MEGADOTT ALLITERÁCIÓ:
- Szabóné Horváth Anna: Szél tépte élet
Zöld selyemben ujjong a táj,
nyár víg hancúrja csupa báj.
Helyéről szél szakította,
pedig még nem kellett volna.
Sebesen zuhanni kezdett,
forgott fikarcnyi élete.
Félszeg falevél lepottyant.
Fonákra fordult, úgy sorvadt.
Rovaroknak árnyat tartott,
hátán fénylett friss harmatot,
s egyvégtében őszt álmodott.
Narancsszín kabátot hordott,
Fodrán fércek vörhenyesek.
Esők mosták, már hidegek.
Életét a szél csörgette,
s volt szeleknek játékszere…
- Kisznyér Ibolya: Feszült felszín
Lélekben égő, izzó, fájó sebek,
önnön harc, ön-elfogadásért,
érdemességért, célért, életért,
finom fricskája fázó sorsnak.
Önként kivonulás, toronyba zárt
rabságban, ám előírássá vált,
a kötelezőség keserű ízében,
fontos forrása apadó szabadság.
Az idő fondorlatosan fordított,
jéghegy csúcsa tetején a járvány,
a gyűlölet az úr és uralkodik,
fancsali fintor ül a maszk alatt.
A család, a barátok, a könyvek,
menedék emberségül a szívnek,
a többség agresszív, türelmetlen,
félelem fordít hátat az értelemnek.
Utcán, boltban, bárhol, bármit,
ismeretlen köpi rád szavait,
mindegy miért ontja dühét,
furcsán fokozza vélt sérelmét.
Már nem csupán a pártja számít,
annyi mindenért utálhat bárkit,
irigységben tobzódik a sötét,
tán forró formát formál pokolnak.
Az életet adó nap arany fényében,
felidézhetné a közösség erejét,
múltja nagyságát, rég feledett
szeretet békéjében a lét szépségét.
- Kertész Nóra: Vitorlásverseny /limerick/
Egy furfangos vízi fuvallat
a versenyhajót megszaggatta,
így fonákra fordult,
tóba ferdén borult,
vesztésre állt flúgos futama.
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Vidám vers
Fonákjára fordult a helyzet:
Kiscicát egy egér kerget?
Fújtatva fut és közben cselez:
Fercsi felfigyel rá és egy nagyot nevet.
Mert játék csupán, hiszen jó barátok,
Farok, fül cibálás? Mindig van rá jó ok!
Igazi harcra itt nincsen valódi indok.
Fáni fehér egér, Franci fehér cica,
Gazdájuk kedvence mindkét kis bestia.
Együtt nőnek majd föl, fészkük fonott kosár,
Egy kis kényeztetés mindkettőnek kijár.
Gondjukat viseli a kis Farkas Fercsi,
Irigyeli barátait Luca, Kata s Tercsi.
- Vitos Irén: Kifordult reggel
Fonákjára fordult a világ,
tonnás a ma reggel,
fülemüle fütyülése helyett,
fakó fűre, fűz mellé heveredve
a szomszédom, fém fogantyús felxel
sarkokat csiszol fütyülve, flegmán,
nem törődve senkivel.
A düh már nem színlel,
derű helyett fekete fellegeket fest
arcomra méreggel,
a harag torzít,
az ököl a fehér fajanszra csap
a fuga ferdén futva reped,
a tea mézzel főzve, feledve,
ma a kávé sem lesz elég fekete, félő.
A fájó fej fásultan lüktet
a világ folyvást forog,
koponyámba nyilalló éles hangok
mint a faarcú fakír fapad nélkül,
szegekkel verten,
várom, hogy vége legyen. - Márton Csilla: Fonákra fordult falevél
Fakó fonákjára fordult a falevél,
feledni vagy felfedni akar, nem tudni.
Fundamentális fifikás félreértés, lehetséges?
Feneketlen feszes fejtörő, nevetséges.
Miért is lenne rőstelni való,
inkább fontos feladat, figyelemre méltó.
A leveleket ellepte a bogár petéje,
nézd ez látható, megoldásra várakozó.
Fergeteges feladvány, kardinális fontosságú,
hisz ha nem a szimbiózis mint tevékenység a lényeg
gyorsan megoldásra vár a fa furfangos védettsége
és utána a virágzás fortélyos szépsége.
- Kutasi Horváth Katalin: Tiszta forrásból!
Fonákra fordult tisztesség,
Feje tetején felforrt világ…
Címlapra torzult híresség,
Csorda által lelegelt virág…
Ha a szekér sárral bever,
Lelked azért tiszta maradhat.
Hány finom falat ott hever,
Aki akar, beleharaphat!
Te is alázkodhatsz porig,
Fikarcnyi férgek hada vár,
Vagy elszámolhatsz háromig,
S maradhatsz büszke, karakán.
Felettünk förtelem röpköd,
Fülledt félelem botorkál rég.
Földig sújtó átkot köpköd.
Tiszta becsület csordogál még?
- Holécziné Tóth Zsuzsa: Tűnődés Covid idején
Fonákjára fordult egy éve az életünk,
Maszk nélkül utcára se nagyon léphetünk.
Nem vár ránk a boltos: rendelj telefonon.
Elmarad rendezvény, nem lát már a doktor,
Furcsa félelem az, ami lelket rombol.
Távgyógyítás, távkapcsolat, neten a múzeum
A színész még filmet forgat, de nincsen publikum.
Online órán a tanuló hogy figyeli fizika tanárát?
Játszik közben telefonon, lövöldözi a barátja tankját.
Oltás hozza az enyhülést, nem lesz több bezártság,
Csak közben a mutáns vírust nehogy kimutassák.
Mikor lesz a mi életünk újra majd a régi?
Amikor az öleléstől többé nem kell félni.
Fonákjára fordult ez a cudar világ!
Tanulunk belőle? Eljön a szabadság?
- Keczely Gaby: Fonákra fordult
Fonákra fordult a levél,
fájón a fagyott faágon.
Fonnyad helyén, fennen szegény,
fogyó ernyedt folttá válón.
Fakó főág fojtja le még,
de várja a forró napot!
Elvisel-e fásult fején
fergeteges esőt, nagyot?
Vagy ő a fán futó remény?
S fáradt földünk fölé hajol?
Felszívja a fényes nedvét
s hajnalban a gyöngyharmatot.
Tavaszi nap – hát elértél!
Eső nedveiből vagyok.
Sorsom most a feléledés,
fogom fejem s megfordulok!
- Jószay Magdolna: Május születése
Tiszta égen fodros, fehér felhők
úsznak vidáman, lent a fénylő folyó
ragyogó tükörként visszainteget.
Napnak sugara vakítja a szemet,
fontos feladat számára, hogy elűzzön
mindent, mi most szépségrontó lehet.
Nem fukarkodik forró melegével,
enyhe szellő friss fuvallatot hoz,
a természet éled, május megszületett.
- Horváth-Tóth Éva: Vízparton
Föld, fű, fák és zöld nád
halk, hűs szél most járkál.
Odafönn süt a nap,
lensárga sugara,
fut a fény, fut a fény
folyóvíz tetején.
Föléje fűzfaág
hajol és dús lombját
ringatja, merengve
nézi a felhőket,
felhőknek fodrait,
hogy a szél kergeti,
kergeti elfújja.
Nézi a víztükröt,
benne kék éggömböt,
madarak, nap és fák,
fonákra fordult hát
a vízpart, s a világ?
- Gáthy Emőke: Földünk tengelye
Földünk tengelye úgy fordult valahogy,
kevesebb és több is jut
napra – nap a Napból.
Fonákra fordult a természet kedve,
nyáron alszik, télen gyűjt
mókus, medve, lepke.
Ebben a fonákra fordult világban
februárban fecske költ,
virágzik a hársfa.
Magam sem tudom, sírjak vagy örüljek,
berepült ma többször is
hozzám egy cinege.
Kis csicseri csoda, miféle radar
sodort egy panelszoba
vetett paplanára.
Fonákra fordult éjjelünk – nappalunk,
művilágítás mellett
vigadunk, barnulunk.
Fölsejlik felettem egy új korszak árnya,
sok, mi egykor színe volt,
visszája lett mára.
- Varga Katalin: Minden más
Sajnos minden más lett mostanában a világban.
F onákra F ordult a szeretet, hisz pénzhajtás van
Pedig csak Féltőn F igyelni kellene egymásra.
F elhagyni, Fittyet hányni minden dorbézolásra.
F ontos F eladatként mosolyogni, és ölelni…
Bizony, emberek, szerintem így kellene élni.
- Jószay Magdolna: Van, mit már nem értünk
Nem férek furmányos találmányodhoz,
akárhogyan is magyarázod, hogy.
Fekete folt ez agysejtjeimben,
van az a kor, hogy minden összerogy.
Te azt hiszed, pár szóból minden tiszta,
pedig az, hogy értsem, fékezett folyamat,
tudod, tán húszévesen se érteném, csak a
fészkes fekete fenének nagy e pillanat.
- László Orsii: Fonák szerelem
Fonákra fordult az én fehér szívem
Fekete lett miattad, mint a felhők az égen.
Foltokban fehérlik még a szerelem,
Mit fiatalkorunkban gyújtott a figyelem…
Figyellek. Kérdezz! Felelni fogok.
Ígérem, rád mindig emlékezni fogok.
Felírom a nevünk a legfényesebb csillagra
Fejünkön forr a fájdalom korona.
- Petres Katalin: Öröm és üröm
Felvirradt fényes anyák napja,
bátyáimmal a Gellérthegyre
hajdanán orgonáért mentünk,
a csokrokat boldogan ölelte,
feledhetetlen, finom illat szállt,
virágkereretezett szép arcát
felidézem forró könnyeimen át,
mikor nyílnak pompás orgonák.
Fonákjára fordult azóta az öröm.
Anyám, apám, bátyáim hantjára
viszek mécsest és virágözönt…
Három fiam helyett kettő köszönt…
A legfiatalabb a felhők fölött…