Akrosztichon 18.

FELHŐSIRÁMOK

01. Dobó Georgina: Sír a szél

F uvallat szál, sír a szél, házasodik a Legény
E lhervad az ibolya, rózsa lesz belőle, Bekötötték a fejét épp
L ágyan ring a csónak, könnyezik az ég, Édesanyám csókja az oltárig kísér
H ideg az idő, ködöt hoz az ősz
Ő rzik csínjeim a régi, poros képek, a gyerekkori időt
S ír a szél, ázik a levél, az ember mindig jobbat remél
I tt egy új korszak veszi kezdetét, énekel már a kis veréb
R ikkant a rigó, sárgállik a búza, az aratás az idén véget ért
Á lmodozom, tévelygek, nem találom helyem
M orajlik a tenger, nem csitul panasza
O rkán, hurrikán, nem árthat ma
K ikel a hóvirág a zimankós tél után. Sírok a felhőkkel, mert nem lehetsz most velem Apám.

02. Kisznyér Ibolya: Időjárás mágiája

Felhős az ég, rajta bárányfelhők,
Egy kicsit gomolyognak, fehérek,
Látni az azúrkék égbolt színét,
Hangulatod súgja, lásd a szépet,
Ősi idők óta, a vizek, a Nap, a szél,
Sajátosan alakítják a Földet, formálják,
Isteni rendnek érzik ezt az emberek,
Rimánkodik esőért, kinek száraz a földje,
Ám napsugárra vágyik, ki gyümölcsöt érlelne,
Mit is tehetne a bölcs természet,
Olyan időjárást varázsol a tájra, mit lehet,
Kutatják az emberek, menny mosolyog fent.

03. Kisznyér Ibolya: A szél játéka

Felhő vagyok álmomban, gyermek,
Egy kis bárányt formázok, kék égen,
Látod, ha felnézel, szellőn szállok,
Hanyatt feküdj a réten, mint régen,
Őszintén álmodozva, csak képzeld el,
Sikerül könnyedén, szíved újra fiatal,
Igy látod, a szél medvévé alakít lassan,
Repülnek a felhők, a Nap elsötétül,
Átalakul a mennybolt, sötétek jönnek,
Már komor az idő, villámok villannak,
Oltalmat keres élő, fedél alá futnak,
Kopog az eső, viharfelleg fogy, kopik.

04. Mukli Ágnes: Felhősirámok

Futva jött a zivatar
Elhomályosult az ég,
Lelkesen fecsegett a hömpölygő sötét.
Hangosan csapongott, cseppre cseppjét szórta,
Őrjöngött tékozlón, mint pokol bolondja.
Sírtak a fellegek jégveréstől félve,
Inkább könnyet szórtak erdőre, mezőre,
Rózsák levelére.
Ámokfutó módra, sikongott a villám,
Mondta a magáét óriás kősziklán,
Ostorozta magát,lelketlen váddal,
Kőre kopogó csattogó hiánnyal.

05. Klotz Mária: Sír(ám)

Felhővirágokból omlik a hiány-létbe bús bánatom,
Eldúdolt sirámom, mély dallamú, szúrós fájdalom.
Lelkemben sok panasz, anyukám, csak te értenéd,
Holdfényes éjjelen, meleg védőburokkal ölelve védenél.
Őrzőangyalként lebbennél a csipkefelhők fényében,
Segítve zúgna szellő-anya lényed síró lelkem mélyében.
Irányt mutatnál életemhez, drága ezüsthajú angyalom,
Ragyogva osztogatnád a sok jó szirom-szólamod,
Átvillanna testemen, tápláló, gyógyító dallamod.
Mondd meg, mit, mikor és hogyan cselekedjek,
Oltalmadba még most is libabőrösen beleremegek.
Kiáltom hozzád, hogy ne feledd, nagyon szeretlek!

06. Varga Katalin: Égi dolgok

F átyolfelhõ készûl égi eskûvõre vígan .
E lsuhan egy bárányfelhõ az égi lagziban 
L ágy kék égen arany napsugár ontja melegét .
H abos felhõfoszlányok libbennek szerteszét .
Õ rzik a békés gyermekkor messzetûnt emlékét .
S uhan a béke , gomolyfelhõ vadul tépi szét .
I tt a vihar , dôrôg már a sôtét messzeségben .
R ohanó fellegek úsznak villámok vad tūzében .
Á zik a zôld rét , úgy mintha sírnának a felhõk .
M essze tūnt a kék ég, feledve égi eskûvõt .
O tt egy halvány fény áttôri a felhõk tômegét .
K isût most a nap , nincs már felhõ sem sôtét .

07. Kutasi Horváth Katalin: Borongások

Felhők tornyosultak Drégelyvár felett,
Előcsaltak minden baljós képzetet.
Lenyúltak az égből, párájuk elért,
Hűvös leheletük esőről regélt.
Ősök küzdelmeit hosszan könnyezték,
Sűrű sóhajukat tettek követték.
Irgalmat kínáltak, megtisztítottak,
Rendre pityeregtek, vagy csak szipogtak,
Átjárták a tájat, jól megitatták,
Mennydörgő fájdalmuk nekünk itt hagyták.
Oszladoztak aztán, másfelé gyűltek,
Könnyeik nyomába bús ködök ültek.

08. Kalocsa Zsuzsa: Fázom tőle

Furcsa érzés tart ma fogva,
Elsötétült az ég, jobbra.
Láttam, szél űzte a felhőket,
Hideg az eső, fáztam tőle.
Őrangyalként, fognád kezem,
Sírtam, mert nem vagy itt velem?
Ilyen vihart nem látott senki,
Rohant a házba mindenki.
Álmomban sem láttam még ilyet,
Mint fáról levél, hullt az eső.
Oltalmat lelnék’ karjaidban,
Köszönném, hogy vigyáznál rám.

09. Mukli Ágnes: Őrizlek

Fehér fodrok habfodrában
Egyetlen mosolyom csak te vagy.
Lettél az, kire vártam,
Hitetlen hitem, el ne hagyj!
Őrizlek esttel, mint hajnal a reggelt,
Sírva nevetve önfeledten,
Irgalmatlan irgalomban,
Reményt vesztve, félve, holtan.
Áldalak, mert áldasz engem
Mindenséggel, Isteneddel,
Oltárom vagy fénylő láncom
Könnyes esőm, maradásom.

10. Kovács Ádám Máté: Kárhozott lélek

Felettem lévő sötét égbolton
Egy Lélek keserves sírása?
Letettem róla, magamba fojtom,
Henyélek, most nincs erőm másra.
Őrizhetem-e Lelkem gonosztól?
Sátáni erők növekednek,
Ihletem támad-e az undorból
Rácsán keresztül életemnek?
Átkozott eső hullik a földre,
Mosogat minden földi szépet,
Okokat keresek, pusztán „miértet”:
Kárhozott lélekként járok körbe.

11. Kovács Ádám Máté: Csillagösvény

Félek, ha kiengedem bennem élő szörnyet,
Egy emberként fordulnak el tőlem mindnyájan,
Letapos mindent, átgázol mindenkin, törtet
Halandó és hedonista birodalmában.
Őrhelyére álljon mindenki, aki ismer,
Sajnálom, nem tudom magam megváltoztatni,
Iszonyú érzés, belül rám tör a hányinger,
Rejtély: nem sikerül jóérzést kimutatni.
Átadtam már régen az ördögnek életem,
Mennyben angyalok könnycseppet hullatnak értem,
Ostoba döntés volt, de újra nem kezdhetem,
Kár, hogy nem indultam el a csillagösvényen.

12. Kovács Ádám Máté: Nincsenek válaszok

Féktelen haragra gerjedtem belül,
Esténként lelkem ellenszegül.
Lehet-e vajon büntetlenül
Hajszolni mindent esztelenül?
Őrjítő számomra e tudat,
Segítség, támasz után kutat,
Iszonyú érzés, csak kiutat
Remélek, mi rajtam túlmutat.
Áldatlan állapotban vagyok,
Már lelkem megfakult, nem ragyog,
Ott fönn, a mennyben az angyalok
Keseregnek… nincsenek válaszok.

13. Kovács Ádám Máté: Kínok között

Fájdalmas sírás töri a csendet,
Erőtlenül vonszolod már tested,
Lélektelenül folytatod utad,
Ha múló örömök után kutatsz
Őrizetlenül, habzsolva éled
Sanyarú léted, őszinteséget
Igaznak hitt szavakban keresel,
Rosszul teszed, az úton elesel.
Átkozni fogsz mindenkit utadon,
Már gyom se nő e lelki ugaron,
Otthontalanná vált az életed,
Kínok között várod már végedet.

14. Kovács Ádám Máté: Illúzió

Fitogtatja erejét az égen
Egy felhő villámokkal tele.
Lámpásom kialudt, vaksötétben
Hálót fon körém egy pók, vele
Őrzőm emlékeim áradatát,
Sajog lelkem, mert átgondoltam
Illúziószerű pillanatát,
Rájöttem, miért csalatkoztam.
Átvágtam réges-régen magamat,
Mikor elhittem képzelgésem,
Ontottam számból hamis szavakat,
Kitaláltam lelki menedékem.

15. Holécziné Tóth Zsuzsa: Gombász óhaj

Felhős eget kémlelem,
Esőt várok szüntelen.
Legyen eső, mert akkor
Hamarosan nő a gomba,
Őzláb kerül kosaramba.
Sőt, ha nagyon sok esik,
Indulhatunk vargányászni!
Ropogós és finom gomba,
Ámul aki megkóstolja.
Mind megesszük, el nem adjuk,
Otthonunkban megtisztitjuk,
Ki jó barát, jóllakatjuk!

16. Vitos Irén: Gondűző

Felhőkre rakom a gondjaimat,
Elengedem a megkövült terhet,
Lebegve könnyedén távolodnak,
Hagyom, hogy kísérje tekintetem.
Őrzöm emlékét, mitől szakadni
Sírt a lélek, én mégis kitéptem.
Ily hiánnyal, csak úgy itt maradni,
Riadtan tűnődöm a miérten.
Átlényegülök, újratervezek,
Mesébe illő álmokat fogok,
Ott vagyok, ahol lennem kell, hiszed?
Kezdődhetnek a boldogabb napok.

17. Holécziné Tóth Zsuzsa: Emlékezés

Felhő mögé rejtőzött a nap,
Eső szitál az ablakom előtt.
Látogatóba indulok hozzád,
Hosszú az út, eső veri az arcomat.
Őszi avarban bandukolok,
Sírod keresem, melyhez
Időről időre elzarándokolok.
Rólad álmodtam az éjjel, kedves,
Álmomban boldogan siettél felém.
Milyen kegyetlen ébredés volt!
Otthonunk rég kihűlt, már csak
Képek őrzik arcod, s az emlékezés.

18. Sági Klári: Ijesztő álom

Felriadtam sírva, de nem akartam
Emlékezni félelmetes, ijesztő álmomra.
Lelkem megtelt kételyekkel, félelemmel és kérdésekkel,
Honnan, miért jön mindig vissza ez a szörnyű kép?
Őket látom pillanatokra, a valaha voltakat, szeretett
Síró szüleimet, akik már a felhőkről néznek ránk.
Imádtak minket, gyermekeiket.
Régen nincsenek, de üzennek folyton:
Állj meg lányom, ne lépj tovább!
Mindig eddig tart az álmom, ami
Oly hirtelen eltűnik, majd egy
Kocsi dudájának iszonyú hangjára verejtékben ébredek.

19. Petres Katalin: Miért?

F elhők formáznak
e zerféle alakot,
l elkem sajog,
h alálos sötét napok
ő rzik bezárva
s űrűsödő sikolyom,
i rdatlan téboly
r ázza halántékom,
á ldatlan állapot,
m agyarázhatatlan
o stoba kérdések
k onganak hiába. 

20. Horváth-Tóth Éva: Kék eget álmodom

Fúj a szél – fúj a szél
Esik eső zúg a lég
Leng a lomb zöld zászló
Háztetőkön bádog zsong
Ődöngő felhőknek
Sok fodra könnyet ejt
Idebenn sincsen csend
Ráng a fájsz szívemben
Álmodom szendergő
Méhdöngést a mezőn
Omló fényt könny helyett
Kék eget kinn és benn…

21. Győri Nagy Attila: Sirám a felhőknek

Fáradt növények siráma
Egyre magasabbra száll,
Lesve a nedves áldást
Harmatsóhaj lengedez.
Őszinte imával kérik
Sírását az égnek vágyva
Istenek könnycseppjeit
Remegő leveleiknek.
Átkozott szárazságot
Monoton tűrve már
Ordítanak némán:
Kis esőt, egy keveset!

22. Szörényi Vanda: borús hangulatú boros hangulat

f ürge esőcseppek cikázásában
e rnyőkkel randevúzott a mai nap
l omhán nyújtózó tocsogó faágak
h aptákban állva homályra vigyázta
ő sz motozása hallatszott a dombon
s eregélyek zúztak füstölgő eget
i ndián nyarat hiányoltak lombok
r ét bogáncsain vihartalp billegett
á zott földeknek felhők panaszkodtak
m int kik az asztalnak dőlve boroznak