Akrosztichonka 09.

  1. Jószay Magdolna: Csillagok az égen

Éjnek idején milliárdnyi csillag
Gazdag ragyogása tiszta időben
Béke és nyugalom érzetét kelti,
Oly gazdaggá lesz ember képzeletben!
Lehulló csillag! Kívántál valamit?
Tovatűnt pillanat, ám de nem felejtem.

  1. Domokos Edit: Égbolt

É jeken feketén sejlik a sötét –
G ondolatban tán Holdra repülök.
B eborul, már látom felhők jöttét,
O da a napfény, mégis örülök.
L átcsővel kémlelik az égboltot,
T udósok találnak még egy csillagot…

  1. Kristófné Vidók Margit: Táguló tér

Ében éjben csillagpalást terül,
Gömbsugár táncol világok felett.
Bolyong a hold lassan alámerül,
Opálüvegfényén hajnal dereng.
Lila-vörösben kúszik az égre,
Tágul a tér az aranyló fényben.

  1. Horváth-Tóth Éva: Csillagpásztor

Ében szárnyán lágyan suhog az est,
gémek húznak el a táj felett,
búsul a szűr, pásztor nélkül reszket,
ostor pihen, nagyapám nem terel,
lépte a csönd fent, nyája a csillag
tűz mellett hangján danál a puszta.

  1. Jószay Magdolna: Az ég csodái

Égi jelenségek látványos élmények,
Göndör bárányfelhők, meseszép képek.
Borúra derű, napkelte, napnyugta,
Olyan színkavalkád, néha elképedek!
Lenyűgöz, bizony, a viharos égbolt is,
Titokzatos, sötét, kontrasztos fények.

  1. Takács Mária: Éji csoda

Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt
Lassan a hold is előbújik végre
Tiszta fényt szórva a csillagos égre

  1. Kristófné Vidók Margit: Örökké változva

Évezredek óta terelgeti nyáját,
Gondos keze alatt gyúlnak a lámpások.
Boldogan vállalja változó alakját,
Oldódó ezüstje szilánkos gyászfátyol.
Lenhaja szétterül a végtelen kékben,
Távozni készül hajnallal ölelkezve.

  1. Kutasi Horváth Katalin: Különös éj

Éjszaka csendje dajkálta lágyan,
Gondosan ringatta vágyfolyamunk.
Béke tanyázott csillagok ívén,
Oly derűs volt még a vén telihold!
Láttuk reményét hajnalainknak,
Titkokat zengett az éji bogár.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa: Gárdonyi ősz

Ég a felhök alja a Velencei tavon,
Gárdonyi sétánkon: gyönyörű ez nagyon.
Boldogan szelfizünk, sétálunk a parton.
Otthon majd csodálják: jó nektek, de nagyon.
Legbelül ki tudja mi játszódik bennem?
Talán a műtétre így készül fel lelkem.

  1. Kristófné Vidók Margit: Tündöklés

Égkékjébe szőve felhőcsipkék,
Görögtűzragyogás a napsugár,
Bársonyossá szenderülő gyöngyfény,
Odafent a csillag csupa gyémánt,
Lángolók a bíboralkonyatok,
Távolban cikázó vad villámok.

  1. Gáthy Emőke: V. W.-től tanultam

É jféltájt égzengés gurult át a szobán mint a Carmen bíztató matador áriája a harmadik felvonásban
G ömbvillám cikázott mint rovarokra éhes denevér a Duna-parti park falombjainak hullámzó árnyai és a mennybolt búskomor mennyezete között
B olond gondolattalan bizalom tűrte ahogy a szél érzéketlenül egy ágyon heverő testre hajítja éles esőcsepp dárdáit lehet a váratlan jeges üzenetét a perzselő nyárban
O ldalról érkeztek olthatatlanul a csapdosó erkélyajtó hol nyíló hol csukódó résén
L éghullámok cibálták az alig-lepedőt és az életet hetek óta uraló dunsztolt hőséget
T udat töredékek nem az én törölték a mézszín padlóról parányi vízgömbök sziporkázó szivárványszín százait a telehold ablaküvegre vetülő kajánul somolygó fényében mígnem hallalit csörrent a vekker amiért sikerült kilőnie néhány nyugodt mély bódult eszméletlen alvásban tölthető percet a fagyott tundrán sebzett caribut cserkésző türelmes képzelet világából ezalatt a szemközti hegyvonulat gerincén hangtalanul lángoló pipacsvörösen átbucskázott a reggel

  1. Kemény János: Égbolt

Épp e magas helyről cipelünk immár haza árut,
Gondok alatt rogy a láb, mert üresebb kosarunk.
Boldog, akit még nem keserít el, hogy ma az árak
Oly zabolátlanok, és szöknek a csillagokig.
Lám csupa biznisz az űr is a létünket nehezítőn.
Talmi remény a kiút, bármi hatalmas e tér.

  1. Kristófné Vidók Margit: Tejúton

Égi róna mélykék bársonyán,
Göncölszekéren angyalok ülnek,
Boltíves felhőkön fénypalást,
Odafent csillagok peregnek,
Látvány és beszédes némaság,
Tejúton opálos csillogás.

  1. Takács Mária: Bárányfelhők tánca

Égszínkék tenger tükrében
Göndör bárányfelhők úsznak
Bundájuk fehér fényében
Olvadnak a napsugarak
Lágy szellő fuvallatában
Táncot járnak illatárban

  1. Kisznyér Ibolya: Megnyugvás

Égre néz fel, kit földi lét nyomaszt,
Gondja szíve terhe, testet fáraszt,
Biztonsága elveszett lent és fent,
Ostoba volt, hitt szép ígéretet,
Lassan szíve csitul, majd ritmust vált,
Tisztán lát, fénylő csillagok alatt.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa: Nyáron

Égszínkék ég alatt
Gondtalan a röptünk.
Bogárlétünk rövid,
Otthonunk egy virág.
Lepkék és katicák!
Télen már nem élünk.

  1. Kristófné Vidók Margit: Napvarázs

Ébredő, szikrázó napvarázs,
Glóriát sző rá a fénysugár.
Bohókás felhők kergetőzve,
Orcáját fedve; perzselődnek.
Lenyűgöző égi óceán,
Távoli galaxis körbezár.

  1. Petres Katalin: Édes éjen…

É des éjen csillagok közt
G öncöl szekéren utazom.
B eborít a sápadt holdfény,
O ltalmaz az áldott álom,
L elkemben lebeg a remény,
T án odaát leszek és örök.

  1. Horváth-Tóth Éva: Legyél az ég

Édes csókod lüktet számon,
gerle hangján búg szívem,
botlik nyelvem, arcom piros,
odaadnám mindenem,
láncok helyett legyél az ég,
társad leszek örökké.

  1. Takács Mária: Csillagarc

Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom
Láthassam arcát a csillagok között
Tejút mentén, legszebb álmaim fölött

  1. Takács László: A burok

Élvezzük a végtelen varázsát
Génjeink lüktető burokban
Bámuljuk csillagok nászát
Olvadó ózonlyukainkban
Lelkekből építünk máglyát
Táguló univerzumunkban.

  1. Keczely Gaby: Hulló csillag

Éjszaka villan az égen egy
Gömbszerű, fényteli pont.
Belőle csóva sávot ereszt,
Olvad a látvány amott.
Láthatod hullik a csillag
Telve az éjjeli ég.