01. Petres Katalin: Fogyasztói társadalom
sz ínes fényreklámok
e lkápráztató pompa
m inden kirakat roskad
f inom nyalánkságok
é kes drága ékszerek
ny eremény ígéretek
v égtelen játékhalmok
e lképesztő kacatok
sz üntelen hirdetik
t éves hamis értékeik
é let helyett rabság
s ivár örök fogyasztás
02. Kalocsa Zsuzsa: Ébredésünk
Szemfényvesztés lett már az életünk,
Ez így marad, amíg csak létezünk?
Mért’ ilyen az emberi természet,
Fiatalon megtréfál az élet?
És a régi szép mesékben hiszünk,
Nyár-estén új csillagot remélünk.
Vergődünk naponta, de hasztalan,
Egyedül küzdünk csak a nagy harcban!
Szívünk, hogyha néha meg is szakad.
Tesszük a dolgunk, ez a mi sorsunk!
Ébredésünk volt a múlt hibája,
Sötétben nem látunk, bolyongunk csak!
03. Kristófné Vidók Margit: Mesevilág
Szalmatetős házak falán,
Ezeréves mesevilág,
Minden tetőn tündér táncol,
Fenn az égen csillagpásztor.
Égi rónán kristályfények,
Nyár zubbonyán darázsfészek,
Viharmadár izzít lángot,
Ezüstfátylas délibábot.
Szemfényvesztés, talán álom,
Törpét látok gólyalábon,
Égőpiros pipacsszívek,
Sürgönyrúdon szívzörejek.
04. Takács László: Érzések
Szemeddel látsz,
Elméddel érzel
Mesék után
Fények tüzével
Éld meg a mát
Nyugtasd a szíved
Védd a csodát
Ez amit érzel
Szűnik a csend
Tárul az elme
Épül a lét
Semmi ölébe
05. Holécziné Tóth Zsuzsa: Hazugság volt?
Számolom a napokat…
Eljössz te újra hozzám?
Milyen szép ígéret volt,
fogadkozás és “várj rám! “
Éjszakánként már sírok,
nyugtalan álmok után.
Vajon csak szemfényvesztés volt,
egy ígéret, mely sosem teljesül?
Szemfényvesztő csalfa szeretőm
tudtad, hogy tőled függ az életem.
És tudtál hazudni, ígérgetni…
Sosem volt ez igaz szerelem!
06. Szabó Eszter Helka: A csomagolóművész ígérete
Szeretnék látni, ahogy becsomagolom Magyarországot?Eredeti technológiával, amivel Manhattan-t csomagoltam.
Mételyező mikrobáktól, járványoktól távol tartom hazájukat.
Félnek, hogy a haza túl nagy, vagy engem meghalad e feladat?
Én mondom, fölösleges mumus, vagy önöknek kevés a Delta+?
Nyugodtan hátradőlhetnek, míg az óriás nylon a föld fölé feszül.
Vegyenek mély levegőt, tisztítja a tüdőt és elűzi a vírusokat!
Egyszerűen felüdül a légkör, akár egy hatalmas sóbarlangban.
Szerencsére még nem szita az ózonlyuk: ennek örülhetnek.
Tudatom a szkeptikusokkal: módszeremen a Holdon dolgozom.
Élek, láthatják, hát maguknak ez nem elég bizonyosság?
Senkit sem ámítok, hisz az anyagot a Holdra az égiek hozzák.
07. Jószay Magdolna: Ne legyen hókuszpókusz
Szilárdan hiszek abban, amit látok,
Ezért kételkedem néha, ha nem.
Megértem, egy bűvész mit csinál, titok,
Fontos, ne lássam, mit meg kéne értenem.
Érdekel pedig a csiribá mikéntje,
Nyilván, ha tudnám, dicsekednék véle.
Végül is aztán tudomásul vettem,
Ez is egy szakma, nem kell megértenem.
Szép volna, ha éltünkben minden igaz lenne,
Természetes, igaz; más nem lenne benne.
Én sosem szeretnék hamis szemfényvesztést,
Sem hazugságot. Csak jóságot, őszintét.
08. Gáthy Emőke: Szemfényvesztés?
Szeme bár kétperces csak
Egyértelműen anyjáé
Mennyből az angyal
Felsír
Érezni kis szíve lüktetését
Nyirkos pofijából első sóhaja száll
Valóságosabb a valóságosnál
Egy meg nem született pótléka
Szimulált szervezetű szilikon baba
Tejszagú illattal
És szopómozdulattal
Saját anyajeggyel és boldog hús – vér szülőkkel
09. Kisznyér Ibolya: Csalás és ámítás
Szemfényvesztés a nemes, bűvészet,
Elegáns, halk zene kísér művészt,
Meghajol, titkot leplez, varázst rejt,
Figyel a közönség, vár csodát, lát,
Égő reflektorfény pásztáz sikert.
Nyomasztó, ha érdek a fondorlat,
Vesztessé válik szegény ámított,
Elbotolt ismeret, naiv képzet,
Szemében könny, elhagyta bizalmát,
Ténfereg, összetörték szívét,
Élte romján keservet, kínt kerget,
Siker hamis, ámítót is büntet.
10. Keczely Gaby: Hókusz-pókusz
Szememet még megtéveszted,
Elnézem, hogy a port hinted.
Megtalálom a blöff okát,
Felfedem a nagy csalást!
Élmény volt a cselfogásod,
Nyomorult a becsapásod!
Végre látom ármányságod,
Ezt a csalárd ámításod!
Szépen tűröm az átverést!
Tőled várnék bűvészkedést?
Én nem kérek semmi fortélyt
S lenézem a hitegetést!
11. Klotz Mária: Szemfényvesztés-mix
Sziporkázó arany-só-könnycseppek hullása,
Eszméletlen varázspálca kattogó csapdosása.
Magas sarkú cipő kecses, csípőt ringató járása,
Fénycsóva rivalda-parádé, lét-vakító villogása.
Éjszemű párok gyöngyhajának copfba fonása,
Nyomorult világ-nem szivárványos ragyogása.
Vadászösztön erotikus vágykereső kéj-dalolása,
Eltévedt zokogó lelkek útkereső zarándoklása.
Szerelmesek csókjainak virágsziromba rejtése,
Titkok múlt-mázba csomagolt zacc-keveredése.
Édes-keserű szerepjáték cirkuszi színészkedése,
Sírhalmok koponyáinak gyertya-köd kesergése.
12. Szabó Eszter Helka: A légy háta
Színek játéka az ölelkezés, mondhatnád.
Ezek itt vonalak, pontosabban zebracsíkok.
Mélykékek, sárgák, fehérek feszítik a párnát.
Feneked alatt már a franciaágy nyikorog.
Érzéki játék, ahogy társadba gabalyodsz.
Nyögsz, túl a forrásponton, százegy foknál.
Vonalak hullnak testedre: pont, pont, vesszőcske.
Elengeded mellét, kuszaságból kibontakozol.
Szemedben megpihen a zabolátlan zebra.
Tétován meredsz a vonalakra, riadt rovarokra.
Észreveszed a rendet: éppen egy legyet mentett.
Sokáig merengsz a poszteren, egy légy hátán.
13. Kutasi Horváth Katalin: Tükröződés
Szememet dörzsölöm.
Egyszerű optika,
Megtévesztő látszat:
Fénylik, ami száraz,
Éled, ami halott;
Nyomorúság csillan,
Villan a remény.
Elillan a mámor,
Színes lepke száll rád,
Temetőbe visznek;
Ében hajam őszül,
Sírod engem tükröz.
14. Kristófné Vidók Margit: Álnok barát
Szende képpel elhitetted velem,
Egyetlen vagy kiben van érzelem.
Mit érdekelt téged, hogy nekem fáj,
Ferdén néztél rám, ha szóltak hozzám.
Észrevétlen loptad el álmaim,
Nyílt lapokkal nem mertél játszani.
Valaha a legjobb barát voltál,
Elhitetted, őszinte vagy hozzám.
Számító, és megtévesztő szavak,
Tetteidet izzította harag.
Én némán álltam; szívem összetört,
Sok emlékben arcod tükröződött.
15. Győri Nagy Attila: Szemfényvesztés (1.)
Szokatlan formák buja
Egységében rejtőzik
Meg csendben ami
Fontos, ami képvisel
Értéket, tartalmat
Nyilvánvaló a csalás
Vakon is feltűnik az
Eltervezett átverés
Szemem biztonságos
Tükrében nem
Él meg sokáig
Senki, ki becsap
16. Jószay Magdolna: Káprázat
Szivárvány ragyogott fel váratlanul,
El sem tudtam képzelni ily szépet,
Miközben sötétszürke háttérként az ég
Feltűnően kontrasztot képezett.
Én csak ácsorogtam, s néztem szájtátin,
Nyomott hagyott bennem a jelenség,
Valóság-e ez, vagy csak szemfényvesztés,
Elmúlhatatlan lenne bár e szépség.
Szaporán mulandó, nem oly sűrű élmény,
Tudom, mindjárt vége, mégis maradandó.
Ékszere a napnak, az ég ajándéka,
S én hálás lehetek, szerencsés halandó.
17. Horváth-Tóth Éva: Szemfényvesztés (2.)
Szerető otthon, ölelő karok,
Egy csipet tűz, némi kéj, szenvedély,
Meg az ígéret, hogy mi örökké…
Füst és hamu, omladozó romok,
És a megtépázott emlék-rongyok
Nyűtt vásznára ébred egyszer a nap,
Vacog a múlt egy sötét sarokban.
Egyszer minden véget ér, ‘mi szép volt.
Széttéphetetlen háló a megszokás,
Titokban a szív – hogy marasztaljon -,
Él vele, hazudik meleg otthont.
Semmi sem igaz, mind csak látomás…
18. Gáspár Klára: Az emlékezés bűvöletében
Szárnyal a képzelet, nincsen határ.
Emlék vagy álom volt, nem tudom már.
Maradj még itt velem! Hová mennél?
Felhő mögé elbújtál, s engem itt feledtél.
Érzem kezed, ha napfénnyel simogatod arcom.
Nyakamra lehelt sugárcsókjaidra vágyom.
Vállam türelmetlenül várja forró érintésed,
Engedd, hogy még hallhassam szívverésed!
Szíved már megteremtette a saját csendjét.
Tétovázva nézek, és még látom sziluettjét.
Éjszakai égboltod már lezárta örök fényed,
Sugara a holdnak hidegen köszönt téged.
19. Takács László: Szerelem
Szerelem illata leng völgyek ölébe
Egy álomkép csillan fekete szemébe
Megáll a nap is hogy megcsodálja
Felette úszik gyönyör mosolyába.
És itt van még millió szép pillanat
Nyugalmat sugallón megy le a Nap
Vétek elveszni e sejtelmes fényben
Eggyé olvadnék e végtelen egészben.
Szemeink tüzében csillan az alkony
Tavasz van örök csak erre vártam
Él még a remény szerelmünk szép lesz
Simulni eggyé a mindenség szívéhez.
20. Kisznyér Ibolya: Varázslat
Szemfényvesztés az életünk, varázsló az Élet,
Elképzeljük magunkat, s kívülre mi a látszat,
Megéljük szerepünk, álarcunk arcunkra égett,
Feledjük, hogy a sors az, mi belülről irányít,
Égünk, létünk rohan velünk, nem látjuk a valót,
Nyugalom nincs, fondorlattal becsapjuk magunkat,
Végül az őszinte én, megmutatja a tükröt,
Elveszettnek érezzük értékes hosszú időt,
Szeretnénk visszalépni, helyrehozni, tenni mást,
Tán nagybetűs Élet kacag rajtunk, talán sirat,
Élet a nagy tanító megtartja végső titkát,
Sikeres ember, ki megtalálja lelke magját.
21. Kristófné Vidók Margit: Kábulat
Szerelmes voltam, naiv kis kamasz,
Egyetlen szavad elég volt nekem,
Mikor öleltél elállt a szavam,
Félve suttogtam újra a neved.
Észre sem vettem; hazug minden szó,
Nyíló vágytól izzott a messzeség,
Vérvörös tánca lett a búcsúzó,
Elrabolt álmom; sóhaj-rebbenés.
Szólj hozzám!- mesélj még ezer csodát,
Tegnapba ájuló illúziót,
Éneklő szirének vágysóhaját,
Sohasem létező üveghintót.
22. Varga Katalin: Csalóka hit
Sz emem az égre emelem, elkápráztat a fény.
E ste a holdat nézem, sápadt fényű tünemény.
M ondok egy imát, hiszem, hogy a szeretet segít…
F ejemet lehajtom, döngetem hitem rácsait.
É rzem , néha már az ima sem segít, győz a rossz?
Ny ugtatom magam, a világ, s nem én vagyok gonosz.
V ad, ádáz harcot vív sok ember a hatalomért,
E ltaposnak minden szépet a hamis javakért.
Sz eretet kellene, néha egy ölelés talán.
T udom, ez szemfenyvesztés, de tán nem az én hibám.
É rzelmek útvesztőiben jár, aki hisz ebben.
S egítsél, hogy mindenki bízzon a szeretetben.
***
Az utolsó sor igaziból nem S-sel, hanem Sz-szel kezdődik, így játékon kívül:
Holécziné Tóth Zsuzsa: Cirkusz
Szemfényvesztés amit a bűvész művel,
Egy – két trükk azért igazán varázslatos.
Minden kisgyerek imádja a cirkuszt,
Felnőttként nézve örömük csodálatos.
Élmény, de tudod hogy illúzió, mégis
Nyersz vele ha hiszel kicsit benne:
Varáslatos trükkjétől újra gyerek lehetsz.
Engedd el magad és örülj a pillanatnak,
Szemednek higgy, s ne a tudatodnak. Bár
Tudod, hogy ha végül legördül a függöny,
Élned kell újra a szomorú hétköznapokat, s
Szemfényvesztők seregétől kell védened önmagadat.