- Lám Etelka: Csillagok útja
Csillagok útja ragyog az éjszakába
Erdő sűrűjébe dobog a szívünk hangja
Napsugár nyugalmat áraszt a hűvösvölgybe
Gondolatok forgolodnak a sziklás hegytetőn
Én és te hajnal ibolya illatával ébredünk
Selymes takaron hajkoronádat fésüli a lenge szél
- Horváth-Tóth Éva: Vagyok, leszek
Csönded vagyok a zajban,
eső cseppje ha te nyár vagy,
napsugár harmatodban,
grammnyi lélek aortádban,
éjben leszek lámpás fénye,
s vagyok remény halk csengése.
- Gáspár Klára: Télapó
Csilingelő szánon érkezett,
Erdőn, mezőn átrepült.
Neked puttonyába mit rejtett?
Gurulós labdát?
Édes cukorkát?
Sós tekeredő perecet?
- Kristófné Vidók Margit: Régi óra
Csöndes éjben mily hangos az ütés,
Egy régi óra szól zengőn-bongón,
Néha kongat a múló percekért,
Gesztenyeszíne kissé már fakó.
Élete lejár, szívében zörgés,
Súrlódó hang, amint a fém összeér.
- Kutasi Horváth Katalin: Elcsengő
Csendemre csend felel,
Emlék cseng fülembe,
Nem rázod csengettyűd,
Gond csendül ütemre,
Énekli fájdalmunk,
Sajdulva üzenne…
- Domokos Edit: Lélekharang
Csend volt eddig, de kondul a harang,
Elnémult tájban fülemet sérti…
Ne menekülj el, nem vár a barlang!
Galócát enni? Ezt most ki érti?
Édes semmittevés – küzdj, mert még élsz!
Senki sem kérdi, csengetéstől mért félsz?!…
- Sági Klári: Karácsony
Csingiling, csingiling,
E kedves hang cseng fülemben karácsony idején,
Nincs szebb, békésebb ünnep ennél,
Gazdagon árad ilyenkor a szeretet,
Ébren maradhat minden apró gyermek,
Sóhaj és hálaszó száll az ég felé, a kis Jézus megszületett.
- Keczely Gaby: Csendesek a dalok
Csendesek a dalok,
Epés pentatonok.
Nincs bennük sok líra s
Gőgös szavak sora
És mégis elfojtott
Sokszoros fájdalom.
- Jószay Magdolna: Csendülő álom
Csendes éj, ha ránk terül a leple,
Elnyom az álom, már az utca nesze
Nem ér fel ide, nem zavar semmi,
Gondosan betakarsz, kimész mosogatni…
És mint egy sikoly, csendül egy pohár,
Siklik kezedből a kőre, álomnak annyi…
- Keszy-Harmath Dániel: Újra becsöngetnek
CS engőszóval álmodom,
E gy régi érzés tör most rám,
N ebulók az udvaron,
G ondolatban kréta száll,
É lénk kamaszkacajok,
S én is velük haladok. - Kutasi Horváth Katalin: Kérés
Csodákra csendülök,
Emberül rendülök,
Néha még zendülök;
Gubbasztva borzadok,
Éltető holnapot
Síromra hozzatok!
- Petres Katalin: Fáj, de nagyon…
CS önded cseng fülemben,
E nnyire nem fájt még sosem,
N em hallom már kacagásod,
G ézengúz, kedves mosolyod
É gi mezők lakóinak ragyog,
S írva zúgnak belső harangok…
- Keczely Gaby: Csengők
Csillan a nagy fényük,
Elillan a lelkük.
Nem biztos, hogy halljuk
Glóriás visszhangjuk.
És e csodás rezgés,
Sehol nem lelt kezdés.
- Jószay Magdolna: Csilingelő lánykérés
Csilingelt a villamos, ahogy elhaladt,
Erre még oly élénken emlékszem,
Nagyon régen történt pedig, ahogy
Guggoltunk a park melletti téren,
Épp megkérted viccesen a kezem, de
Semmit nem értettem, mert csengett a fülem…
- Horváth-Tóth Éva: Összecsengéseink
CSak egy rés a zajban
egy aprócska morzsa,
nem hallja senki más
gomolygó hangfoszlány,
éke meghitt csendnek,
s a kettőnk szívének.
- Gáspár Klára: Csikóm csengettyűje
Csikóm nyakába akasztottam,
Erdőn, mezőn csilingel.
Nem téved el így e világban.
Gazdájára mindig rálel, ki
Édes szénával várja őt, és
Simogató kezekkel.
- Domokos Edit : Óraközi szünet
Csengés jelzi az óra végét,
Eljött az idő végre szünetre,
Nem kell már lesni tanár intését,
Gond nélkül kerül Spotify füledre.
Édesen andalít a szép dallam,
Sajnos újabb csengést hallasz halkan… - Horváth-Tóth Éva: Róna anzix
CSügg a szilaj csend fűszálak hegyén,
ecsetpázsitos közé fut a szél,
napfény vágtat renyhe ménes hátán,
gémeskút ringat eget koloncán,
ékszerként száll harangok csengése,
sóvirágok fölé hajol Isten.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Magamban vagyok
Cs öndemet széttépi
E rős csengőzaj.
N em tudom ki csönget, mit akar.
G ondolataim messze járnak.
É letem alkonyán én már
S enkire se várok, magányom betakar.
- Klotz Mária: Csengő jelek
Csendedbe burkolózva keresem vágy-remény jövőnket,
Emlékképek ecset-színeiben ringatom múlt-bölcsőnket.
Nehéz megélni kínok marásában vérző fájdalom-jelent,
Gondok súlyától érezni tárcán nyújtott sors-kegyelmet.
Éberen kéne meghallani kő-némaságban csengő jeleket,
Sorscsapások zugából kéne földből kifordítani hegyeket.
- Kristófné Vidók Margit: Hangzások
Csengettyű hangja messze hallatszik,
Egyre kering a végtelen térben,
Néha hosszú csengése visszhangzik.
Gordonka dallam csendül az éjben,
Égzengés kísér gyors szimfóniát,
Sebes szél bontja fák aranyhaját.
- Kisznyér Ibolya: Szólam
Csilingel, csörren, cseng, érzést ébreszt,
Emléket varázsol, kedvet éleszt,
Nehéz csörgést álmodó ifjúnak,
Giling-galang hangját mesés kornak,
Édes karácsonyi csengettyűszót,
Sorsa int, hoztál szép útravalót.