Akrosztichonka 07.

  1. Kisznyér Ibolya: Míves mérleg

Mérleg volt, igazi, százéves lehetett,
Ékes, kicsiny súlyokkal elöl díszelgett,
Rövid, kis finom láncon függött tartóján,
Lágyan fogadta terhét, mit mért hátlapján,
Egyetlen dekát sem, soha nem tévedett,
Gémre emlékeztetett, míg méregetett.

  1. Buday Anikó: Mosolyog a nyár

M -osolygó napraforgók hajnalt köszöntenek,
É -bredő madarak napnak énekelnek,
R -étekről, mezökről, érő gyümölcsökről.
L -evelek a fákon suttognak éltető esőkről,
E -ljött végre, itt van a nyár, levegőben vidám pacsirta száll,
G -ondoltak a nyárra eleget, mikor a fagyott tél dermesztette lelküket.

  1. Jószay Magdolna: Mérlegelés

Mérlegelnünk gyakran kell életünk során,
Építhet-e egy terv vagy rombolna inkább.
Ráébredünk olykor, a kevesebb néha több,
Lehúzza az egyik oldalt, mi piszkos, a durvább.
Ez nem éri meg, mindig szelektálnunk kell,
Gerinccel kell bánni lelkiismeretünkkel.

  1. Gáspár Klára: Megmérettetés

Megmérettetés újra meg újra:
Érdemek, hibák, hibák és megint hibák.
Rejtőzködő erényeim nem érnek a csúcsra.
Lelkemben folyton dúlnak a csaták.
Ennyi, és kész. Semmi korrektúra.
Gátak között lavírozok egy életen át.

  1. Keczely Gaby: Kórházban

Még nem utazhattam haza
Érkezésem pedig várják
Régen tapasztalt trauma
Lélekölő, mint a kórház
Elég lenne csupán egy nap
Garantálom: meggyógyulnál!

  1. Buday Anikó: Megmérem szívedet

M-érlegre teszem szívedet,
É-rzéseidet, őszinteségedet,
R-ólam alkotott véleményedet.
L-átva, a mérleg nyelve nem feléd dőlt el,
E-lengedlek nyugodt szívvel, szíved ezután nekem nem kell.
G-alád szíved, üres szavaid, hozzám már nem érnek el.

  1. Gáthy Emőke: A mérleg két karja

M enny vagy pokol két tányérja
É letigazságunk rajta
R ontó romboló lelkekkel
L efelé s még lejjebb billen
E gyik karja a másik meg
G ondtalan új létbe enged

  1. Kisznyér Ibolya: Elszámolás

Mérlegel a lelkiismeretem,
Érzés és tett a két serpenyőben,
Reá kifogást nem enged tennem,
Lát, tud mindent rólam, pereg filmen,
Elfutnék gyáván, de nem tehetem,
Galádság, mérés előtt ébredtem.

  1. Petres Katalin: Odaát…

M egmérettetik majdan
é ltünk a mindenséggel
r észrehajlás nélkül,
l elkek lelkekre lelnek,
e gyértelmű lesz a jó,
g azság helyett igazság.

  1. Horváth-Tóth Éva: Kötelékek

Mérlegemre tettelek titokban,
és szavaidat dekánként mértem.
Rossz helyen van talán szívem kulcsa?
Lám, ha a józan észé a mérce
elengedlek, de kössön hozzád selyem
gúzs, mert jól mérni csak lélekkel lehet.

  1. Dobó Georgina: Mérleg

M int imbolygó mérleg, csapongnak gondolataim körülötted
É rzem, véget ért játékod e mesében. Libben a hinta, méregeted
R emegő kezeim kilengésést, miközben nem érted, hogy miről beszélek
L ehetett volna szebb, s jobb is ez a nap, ez az év, ez a örökké tartó
E lenyésző érzés, mely csak csalódás, képlékeny képzetek sorozata volt
G igantikus, porbahulló, elaszott hétvége, egy tovatűnő balatonvégi rege.

  1. Kutasi Horváth Katalin: Lelkem a lelkeddel

Minden súlyt levettem rólad,
Életem mérlege billen.
Rezge lépéseim óvjad,
Lelkem a lelkeddel libben.
Emlékeink elém szórjad,
Gazdag múltunk őrzi minden.

  1. Jószay Magdolna: Nem éri meg

Mást mutat a mérleg, mint ahogy gondolod,
Én is azt reméltem, te javadra dőlhet.
Régen megszokhattad, semmit nem kell tenned,
Lazán, lustálkodva ellehetsz, mint gyerek.
Ezt tudnod kell végre, cseléded nem leszek,
Gond, hogy nem társ vagy, veled csak nehezebb.

  1. Gáthy Emőke: Angyali segítség

M erre hova édesgettek
É denemet merre leljem
R affael arkangyal útra
L élegezni mélyet küldesz
E gekbe örömmel írni
G ábor arkangyal repítesz

Varga H. Mária: Magasra tettem…

Magasra tettem a mércémet,
Értékelni kell életemet,
Repülni, szállni gondolatban,
Le nem maradni vágyainkban,
Eltemetni rossz emlékeket,
Gyarapítani szép perceket.