LÉLEKRAGYOGÁS
01. Dobó Georgina: Lélekragyogás
L elkem tündököl, mióta ismerlek, szívem repes, áhítja Léted, hogy olvadjon enyémbe
É lek újra, mióta ismerlek Téged. Éltem tengődése szűnőben, mit köszönök neked.
L ila ködben úsznak most a felhők, a tegnap fájdalma tűnőben, nincs már más csak a ma, s a jövő.
E gy fecske mondják nem csinál nyarat, Te mégis feldúltad minden Érzelmem, s viszel magaddal, érzem.
K ékre festeném az eget, mégsem lehet, hisz a rózsaszín csokor már az oltár elé vezet.
R agyog a Nap, sugara vakít, melynél jeggyűrűm sem tündökölhetne szebben
A karom, mondom, szeretnéd Te is. Csókkal pecsételjük meg eskünk, ajkaink összeérnek.
Gy ónom most minden bűnöm, hallgasd hát meg, kérem, s adj bocsánatot értük.
O ldozz fel, könyörülj szolgádon, engedd hogy madárként szabadon szálljon.
G örögország szép, nászunk után talán eljutunk oda, fel az Olümposzra.
Á lmodom, Veled jobb, s szebb lesz minden, remélem, Te is tiszta szívből érzed.
S usognak a fák az erdőben, kezem ma kérted meg, viszonzom, míg élek.
02. Kisznyér Ibolya: Fehér holló
Lelke hófehér, mint frissen esett hó,
Életét úgy éli, hogy természetes a jó,
Lelkében rend van, hallja szavát,
Ember, csupa-csupa nagybetűvel írva,
Kivételes, mint a fehér holló, ritkaság,
Ragyogásának igazságát, kevesen bírják,
Aljas támadások kísérik igaz útját,
Gyenge kis emberkék sárral dobálják,
Oly magasan felettük áll szelleme,
Gránit szilárdságú emberi jelleme,
Állhatatos hitében, erejében, szeretetben,
Semmi nem árthat neki, tiszta a lelke.
03. Kisznyér Ibolya: Utak
Lelkem, hitem szerint, Isteni szikra,
Életre keltett anyag, testem a temploma,
Leheletem míg utolsót sóhajtana,
Ember lennék, mércém szerint humanista,
Kísértéseken túl, tévelyegve néha,
Rend, s a sorsom terelt vissza utamra,
Gyermeki énem irányította létem idealista,
Ostoba voltam érdekkapcsolatokra,
Gátló félelmeim elrejtettem álarcokba,
Álmaim nagy része megvalósult mára,
Sietnem kell, lelkem biztat feladatokra.
04. Kutasi Horváth Katalin: Beárnyékolódva
Litániákat mormolhatsz – hasztalan.
Élettelenül vergődhetsz hangtalan.
Lelked miért takargatod szüntelen?
El nem leshetem titkaid bűntelen!
Kirekeszted magad a világomból?
Riadtan fussak messze hiányodtól?
Addig, míg élek, nem nyugszom, remélek,
Gyötrődve járkálok, rég nem henyélek,
Oktalan módon derűdet keresem,
Göröngyös utamat újra meglelem,
Átlépek az árnyékomon merészen,
Sötétben még hiszek a sok mesében…
05.Petres Katalin: Bevallom
Lelkemet ólomsúly nyomja,
él ott már örök fájdalom,
leplezem belső könnyeim
előttük, nem terhelhetem
körülöttem a mindennapokban
rohangáló társakat, barátokat,
arcomra a szokott mosolyt
gyakran reggel felvarázsolom,
olykor egyetértőn bólogatok,
garatomban gombócok gyűlnek,
álmélkodnak: – Milyen erős vagy!
sikítanék: – Esendőn gyenge vagyok….
06. Dobó Georgina: Lélekragyogás
L elkeink a szerelem vad tüzében összeértek, forró hévvel szeretlek Téged
É ltem mostantól egybeforr a Tiéddel, ezt Te is így éled meg
L iliom, nárcisz, pipacs, kikerics csokorba szedve…
E zerszer kellesz, kellek, kellünk egymásnak míg Élet az Élet, míg síromhoz el nem érek
K ikerics, nárcisz liliom összefonva…
R iadtan állok még, kissé félek…Érzesed lágy ölén most picit Rólad mesélek:
A lakod délceg, lovagias minden tetted, karoddal óvod elesett testem, megtört szívem
Gy alog jössz hozzám minden héten, biciklivel távozol minden éjjel
O sonsz hétvégente hozzám, suhansz a messzeségbe, szép minden belső rezdülésed.
G ondolsz Rám reggelente, a zord éjben. Bearanyozod napjaim, mióta megismertelek Téged.
Á brándos éveken csak Rád vártam, érzem.
S arkvidéken is mesés lenne Veled az Élet, a Forróság elöntene végleg.
07. Kisznyér Ibolya: Mozaik
Lelkedből tép darabot, fájdalmat érzel,
Életedet keserítik gonosz emberek,
Lelked adod részenként, annak kit szeretsz,
Ember, ha hitvány, visszaél vele,
Korán megtanítják, erősen tartsd magad,
Résen légy, tanuld megismerni rosszakat,
Aztán felismered önnön vétkeidet,
Gyötrődve hívod, égi, s földi segítőidet,
Okosan és szívvel egyensúlyozod idődet,
Gondosan összeszeded lelked darabkáit,
Álnok másiktól, s visszaadod másokét,
Saját léted tisztul, ép lelked felemel.
08. Petres Katalin: Lélekragyogás
Lélek fájdalma testinél miért nagyobb?
Érdeklődött sóhajtva barátnőm.
Lelkünk örök, testünk halandó.
Ezt válaszoltam hirtelen.
Később újra átgondoltam.
Ragyogó lelkük fényét őrizzük
Azoknak, kik szerettek, kiket szerettünk.
Gyöngyök, igazi kincsek szívünkben.
Olthatatlanul lobog értük a láng.
Génjeinkben örök lenyomatuk.
Átsuhan emlékük váratlan.
Sajgó sebeink felszakadnak.
09. Holécziné Tóth Zsuzsa: Őrangyal
Légies tüneményként lépked,
Égi fény festi halovány arcát.
Lelkét is kitenné érted, hisz
Egy csodás őrangyal ő,
Kit melléd rendelt a teremtő.
Reggel ha ébredsz már ott van veled
Azt várja, mikor, miben segíthet ő?
Gyógyit ha beteg vagy, vidít ha bánat ér,
Olyan jó tudni, hogy vigyáz reád.
Gondodat űzi, étkedet hűti,
Áldás egy őrangyal, jól vigyázz hát:
Sokáig kisérje utad a lélekragyogás!
10. Klotz Mária: Vágyódás
Lámpaláz, vörös arcpír, fényes rúzs a szájon,
Édes álom, szerelmes, csodás dalra vágyom.
Lassú, lágy gitárszóló messziről idehallatszik,
Egy fehér szárnyashajó már közeledni látszik.
Kirobbanó kedvemben tangótáncra perdülnék,
Romantikus vágyammal messzire lendülnék.
A parton üldögélek, hirtelen felcsillan a lényed,
Gyöngyöző vízcseppekben ragyog a fényed.
Olyan vagy, mint a magasba fellobbanó tűz,
Gerjed, terjed, lelkembe boldogság.vágyat űz.
Álmodozva nézlek, vegyél már észre, kérlek,
Sajgószívem a torkomban dobog, sugárzik a lélek.
11. Buday Anikó: Remény
Lesz még kék az ég,
Édes élet és napsütés,
Lesz még hitünk a jóban,
Erős a vágy, elménk maradjon józan,
Kell, hogy sokáig tiszták maradjunk,
Reményt Istenem ne vedd el
A karunk, hogy erős marad ha kell,
Gyáva tűnjön a pokolba,
Oltalmazzon az erős akarata,
Gondosan ápold gyökereidet s,
Álljanak fel a hitben erősek végre,
Sorsában legyen áldott e néped.
12. Kovács Ádám Máté – Érző Lélek
Lelkét lehelte belém az Isten,
Érdekes életet adott nekem.
Lényemnek tovább szüksége nincsen,
Ezért dicsérem nevét szüntelen.
Kegyelme által ragyog a lelkem,
Régóta vártam e pillanatot,
Azt gondolom, részem van a tervben,
GYőzelmével nyertem bocsánatot.
Olthatatlan tűz vette kezdetét:
Gátak nélkül országáért tegyek,
Áldom szüntelen szentséges nevét.
Segített, hogy érző lélek legyek.
13. Sági Klári: Nem adom!
Lehetetlen! – gondoltam dühösen magamban.
Életünket senki sem teheti tönkre, nem engedem!
Lángoló szerelmünk, lelkünk örökké együtt ragyog –
Ezt fogadtuk meg eskünkkel valaha.
Ketten, test-test mellett úszunk sorsunk folyóján végig.
Ránk rontott a csábító gonosz most hirtelen
A másik, a nemkívánatos harmadik személyében, aki
Gyarló, önző módon magának akarja őt.
Oda nem adom, harcolok érte!
Göröngyös úton vele megyek mindvégig.
Átok nem segít, a másiknak látnia kell:
Sorsunkat nem törheti ketté, hűségünk megmarad.
14. Milló Ildikó – Magány
Lentről fel, s le
Évekig hintáztunk
Te és én
Reménykedve
Arcunk fényben
Gyóntál, gyóntam
Otthonunk menedék
Gondolatban békültünk
Áldást remélve
Siettetted az elmúlást
15. Horváth-Tóth Éva: Létcsipke
Lenn a völgyben, szép ölében
Ékes-fényes tó vizében
Lépesmézként nap ragyog
Elringatják a hűs habok.
Kékfestője ég a víznek
Rajta felhő sóhaj rengedez,
A füzek közt szellő bujkál,
Gyönge ágán hit palintál.
Odabenn a szívem mélyén
Grammok horgolt létcsipkéjén
Átragyog a boldogság,
S földreszállt a mennyország.
16. Mayer Zsó: Lélektől létig
L elked hófehérbe öltözött
É leted olykor keser-édesben fürdőzött,
L obbant a láng benne,néha elhamvadt
Egekbe szárnyaltál, ha e kettő ragyogott.
K icsi boldogság létedhez néha elég volt,
R emény ekkor lelkedbe költözött
A ttól lett teli, s kicsordult
Gy engéből erősbe fordult.
O lyankor az ég kékje szebb lett
G öröngyös utadon lépeid könnyedek.
Á lmaid vonatán életed boldogan robogott,
S lelked ettől csillogón ragyogott.
17. Klotz Mária: Majd ott fenn
Létünk itt a földön csak egy röpke kirándulás,
Élményekkel dúsított görcsös kapaszkodás.
Lemenő nappal egyszer mi is elmegyünk,
Emberi testünkből szép lassan kilépünk.
Kalandozásunk csak egy apró tér-mozaik,
Romhalmaz világunkban egy eltévedt ladik.
Alkalmazkodunk egy irányított földi géphez,
Gyöngyös koporsóval térünk az égi fényhez.
Oltalmat a mennyei öröklétben találunk,
Gondtalan csenddel szövött álomra vágyunk.
Áldással szomjazzuk ott fenn az isteni erőt,
Simogatjuk ragyogó lelkünkkel az égi mezőt.
18. Kristófné Vidók Margit: Egy új esély
Lárva létemből életre keltettél,
Éreztem lelkem most szabadon szárnyal,
Lassan, nagyon lassan megérintettél,
Elbódítottál szenvedélyes tánccal.
Kétségek között vergődve szeretünk,
Reményt adott a sors, édes biztatást,
Alázattal mindent újra kezdhetünk,
Gyere, szerelmünk most szelíd ringatás.
Olyan régi már a megfakult emlék,
Gondtalan pillanat őrzi a varázst,
Álmodó szívben az érzés még vendég,
Soha ne feledd a fájdalmas magányt.
19. Kristófné Vidók Margit: Békére lelve
Láttam csillagok tündöklő fényét,
Éreztem a mindenség lüktetését,
Lelkem szabadon szárnyalva ragyogott,
Ez az éjszaka minden megadott.
Kék-selyem bársonyát adta rám az ég,
Remény éledt, vele égi békesség,
Alaktalan, könnyű ragyogás terült,
Gyönyörű pillanat szállt időtlenül.
Osontak felém elsiratott álmok,
Gomolygó felhőkön megtört az átok,
Átölelt újra a csillámló kékség,
Sugarat bontott mennyei szépség.
20. Gáthy Emőke: Mi az hogy…
L élek ki mondja meg mi az hogy lélek
É s mi a ragyogás ki mondja meg
L ombkoronán átzúgó
E lhalkuló szél
K i tudja honnan érkező
R igófüttyös remény
A ngyalszárnyakat levedlett
Gy ermekek kacaja
O tthonok derűs vidám nyugalma
G ondoktól menekülők
Á muló bizalma
S orolnám nem tudom se vége se hossza
21. Szörényi Vanda: megbékéltem önmagammal
l ankás létem csak bejárom
é benfekete csizmámim
l ovak izmával felérnek
e ngedelmeskedve jár mind
k itárom lelkem az égnek
r endre rajtam rostokol már
a lábbhagyott lendülettel
gy ermekévé visszaformált
o tthonra lelt lélegzetem
g igászi kincs bennem élet
á ldom a fájdalmaim is
s emmit már semmit se kérek
22. Vitos Irén: Őrizlek
Levegőt!
Éber álomban fuldoklom.
Lelkem a testem nélkül szédülten tántorog.
Elfogy körülöttem a tér.
Kóbor gondolat lohol mellettem.
Riadtan kereslek fent és lent, kint és bent.
Alaktalan aggodalmak
Gyülekeznek.
Oka van annak, hogy reszketek.
Guggolva melletted kezedet fogom.
Ásítva mellkasodon álomba zuhanok,
S hajamra titkon csókot kapok
23. Kisznyér Ibolya: Értékek
Lélekről beszélni kevesen mernek,
Értékválsága ez mai embereknek,
Lelkiismerete megszólal, néha,
Ember akkor valódi, amikor lelkes,
Ki kegyetlen, lelketlennek mondják,
Ragyog az, kinek tiszta a lelke,
Alattomos, ki más lelkét töri össze,
Gyönyörű magyar nyelv kifejezi ezt,
Oly sok ősi tudást rejt szavai értelme,
Gúnyolódó embernek, lelke rajta,
Ám, aki már eladta lelkét az ördögnek,
Soha nem érzi meg a csodás kegyelmet.
24. Buday Anikó: Sírig szerelem
Lehet e szebb, mint
Élni melletted,
Lehet e jobb, mint
Esténként párnádra hajtani fejemet,
Kérdezned sem kell, sem féltened,
Ragyogó lelked nekem az örök szerelem,
Aggódó szemeidet csókkal borítom,
GYengéd ölelésedre testem szereleme válaszom,
Oktalan félelmed szívemmel űzöm el,
Gondjaid ráncát csókommal simítom,
Áldott szerelmed lelkemben hordozom,
Síromig féltőn gondozom.
25. Varga Katalin: Lélektárs
L átod , en megéreztem , hogy mi meg találkozunk .
É rett fejjel , kûlõn utak után kõzõs lesz sorsunk .
L elkem mélyén tudtam igy lesz ujra szép kapcsolat .
E gymás kezet fogva , utunk egy iranyba halad .
K ôzôs céljaink most már valóra is válhatnak . .
R egi sérelmeket elfelejtûnk hol vannak már ?
A z a fontos , hogy ránk most már egy új , szebb jõvõ vár .
Gy õzni fogunk ketten , meglátod , csak akarni kell .
O sztozunk jóban , rosszban , mindezt sok tûrelemmel .
G ondokat megoldva igy lesz teljes az életûnk
Á lmodozás helyett , célunkert mindent megteszûnk .
S orsunk igy lesz teljes , ha folytatódik szerelmûnk .