1. Horváth-Tóth Éva: Fénylő szeretet
Derengő lámpafény könyvek felett,
Íves búrák tüze szobák közepén,
Színes gömbfüzérek a házfalon,
Kéklő neoncsövek a plafonon,
Imbolygó csillagok az égbolton,
Vagy a vén napsugár fűszál hegyén,
Időtlen holdvilág tócsák tetején,
Lensárga ablakok az est peremén,
Áramlik tereken, bugyog szerteszét
Gomolyog az utcán a „csinált” fény,
Ígér talmi örömöt, meg sötét közönyt.
Talán csak megállni kellene néha…
Állni, és a szíveket ünnepelni, hisz’
Semmi sem fénylőbb, mint a szeretet.
2. Gáthy Emőke: Egy adventi este a belvárosban
D unapartra megyek
Í vlámpák fényébe
Sz ínesen szitál
K ödfátylas az este
I ndulok befelé
V örösmarty tér vonz
I tt minden csillogó
L obogó izzó folt
Á rnyak ma ezüstben
G uggolnak a Fánál
Í nyencséget árul
T álcán egy cigány lány
Á rvább vagyok e helyütt
S ok árva madárnál
3. Keczely Gaby: Fények
Dicső fények gyúlnak
Íriszünk is izzik
Színes reflektornak
Kitéve villódzik.
Ingereket kelthet
Vizuálisakat
Igazak a fények
Látszik az alázat.
Álmokat kergetünk
Gőzerővel hajtunk
Ízeket idézünk
Táltosokat tartunk
Ám a fények mögött
Szeretetet kaptunk!
4. Buday Anikó: Írországban jártam
D ecember havában a szép
Í rországban jártam, hol láttam
SZ ebbnél szebb tájakat, ősi szürke várakat,
K opár haragoszöld lankákat, legelő birkákat.
I gyekeztem e sok szépet eszembe
V ésnem, hogy mesélhessek a családnak,
I tthon maradt jóbarátnak.
L ássák ők is azt, amit én, hogy milyen
Á lom világban jártam december havában.
G ondolni sem mertem soha, hogy
Í rország ily gyönyörű misztikus csoda.
T alán ismét visszatérhetek, addig
Á lmodom róla, mily szépek a hegyek, és
S étálok a vad zöld réteken.
5. Petres Katalin: Advent felé
Dínom-dánom, színes forgatag,
ízes falatok, mennyei illatok,
színpompás, dús kirakatok
között csendben csömörlik
irgalmatlanul a sejtelem,
valami veszteség érzet,
ismerős idétlen képzet,
láthatatlan, sunyi méreg,
álnok, kapzsi és irigy
gócpontja gyarló létnek.
Így közeleg szent advent:
tisztulásra felkérő gyertyák
áldást lobogó, szép fénnyel
simogassanak minden lelket.
6. Kutasi Horváth Katalin: Könnyek fényében
Derűt és békét áraszt az utca,
Így advent tájékán örülni tudsz ma?
Színekben gazdag kirakat csillan,
Karácsony készül, a lélek villan.
Idegen arcok mosolya fénylik.
Vidám a szánkó, hold ragyog ágon,
Idill világít most a világon.
Lidérc motoszkál, varázslat készül,
Árva a lelkem, egyszer megbékül.
Galambok szállnak, az ég is kéklik.
Íriszem rebben, csodára vágyom,
Tiszta az égbolt, szép volt az álom,
Átkarol a múlt, ringat az emlék,
Simít a bánat, de fáj a nemlét!
7. Jószay Magdolna: Advent újra
December közeleg, itt van már az advent,
Íme, nemrég volt még, s újra elérkezett.
Színesedik minden, ünnepre készülünk,
Kirakat fényénél gyakran elidőzünk.
Izgatott gyerekek lesik a Mikulást,
Vajon észrevesz-e? Talán nem lesz virgács…
Isteni illatok a bazársoros téren,
Lilára fagy orrod, ha nem vagy elég résen.
Ámulva csodáljuk a díszkivilágítást,
Gondosan felraktak minden apró “lámpást”.
Írhatunk csodákat e téli hangulatról,
Titkot, mesét, verset – mind a karácsonyról…
Álmodjon mindenki sok szép pillanatról,
Selymes-lágy érintésű angyalszárnyakról.
8. Gáspár Klára: Az új évezred
Derűs fények szűrődnek be az ablakán,
Így, éjfél felé, ezen az izgalmas éjszakán.
Színesen dalol most a boldogság,
Keskeny pallón lépked a józanság.
Ismerős hangok, petárda, durrogás,
Villanó fények, mindenütt csillogás.
Immár díszbe öltözött az egész város,
Látja, hogy ma senki sem magányos.
Átlép éjfélkor egy új évezredbe
Gondjait legalább e napon feledje.
Íme gyorsan magára ölti meleg ruháját,
Tudja, most kell látni a város ragyogását.
Ámulva nézi a csodás utcai fényeket,
Sok vidám emberrel köszönti az ünnepet.
9. Buday Anikó: Megcsalt álmom
D elejes álmomban
Í zlelgettem mézédes ajkad.
SZ erelmes lelkem járt feléd
K éretlenül, hivatlan,
I zgatott vágyam újra
V eled ölelkezett,
I smerős illat járta át
L élegzetemet.
Á lmos volt a reggel,
G ondolatom kusza,
Í gy ébredtem újra
T ávol tőled,- valóság
Á lmom újra megcsalt,
S iratom az elmúlt éveket.
10. Gáspár Klára: Díszben a lélek
Dobpergést
Ígérő
Szívdobbanás.
Kozmoszba
Iramló
Villámcsapás.
Intenzíven
Lángoló
Álmodozás.
Gerjedő
Ígéretes
Találkozás.
Ábrándozó
Simogatás.
11. Holécziné Tóth Zsuzsa: Díszkivilágítás
Dideregve járom a sötét, téli utcát,
Így látom a fényfüzért messziről még.
Sodródik, tolong a vásárló tömeg,
Zenére lüktet, és bódul a fejed.
Karácsony varázsa áruvá vált,
Istenem ki húzhat ebben határt?
Vajon a szeretet megmarad-e?
Inkább azt adj, ne tárgyra cseréld!
Lármával ünnepelsz s égősorral,
Áhítat helyett a pompa, mulatság.
Gondolod: ezt várja tőled az Úr?
Így várod a megváltó születését?
Többet kell adni, de szeretetből,
Áldást ne várj a talmi csillogásért,
Sosem a külsőség, a tárgy boldogít.
12. Kalocsa Zsuzsa: Díszben áll
D íszben áll már a fenyőfa,
Í gy a lelkünk is kitárva,
Sz ívekbe száll a szeretet,
K özelg’ az ünnep, tán szebben!
I tt csillog, amott meg ragyog,
V aj’ leszállnak az angyalok?
I gen, fényt hoznak ők közénk!
L obog még a gyertya lángja,
Á rassza felénk a reményt.
G ondolj erre, hogyha várod,
Í gy, tiszta szívvel ad tovább!
T ovábbadni béke fényét,
Á ldás, s öröm a szemekben,
S osem feledjük “kis Jézust”!
13. Győri Nagy Attila: Ünnepi fények
D erengő emlékek lapjai közt
Í zlelem az ünnepbe öltözött utcák
Sz órt fényeiből születő hangulatot.
K arácsonyi varázs,
I llatok, ízek, imák.
V égtelen ragyogás mellett
I smeretlenre mosolyog szívem,
L épteim lassítva élem
Á t a hideg melengető mámorát.
G irlandok, füzérek, csillagok,
Í gy most én is boldog vagyok.
T alán lassan fakul emléke,
Á tmeneti szépsége
S okáig kísér, ezt kérem.
———————————
Takács László: Fényvarázs
Derűt sugárzó ezerszín fények
Impozáns.megnyugvást ígérnek
Szürkeségbe szépséget adnak
Kellemet s békét sugallnak.
Ily csapongó most az elme
Vad fény lett ím szerelme
Illeg s billeg a sötét ég alatt
Lebben sok ezer szép pillanat
Ábrándos lelkek csodára várnak
Guruló nevetést csen a világnak
Így gyúl színvarázsból fáklya
Táguló pupillák mosoly csodája
Ábrándos fények izzanak fennen
Sikamló szépség lelkek ölében.
Kisznyér Ibolya: Adventi fények
Dér csillog a lámpafényben,
Izzók, színes fényfüzérben,
Szelíd fenyő áll középen,
Kedves, meghitt advent estjén.
Irigy Hold nézi a várost,
Vacogó csillag lepillant,
Ismerte már gyertya fényét,
Látja a sóvárgó embert,
Álma kíván egyre többet.
Gond nő kiscsillag szívében,
Igen, ember fénye csökken,
Túlzó dísszel pótol érzést,
Ám lehet csodás szépségű,
Sok szív fénye szebb, gyönyörű.
Varga Katalin: Ünnepi fények
D íszkivilágosítást kapott a Tűztorony.
Í gy ünnepel most kedvenc városom Sopron.
Sz erte az országban ragyognak a fények
K ivirulnak mind a hires épületek.
I lyen alkalom lesz most Advent ünnepe.
V iruló szint varázsol fára, mindenre.
I lyen mesevilág kellene minden nap.
L elket simogasson ez a fényaradat.
Á lmok helyett győzzön a szeretet fénye.
G yermekek vágyó, őszinte örömére
O lyan szép lenne igy a nagyvilág.
S oha sem lenne már tõbbé háborúság.
I gy legyen mindig, ragyogjanak a fények
T öltse be szįvünket minden csodás ünnep.
Á ldott hangulatban gyűljünk igy most össze.
S zines fényű ünnepeken szeretetben.
Takács Mária: Díszkivilágítás
Deresre fordult már az idő
Így telnek és múlnak napjaink
Süvít a téli szél, szédítő
Zenét játszanak már vágyaink
Kell fény, őrjítő fényáradat
Világítsa be álmaidat
Izzítsa az elmúlt emléket
Lásd, mi az, mi elmúlt nélküled
Állj meg egy szóra, és csak csodáld
Gondtalanul érezd a csodát
Így te is átélheted egyszer
Titkos vágyad, ha százezredszer
Áhítja mindazt, ami elmúlt
S amit e ragyogó fény felgyújt