Akrosztichonka 15.

  1. Dobrosi Andrea: Vigasztalás

T udjátok tűzfalak, bár döröghet, eshet,
Ű röket rejtetek, színes lesz utcakép,
Z ordon telek, ha titeket befestenek,
F ilmet forgatnak rajtatok, és él a tér.
Az ablaktalanságra rá se rántsatok,
L ámpafény, napsugár mind-mind a társatok!

  1. Klotz Mária: Védelem

Tűzfalat építek elfáradt testem elé,
Űzöm el a bajt, a gonosz szellemét.
Zimankóban hideg hófalat emelek,
Fohászomban feloldom félelmemet.
Angyalhang cseng a ködös légtérben,
Lassan gyógyul seb-lelkem a fényben.

  1. Holécziné Tóth Zsuzsa: Menedéket keresek

Tűzfal takar – mögé menekülök
Űzött vadként a jövőm elől.
Záporként hulló könnyemen át
Félve kémlelem a sorsot:
Ad számomra még pár jó évet?
Lázadni nem merek, fájdalmam viselem.

  1. Gáthy Emőke: Megújult tűzfalak

T épett vakolatú házfalak között
Ű zni sötét múlt bombás emlékeit
Z ölden viruló mediterrán tájak
F alombok tengerpart néhány híres alak
A rt deco színfoltja köszön rád váratlan
L ábad alól szemed ha néha az égre villan

  1. Horváth-Tóth Éva: Fények a tűzfalon

Talán csak az ősz miatt van,
űr tátong a tar ágakon,
zörrennek lent a tegnapok
fel sem néző talpak alatt…
alkonyodik, s ismerős árny
lebben tűzfalon, kihunyt a nyár.

  1. Gáspár Klára: Időtlen

    Tégláit porlasztották az évek,
    Űzte őt egyre a múlt.
    Zúdult rá hótömeg, verte őt eső,
    Fáradt fala gyakran feljajdult.
    Aztán, ahogy a nap sütni kezdte,
    Lassan minden bánatát feledte.

7. Kutasi Horváth Katalin: Rám vetül már

Talán a létre rálátok.
Űzött vadként még hátrálok.
Záporoznak rám a golyók.
Felkoncolnak öntelt mohók.
A sötétség árnyat vet rám,
Lakóházam lesz a cellám.

  1. Kisznyér Ibolya: Tűzmanó

Tűzmanó lángolt, futott, vörösen,
Űzte heve, nőni akar, görcsösen,
Zajt csapott, ropogott és szikrát szórt,
Fal előtte, szomszédba nem jutott,
Alá és fölé vízpermet hullott,
Lázasan prüszkölt, pernyévé ázott.

  1. Jószay Magdolna: Tűzfal díszei

Tűzfalat hálózó színes vadszőlő
Űzi el fejemből a gondokat,
Zápor frissítette üde levelek
Fényesen táncolva ragyognak.
A lélek ráncai vele selymesednek,
Legyőzi a gyűrött rémálmokat.

————————————————————————–

Keczely Gaby: Régen

Tömérdek tégla látszik ott
Űzekedve a nagy falon
Zöld penészes részek vajon
Foltdíszt hogy követnek nyomon?
Alul a poros grundokon
Látsz-e a falnál snúrozót?