folyón,
Szélmalomharcoktól csüggedünk.
Ezerszer feltápászkodunk.
Kibújunk a szép, felkelő nap
Ékes sugarában fürdeni,
Remény magvakat szerteszórni.
10. Ságiné Szűcs Klára Mária: Ígéret
Örökkön, örökké! Ezt ígéri egymásnak a jegyespár azon a csodálatos napon, az esküvőjükön.
Régen is ezt vallották az elődeink, s ők be is tartották, nem volt gyakori a válás.
Drágám, édesem, te vagy a mindenem – mondogatja a szerelmes ember, s sokáig hiszi is.
Öröm és boldogság az élet, jönnek a gyerekek, nagyobb lesz a család, nő a felelősség.
Gondok nehezítik kissé a kapcsolatot, szaporodnak a feladatok, egyre többet kell küzdeni.
Szeretet és összetartozás. Lassan elhalványul a szerelem, de a közös múlt erős kapocs.
Együtt, még együtt, ám az ördögszekér már szórja elszáradt magvait, mérgeződik minden.
Késő már változtatni? Menthető a házasság, csak legyen türelem és áldozatvállalás.
Életet, egy egész életet akartak leélni. Együtt! Miért hát a meghátrálás? Ki a hibás?
Rájöttek, hogy nincs tovább. Inkább egyedül, mint vele. Így vált az ígéret hamissá, hazuggá.
11. Ságiné szűcs Klára Mária: Remény
Összekötöttük
Réges-régen
Düledező életünket.
Örökre terveztünk,
Gondoltuk, így marad.
Széltől hajtva, mint a szamárkóró
Elsodródtunk ide-oda, de
Kerestük a boldogságot,
Észrevettük a szépet, s mint Jerikó rózsája
Reményünk újra kivirágzott.