MEGADOTT SZÓ ÉS TÉMA:
- Kisznyér Ibolya: Érlelés
Karóval segít ember a növénynek,
Amíg erőt merít, felnőtté válik,
Remek terv, ha évelőt támaszt,
Óvatosan, gyengéden tartja a szárat.
- Jószay Magdolna: Hegymászás bot nélkül
Karót kerestem a túrabot helyett,
Amit jó érzékkel otthon felejtettem,
Rég megtettük már a nehéz út nagyját,
Óhajtott karómat még mindig nem leltem.
- Keczely Gaby: Életfogytiglan
Komolyan kérdezem tőled:
Annyira kell a bor néked?
Rendben tartjuk szőlőföldünk,
Óbort mérünk, amíg élünk!
- Gáspár Klára: Elégtelen felelet (karó)
Kémiai kötések most nem igazán mennek
Akárhogy is magolnám be ma a vegyjeleket,
Részecskék, reakciók, egyenletek.
Ón vagy ólom, nekem egy(es)re megy.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Varjúdal
Károgó varjút tart a kertben egy karó,
Azt hiszi, rekedtes éneke csudajó!
Röptében azt lesi: van dió? Mogyoró?
Óbégat, míg el nem találja egy karó.
- Jószay Magdolna: Karón varjú
Komolyan mondogatod, ilyen nem történhet,
Amikor szivárvány koszorúzza az eget,
Ropogva tör-zúz jégeső, közben süt a nap,
Ó, hát láttunk mi már karón varjút, nem egyet!
- László Orsii: Szőlő
Karoztuk eleget a szőlőt, hogy bor legyen
Akkor nagyapám még dolgozott serényen
Rég volt már, az az utolsó borkóstoló..
Ó, miért lett a mező tavaly óta sóhajtozó?!
- Kutasi Horváth Katalin: Bánatkaró
Kegyetlenül átszúrt,
alig-alig élek,
rajtam áll a hogyan,
ó, annyira félek!
- Gáthy Emőke: Inkább ritmikus próza, mint vers
K aróbab fodros – fehér rokolyát öltött egy nyári éjen.
A ranyló napsugárnak elég volt egy pirkadó pillanat, hogy belészeressen.
R ózsálló hajnalt el is küldte hozzá nyomban lánykérőbe..
Ó jaj, de karóbab már a földből kibújva elígérkezett egy nyurga fűzfavesszőnek.
- Thesaurus: Túl-él-elem
K is magocskát kerget vad szavanna szele,
A z megbúvik, kihajt, erős szárat ereszt
R opog a bozót-tűz, katáng megég, de él
Ó étkem hamu lett! – gyere zebra, egyél!
- Gáspár Klára: Réges-rég szüret után
Karóhányás követte a szüretet,
András-kereszt a szőlőföld szélén.
Rozsdás drótok és kötelek,
Ósdi puttonyok a sorok végén.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Szőlőtő
Karó támasztja terhedet,
Aranyló termésed így lehet.
Ropogós szőlőszem, jó gyümölcs,
Óbor vagy frissen forrt? Ide tölts!
- Dobó Georgina: Akasztott karók
K aróra akasztják a szőlőt és a bűnözőt, kit kivégeznek. Arra akasztotta magát, ki az életének véget vetett.
A kkoriban a paradicsomot és uborkát még nem volt divat az egekbe futtatni.
R obog az élet, lustul a társadalom, beleértve engem is. A Honda Diót megvenni az idén esélyem sincs.
Ó bégat a szamár is, fáj neki a bánat, hogy még a biciklije is pedál nélkül maradt. Egy rothadt, kiálló fába szaladt.
- Varga Katalin: Segítő karó
K itámasztom a gyenge hajtásokat, -így óvok.
A gresszív is lehetek, magamra húzlak, szúrok.
R endet tartok veteményesben, szőlőt támasztok.
Ó vatosan kertészkedem, mert én ilyen vagyok.
- Thesaurus: Kó/ró/zsa – Szerelem
K óró nőtt-sínylődött a vad pusztaságban
A szél vadrózsát tépett-hurcolt magával
R ózsa kóróba kapaszkodott-ölelte
Ó vatos’gyökerét belé-növesztette
- Gáspár Klára: Megsebzett gyermek
Kar, ó szorosan öleld őt át!
A rózsa tüskéje megszúrta kacsóját.
Rózsát szedett anyák napjára, a kertben.
Óvatlan volt, s most itt áll sebzetten.
- Szabóné Horváth Anna: Támasz
Kézen fogva vezeti kert gyermekét,
Az ölelve hozzábújik szorosan.
Riadtan kapaszkodik, ha szél zenél.
Ó, de délcegen áll, s vár komótosan!
- Horváth-Tóth Éva: Támaszom
Kettétört életem földön hever,
a sárba hullott két kezem, és keres
riadtan ujjbegyem kapaszkodót,
ócska karóm mellé Isten támaszom.
- Kisznyér Ibolya: Röviden
Kínos, ha túl rövidre sikerül,
A paradicsom még nyújtózik föl,
Ránő hát a karóra, fel a tetejére,
Óvná még, a nap tovább érlelje.
- Kutasi Horváth Katalin: Csak ember
Könyörtelen döfés, teljesedett átok,
akaratom megtört, neheztelek rátok.
Rideg valósággal szurkáltatok agyon,
ó, csak ember vagyok, vigyázzatok nagyon!
- Körmendi Rita: Szőlőkaró
K enyér mellé jó a szőlő
A pró Karó kell a tőhöz
R emek legyen a termés
Ó haja a gazdának kevés
- Kisznyér Ibolya: Hozzáértés
Kertész gondja, majd büszkesége,
A szőlő mivé lenne nélküle,
Ragyogóan illik a növényhez,
Ó, ki ért hozzá, annak bő termést hoz.
- Dobrosi Andrea: Karó
K arcsú és kajla körtefám,
a nnyira gyönge még szegény,
r ogyását meg kell előznöm,
ó vom s egy bothoz kötöm én.
- Kisznyér Ibolya: Formák
Kitart, megtart, virágot, csemetét,
Alakít egyenesre, formál lugast,
Rövid, hosszú, adja növény tartását,
Ósdi szokás, ám fából állítják.
- Gáspár Klára: Gúzsba kötve
Karóhoz kötözve nincs menekvés
Akárhogy bújnál ki a gúzsból.
Részed marad a néma üvöltés,
Óvatos álmodozás a múltról.
- Jószay Magdolna: Egresszüret
Kiskertünkben karóztuk az egrest,
Attól bizony, csak megállt egyenest.
Régen volt, de arra jól emlékszem,
Ó, az egresszedést nagyon nem szerettem.
- Mayer Zsó: Karó
K arók között öreg tőkék nyújtózkodnak
A vesszejükön dús szőlő fürtök kapaszkodnak,
Rájuk ontja érlelő sugarát a nap
Óh, ősszel csorog a hegy leve hordókba.