Alliteráló 08.

MEGADOTT ALLITERÁCIÓ:

Tóth Árpádtól
  1. Tóth Lászlóné: Maszkabál

Csodás jelmezekbe öltözött emberek
csalfa csillogás mögé rejtőznek
csengettyű csilingel a bohóc sapkán
csábítóan csalogat az utcalány
csokrát csendesen öleli magához
csókot csak titokban dob feléjük a virágárus
csintalankodik csúf béka hercegnőre várva
cseresznyés csemegét árul a gyümölcsárus lányka
csoda jó! csoda jó! csipogja egy szárnya törött madár
csendes csodavárásnak hiu reménynek
csalfa csillogásnak hajnalban vége.

  1. Márton Csilla: Csalfa csillogás

Csalfa csillogás, csodás csábítás, csillámlás.
De vajon igazi e ragyogás,
vagy e csábítás csapodár, csélcsap hűtlen.
Mi szívednek csúnya cserbenhagyás.

Álnok tündöklés, csillanás, csalás
Hitszegő vagy házasságtörő hamis bájolás.
Csendben csorbát hagyó csúfos sínylődés.
Családi csevegésben csendülő csinnadratta csörömpölés.

  1. Klotz Mária: csízió

csalfa csillogásod
csalt csókot csücsörítő
csevegő csőrömre
csodát csacsogva
csimpánzként csimpaszkodva
csábultan csavarodtam
csodás csomagként
csőrös csókám
csábos csapdádba

  1. Kisznyér Ibolya: Csalódottság csúcsa

Csacska csitri voltam, valamikor, réges-régen,
csúnyának, csendesnek nem mondtak éppen,
csapodár, csélcsap kislány, már az óvodában,
csacsogó, csevegő, játékok csatazajában.

Csacsi csicsergés, csupán a kedves barátnőkkel,
csodaváró találkozások a randevúk, fiúkkal,
csodálatos csendülés szívemnek húrján,
csengő csillanás az első szerelem ábrándján.

Csúnya, csúf kudarcok, véget ért kapcsolatok,
csillámló külsőségek, talmi látszatok,
cseppnyi csáb, kedvesség, mitől elszédültem,
csalárd csapda, a bensőkre nem figyeltem.

Csapzottan csapkodott a sors, ostorával,
csillaghullás csendje, zűrös, zajos életemmel,
cserben hagyott csipet létem, elrontottam,
fáj önbecsapásom, hibám, késői eszmélésem.

  1. Kertész Nóra: Csillagfényed

Ma már csalfa csillogás vagy,
zöld patak fehér fodrában
tekergő színtelen örvény.

Vízparton vagy csípős csalán,
csillagfényed rég csak csalárd,
csókos szerelmi csökevény.

  1. Kutasi Horváth Katalin: Repesztő

    Csendemben nyújtózom,
    Bezörren a zaj.
    Nem zavar meg mégsem –
    Szerény diadal.
    Csöndem csörren vissza,
    Kioltja a zűrt,
    Csoda csókol szájon,
    Lefut néhány kűrt.
    Csalódások csokra
    Koppan a jégen,
    Csalókán csillognak,
    Éppúgy, mint régen.
    Csilingelő csengők
    Lágyan csendülnek,
    Múltak harangjai
    Után rendülnek,
    Más a kondulásuk,
    Hamis a dallam,
    Fényes lakkjuk reped,
    Hát ne is halljam!
  2. Horváth-Tóth Éva: Csobogó csalfaság

Csak csobog-csörgedez
csilingel csepereg
egy kicsi csermely,
csábít csipkés habja,
csalfa csillogása
csalogat, incseleg,
hogy magamat merítsem
csillámló vizében.

Csordogál csöndesen
csöpp csízzel csicsereg
csőréből szalmaszál
lehull, mert nem vigyáz
csobban és elviszi,
csalódott cserregés
csendül a szilvafán.

Én mégis elhiszem,
csillámló vizének
hűs csókja csemege
cserepes szívemnek,
megmártom habjában
elgyötört gyolcsomat
– magamat, lelkemet -,
csempésszen csendesen
cseppnyi kis csillogást
nem baj, ha túl hideg,
az sem ha csalfa lesz

8. Holécziné Tóth Zsuzsa: Tavaszi madárdal

Tavasz van? Hajnalonként csilingelő, csalogató madárdalra ébredek.
A hajnal csendjében csodás „nyitni kék” szól: imádom ezt az éneket.
Induljunk máris? Vajon a kucsmagombák is tudják, hogy itt a tavasz?
Fűzfás patakparton, nedves fű és száraz avar között bújik meg a ravasz.
Harmattól csillogó csalitos, csermely zúg a fák közt, ahol utat törünk.
Keressük, kutatjuk. Sehol semmi gomba… talán tudták, hogy jövünk?
Csalfa, csúf remény volt. Becsaptak a cinkék! Ma nem gombát eszünk.
Majd ha sárgarigó szól, hogy „csirió – csirió itt a jó”! Akkor újra jövünk.

  1. Gáthy Emőke: Csalfa csillogás

Hulló csillag csobban augusztus éjjelén
Tízezrével csodált csupa tűz csupa fény
Csupa szín csupa láng csupa csupa csapda
Volt nincs dús alakzat szemünknek lakoma
Margit sziget csúcsán csömör éjszakázik
A Duna vízén csendben csalódásom úszik

  1. László Orsii: Cserebere

Csupasz – csontos csókok csepp csodája
Csend csapdába csalta a szívemet románcra.
Mint a csillogás, olyan csalfa és csalóka
Cseresznyét ültetett a csüggedt csontjaimra..
Cseréljük, enyém a csillogás, övé a család
Csakhamar megbántam a csalánozó csapdát
Későn esett le, hogy csorbíthatatlan a család csábja
Micsoda önzőség, a csuklyás a fejét felettem csóválta.

  1. Varga Katalin: Csaló szavak

Soha ne hidd el már a CSalfa, CSábító szavakat.
Érdekbõl szőtt, CSalárd, CSillogó gondolatokat
CSak CSendes becsületes ember szavának hihetsz.
Hamisan CSengő CSúfos szavak mit érnek?
CSapdába CSalnak, aztán majd megmérgeznek téged.
CSodás CSillogás sokszor hamis, így keresd csak a szépet.