- Horváth-Tóth Éva: Felhőlovas
Csillagok sóhaja őrzi
apró lélekmorzsáidat,
távolba vesző árnyalak
tűz fényénél egy lovas,
a rónán ostor csattan,
némán terel ég pásztora.
- Sági Klári: Hazafelé
Csattog, zakatol, repül vonatom
Anyámhoz hazautazom,
Tudom, régen vár rám,
Tengernyi könnyet elsírt már,
Azt hitte elvesztett örökre,
Nem jön idegenből vissza gyermeke.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Lovasbemutató
Csattan az ostor
Azonnal ugrik a ló.
Tudja: mutatványát
Tapssal köszönik.
Az ostor megpihen,
Nincs több előadás.
- Klotz Mária: Ostorcsapás
Csípősen csattan a verbális ostor,
Ajkadat tépi mocsokkal a horror.
Távolból csepp-könnyes szem sír,
Társad páncél-lelke mindent kibír.
Ajka reszkető, gyötrődéstől kékül,
Nem haragszik, békül, újra békül.
- Gáspár Klára: A telivér tánca
Csikós kezében a karikás ostorral
Arab telivér hátán hetykén ülve
Táncoltatja a csodás paripát.
Tartja a gyeplőt, forgását fokozva,
Az ostor csattan, de az ezüstszürke
Nem veti le lovasát.
- Gáthy Emőke: Csattanás
CS ivitel kis kosztos hadam
A lig kelt fel még a nap
T ávolban gyűlő felhőkre
T ollas népe mit sem ad
A jtóm berántja a huzat
Nagyot csattan Riadozik a madárraj
- Kutasi Horváth Katalin: Az első
Csók született a szádon,
Ajkamon friss vágy lángolt.
Tiktakot jár az óra,
Titkokat vált valóra.
Amikor csókod kaptam,
Néma varázsa csattant.
- Dobó Georgina: Csattanó
Cs acsi fiú, miért nem hiszed szavam?
A Hortobágyon sem zengik szebben dalom.
T alán csattannak még az ostorok a híd alatt
T án nyílik még ibolya kolostor udvarokon
A zt hiszem elhamarkodott sorok voltak
N em valósak, hamis, hazug gondolatok.
- Lám Etelka: Táltos paripák
CS attan az ostor a szép Hortobágyon
A nyaföldre hullik a napsugár gyöngye
T áltos paripák vágtatnak a hajnali fénybe
T e és én vidáman lovagolunk a tiszapartján
A napfényében fürdözik lelkünk, kék égen dudol a Nap
N e zavarjuk a csendet hangtalan léptekkel surranunk
- Jószay Magdolna: Csattanva hasított
Csend ült a tájon, ásító némaság,
Az úton távolabb egy látványos délibáb
Terjeszkedett, míg az égről a felhők
Tovaűzték azt. Leszakadt az ég! A fenyőt,
A magányost ott távol, a domb oldalán
Négyfelé hasította az agresszív villám.
- Keczely Gaby: Csattog
Csalogány énekel.
Asztalon kenyér, hagyma
Tologat szalonnát,
Tartja ostorát magasra
Az asszony már hagyja
Nem csattog ő is hiába!
- Horváth-Tóth Éva: Ajtók
Csak egy ajtó csattant
a hátam mögött,
torkomat szorongatja
tegnapok epéje és a csönd.
Ami eltelt, vissza nem jön.
Ne jöjj te sem. Előttem ajtók hada.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Méreg
Csattanó maszlag: egy gyom.
Azonnal ható erős mérge
Tudósok szerint halálos lehet.
Tartsd tőle távol magad,
Alattomos fehér virág
Nincs helye kertedben!
- Dobrosi Andrea: Csók
CS end simul körénk, némaság,
A jkadon hallgatás-világ,
T e és én: az egyetlen egy,
T estünkön tisztaság remeg,
A hogy ölelésünk tapad,
N eszező csókunk nézi nap.
- Gáthy Emőke: Muci – nekrológ
Cs ikó volt Muci mikor megismertem
A lig másfél éves és szűzfehér
T rappolt később fel – le a köves szőlőhegyen
T udta várják vonaton érkezők őt és a szekerét
A utónkat is többször kihúzta a sárból
Néha bántotta csak simogató ostor
- Keczely Gaby: A betyár
Csak az ostor csattan
Alatta a föld van
Tikkadt nyájak mellett
Tekeri fej felett
A betyár ostorát.
Nem veszi fokosát!
- Kisznyér Ibolya: A pofon
Csattanós pofon csípte az arcot,
Aki kapta pirult, gondolkodott,
Tettét mérlegelte, túl bánaton,
Tudta, az igazság éget fájón,
Azután csak megbékélt a szíve,
Nem üt, mesél, ha rossz lesz gyereke.
- Jószay Magdolna: Szópofonok
Csattantak hazug szavaid a képemen,
Amikor azon voltál, hogy porig alázz,
Te arra sem voltál képes, hogy bajodat
Toleránsan, egymást közt beszéljük meg…
A figyelemkeltés és a degradálás
Nagyon ment neked. Úgy tudom, azóta is… semmi más.
- Sági Klári: Kocsmai harc
Csattan egy pofon, jó nagyot szól.
A kocsma pár percre elnémul, majd
Tovább folytatódik a harc.
Tusáznak a nagymenők,
Aztán fegyver dörren.
Nincs menekvés, valaki örökre elhallgat.
- Dobrosi Andrea: Taps
CS örög, mint egy ötforintos?
A betyárját, milyen hangos!
T alán zúg, ahogy egy folyó,
T isza, Duna, Hernád, Sajó?
A vagy még olyan is lehet,
N eked tapsolnak emberek!
- Keczely Gaby: Fenséges
Csíkos ingben kiáll a gyepre
Alakja fenséges, nagyszerű.
Tartja magasba ostorát, mi
Tökéletes, szép és egyszerű.
Aztán izmai megfeszülnek,
Nem tudni, mért üt, de mestermű!
Petres Katalin: Hajnalban
C ica lapul a kertben,
S ompolyog csendben,
A kutyák szenderegnek,
T itokban meglesem.
T űzről pattan Szutyi,
A többit nyomban felveri…
N a, cica! Most már uzsgyi!
Petres Katalin: Ez van
C icomázhatjuk bárhogy,
S ebesen múlik az idő.
A z éveink csak pörögnek,
T étovázni sincs időnk.
T ompulnak az emlékek.
A végén viszont csattan,
N em kímél a sors-ostor.