MEGADOTT ALLITERÁCIÓ:
01. Petres Katalin
Lesem a csendes csodát
lassan kelyhét kibontja
hibiszkusz a sarokban,
kedves, kérkedő szirmok
körbe-körbe kiáltják
harsogón szép a világ.
02. Petres Katalin: Idill
Kicsi kökörcsin
körben köröző
méhecskét vonzza,
vidáman fürdik
a virágporban,
kedves kaptárba
mámoros mézet
álmodik nyomban.
03. Petres Katalin: Kelyhét kibontja…
kéretlenül kutatom kérésed
töretlenül teljesítem utam
közben követelem megértésed
részed legyen a fájó titokban
váltig változó köröző körben
kavargó kegyetlen elmúlásunk
szívós szeretettel örök zölden
kitartó kegyelettel bízunk
megérdemelt utóvirágzásban
04. Dobrosi Andrea: Ajándék
Látod-e,
mikor
a kankalin kora tavasszal
szirmait nyitja;
kelyhét kibontja
május ezer virága;
a káposzta körül
fehér pille száll;
a méh nektárt kortyolgat;
liliom szára peckesen áll;
kertek között kúszik az árnyék?
Ez mind ajándék,
élj vele!
Tőled függ,
kibontod-e…
05. Mukli Ágnes: Karikatúra
Kacér lendületből kerek kalap,
lábak kalimpálnak körvonalakban,
jéggé fagyasztott hányattatás,
kaján mosolyra fakadtan.
Kamera, kétdimenziós kórkép,
körkép kábelek zárlatába égve,
két hüvelyk ujjra írt etűd,
szerverek következménye.
Analóg szelfi, digitális óra,
megrövidült élet
ki, be, újra kapcsolva.
Kereslek, követlek, kódod kérem,
kerek kockák ketrecébe kékek,
megrövidült kaptafákon,
kénköves következmények.
Kiabál, kacagj, nevess,
a kárvallott világon,
különc vagyok, keserűségem
kocsányra kiakasztott álom,
komikus képekben vitázom.
Komolytalanul kínkeservet
rajzolok kétszínű lapra,
kibeszélem különös módon,
kampányolok, hogy ne a fejedre
ess, hanem kőkeményen talpra!
06. Szabó Eszter Helka: Indul a nap
Kedvesem kedve egekig száll.
Kecske-Nap kérődzik odakint.
Bambán becéz betévedt sugara.
Kelni kék! Tettre int egy kismadár.
Kávéját kavarom. Nyugi, hozom!
Ne keljen kígyózó kísérteteivel.
Öle kelyhe kinyílik, ahogy öltözik.
Kerülőút kötelesség környékén?
Nincs. Útzárat bont kevély kontya.
07. Kutasi Horváth Katalin: Darázsként
Összezárt.
Nem hatol hozzá szavam.
Nektárját rejtegeti.
Könnyeim kellenek neki talán
Harmat gyanánt.
Kiáltanom kéne,
Néha meg egyszerűen csak
Nem válaszolni vissza,
Akkor se, ha hív.
Ha kelyheit kibontaná,
Boldogan gyűjteném össze
Jóízű virágporát,
Lehetne mézünk,
Kedvünkre kínálkozó.
Elfogadhatnánk, hogy
Csurranhat-cseppenhet néha,
S bármilyen furcsa,
Különös kegyként hat,
Ránk pereghet
A kínok közt
Egy csöppnyi boldogság!
08. Akai Katalin: Égszínkék keltike
Égszínkék keltike, kelyhét
Kibontja,
Kertemnek közepén kéksége,
Kis csoda.
Tavaszi kankalin, napsugár
Csókolja,
Kerítés közelben, kökörcsin
Kinyílva,
Korai kikelet kertembe
Kihív ma,
Kispadra kiülve, lelkemet
Gyógyítja.
09. Mitiner Mária: Kikelet
Kukurikú, kukurikú!
Friss kikelet korán ébredt,
mint egy asszony,olyan érett.
Kelyhét kibontja száz virág,
madár sereg tavaszt kiált.
Trillázásuk telet seper,
viszi messze patak meder.
Hegy visszhangja ismételi,
üde tavaszt így hirdeti.
Kacsingató, kék felhőben
zsongó tavasz csókja röppen.
Napsugárban kacagó kéj,
buja,édes szerelmet kér.
10. Black Ice: Keresetlen könyvtár
Kóróink kiszáradva kerítésnél,
kikérve koldusnak, kell kenyér.
Künn körbe keringő keselyűk,
kétségeink köröznek, keserűn.
Keresztnél kiálló katona kutat,
kietlenségében keresve, kúttat.
Királykobrák kúsznak kecsesen,
kanyargós kazamatáink, kőzetén.
Kobold király kastélyában kincsei,
kóborlók kívánságának kegyeltjei.
Koponyán korona, kezében kupa,
keresetlen kódexek s kihalt kúria.
Kiterjesztő kell kiváltságlevélben,
kivilágítatlan könyvtár kegyhelyén.
Kelyhét kibontja kór karanténjain,
kibetűzhetetlen káprázat, kortyain.
Kerekasztalnál kultúrát képviselő,
kincséért keresztülverekedő költő.
Kiűzöttek kéziratain kulisszatitkok,
kézjegy közti kultúrforradalmatok.