- Gáthy Emőke: zsákszámra kínálod
zsákszámra kínálod
ág – bogas gallyaid
keresi a szegény
mert élteti remény
áttelel valahol
nyíresed menhelyén
- Kristófné Vidók Margit: Aki préda lett
Zsenge fűszálra szúnyog szállt,
Áthajózta az óceánt.
Körbe- körbe tekintgetett
Milyen vajon itt az élet?
Álmodozott reggeliről,
Nyúlt a gyík és elkapta őt.
- Győri Nagy Attila: Hernyósors
Zs enge leveleknek örülve
Á brándozva lepkelétről
K övéren, de elégedetten
M ajszol, csak majszol
Á tkozott háttérkép:
Ny itnikék csőre
- Petres Katalin: Áldozat
ZS örtölődő bajnok
Á llandóan keres
K ákán egy csomót,
M egtalálja benned,
Á rtatlan valód
NY ögi e terhet.
- Jószay Magdolna: Rossz zsákmány
Zsebbe raktam bánatomat, elegem van belőle,
Átalszom a rossz éjszakát, menekülök előle.
Ki is lenne e zsákmányra olyannyira túl büszke,
Mennyi bú, baj, gond és ármány zsebeimet kitömje.
Áhítanám, bár jönnének gondtalan pillanatok,
Nyerhetnék a lottón inkább, lehetnének szebb álmok.
- Győri Nagy Attila: Macska-egér harc
Zs íros sajtok illata
Á lom csupán
K is kupac búzaszem
M aradt csak vacsorára
Á m valaki jobban járhat
Ny aldossa már száját
- Gáspár Klára: A sas zsákmánya
Zsenge kis bárányra
Álnokul sas csapott le
Kell ez neki vacsorára
Megfogta,hát, hadd vigye!
Átok hull most a juhászra,
Nyáját rosszul őrizte.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: A macska zsákmánya
Zsákmányra les bokor alján a macska,
Ágaskodik füle, izeg-mozog a farka.
Kövek között neszez és oson a gyík,
Macskánk se rest, és utána lopakodik.
Átugrik az árkon, kibújik a kecskerágón,
Nyakon csípi a gyíkot – nem elsőt e nyáron!
- Buday Anikó: Zsombékos, lápos…
Zs ombékos, lápos vidéken,
Á ll egy szikla a lápon középen.
K arvaly ül a tetején, vizslatva a tájat,
M ár éhes, zsákmányra vágyik,
Á rgus szemekkel vár már bármit,
Ny ugtalan a karvaly, lassan már sötétlik.
- Horváth-Tóth Éva: Pillényi szerelem
Zsigereim görcsbe futnak,
átváltozik bennem a báb,
kitárja szárnyát a vágynak,
mikor téged szívem meglát,
átreppen egy csókért szádra,
nyers a való, s lepkém zsákmány.
- Petres Katalin: Fáj mégis
ZS enge korú áldozat,
Á rtatlan prédája lett
K egyetlen ragadozónak.
M ondhatják nekem
Á rmányos okoskodók,
NY uszi sok született…
- Kutasi Horváth Katalin: Snapszban
Zsíros falat ordít,
Áhítja a fröccsöt,
Kenyérre is borít
Még egy kis pörköltöt,
Ácsorog a szaftban,
Nyaral egy kis snapszban.
- Gáthy Emőke: Zsiványtanya
Zsiványtanya lelke
Át – meg átjár rajta
kétes hangulatok
mérges – darázs raja
Átitatja vele
nyúlós jelenünket
- Holécziné Tóth Zsuzsa: A cseles pók zsákmánya
Zsenge szegfűbimbók között hálót szőtt a pók,
Álcája remek, hisz potrohája szép rózsaszín volt.
Karolópók őkelme, és egész nap csak egy lepkére várt,
Milyen szép a nyíló szegfű, melyre szegény pillangó leszállt!
Álnok pókunk megragadta: halálos lesz ez az ölelés,
Nyári zápor hálót szaggat, így van menekvés!
- Takács László : Lopott bölcsességeim
Zsigereimnek óvó hullám rejtekén
Álmaim intim lélekhüvösén
Kellemes szines csokorba szedve
Mélyemben csendben beleveszve
Ábrándjaim rezgő finom húrjain
Nyitott elmémben lopott bölcsességeim.
- Gáspár Klára: A fránya kánya
Zsindelytetős házak között,
Átrepülve udvar fölött.
Kánya zsákmányát keresi.
Melyik falat legjobb neki?
Átsuhan a csibék mögött,
Nyuszit választ, ma így döntött.
- Buday Anikó: Zsarát izzik…
Zs arát izzik a sparheltban,
Á llunk körülötte, anyánk süt benne éppen,
K i az, ki előbb jut a gyönyörű illatos,
M egsült, finom, ízletes pitéhez.
Á mulunk szépségén, igézve nézve,
Ny úlnánk izgatottan, csorgó nyállal érte.
- Horváth-Tóth Éva: Szívem tolvaja
Zsebre tetted szívemet,
áldást mondott terád szám,
kedves tolvaj vagy nekem,
megszeretett aortám,
ám ha már így megloptál,
nyakéked legyen e zsákmány.
- Kutasi Horváth Katalin: Kárhozat
Zsoltárok zengenek szüntelen,
Áhítat szállong a lelkeken.
Könny pereg, csapdába csalogat,
Megragad, esélyt nem halogat;
Átölel, rabul ejt, nyalogat,
Nyúlketrec körbezár: kárhozat.
- Buday Anikó: Zsebre dugott…
Zs_ebre dugott kézzel
Á-ll a tolvaj a téren,
K-ifigyel egy gyenge, öreg mamát
M-agának, jó lesz tán mára
Á-ldozatnak ez a gyenge pára, kinek
Ny-akában aranylánc csillogott, ez hozta őt lázba.
- Kristófné Vidók Margit: Az ajándék
Zsámolyra állva nézte az ablakon,
Álmai játékát a kirakatban.
Kicsi szíve tudta, hogy nem gazdagok,
Mindennapi kenyerük most fontosabb.
Ám egy szép napon megszólalt a csengő,
Nyurga fiú hozta a szép kifestőt.
- Kisznyér Ibolya: Szenvtelen ember
Zsákmányállat léte a természet rendje,
Ámulva csodáljuk szorgos madár-mamát,
Kis fióka tátog, rovart ejt csőrébe,
Míg kisnyúlnak kívánjuk a gyorsabb futást,
Ám elnézünk, mikor gyermekre, felnőttre
Nyomul, zsákmányként üldözve környezete.
- Győri Nagy Attila: Gólyales
Zs arnok keménycsőrű
Á dáz tekintettel
K óválygó békákra les
M iközben ők pocsolyában
Á ztatják dagadt testük
Ny elvükkel kapdosva legyeket
- Kristófné Vidók Margit: Reggeli zsákmány
Zsörtölődve ébredtem ma reggel,
Álmosan lépkedtem le a lépcsőn,
Kávé, kávé; doboltak a szavak.
Már érezni véltem az illatot,
Álnok módon elvettem előled,
Nyugtattál; mind az enyém lehet.