Horváth-Tóth Éva: Ódon órák
Hideg a szél, fákat cibál,
redőnyt ráz és rútul danál,
ónos óda hull betonra,
belefagy a csillagszikra,
súlyos bársony most az este
kormos árnyak ereszkednek,
ólmos óhaj fényes hajnal
áll az idő meg se moccan,
ódon órák vánszorognak
hinni kell, hogy mindig virrad,
ahol árny van fény is lakik,
ami fáj most, eliramlik.
Klotz Mária: Ósdi órák
Szakrális relikvia függ a falon,
ódon óra,
tik-tak, tik-tak dobogja,
törékeny titkokat suttogja.
Elkopott mutatója ketyeg,
faragott falióra,
tik-tak, tik-tak dalolja,
esendő emlékeket dobogja.
Óralapja ócska, poros már,
ómamának óránként óriás
óraütés járt,
óvakodva tisztogatta, kegyes
becsként tartotta,
ósdi óra,
tik-tak, tik-tak,
óda-hangját óvatossággal óvta.
Ódon órák a massza-világában,
padláson hevernek poros zsákban,
bennük lüktet a múlt emléke,
őseink halhatatlan értéke.
Záruba Ildikó: Alliterálgatok
(…és bizony szórul szóra így igaz, ahogy le van írva…)
Ódon órák mestere az uram. Harminc hosszú éve kezdődött. A frankfurti bolhapiacon barangolva beleszerettem egy különleges kandallóórába. Azóta kiderült, valóban különleges készülék, nem csak a díszes doboza miatt: korai elektromos motorral működik, mechanikus meghajtású. Egy leszerelő amerikai katona árulta, megvettük. Tudtam, hogy meg tudja javítani, egy öreg örökségbe kapott falióra függ falunkon a dolgozószobánkban, amit régesrég ő hozott rendbe. Hallgatjuk óránként óraütéseit.
Mára már nincs magában, tán tíz különböző hangú harangja cseng-bong a házban. Szenvedélyünk lett a bolhapiac, óvott ócska órákat is megvettünk, alkatrésznek alkalmasak. Addig kell az ócskás ókori óráit ócsárolni, ameddig olcsón meg nem vehetjük. Csúnya dolog, de üzlet az üzlet. Kakukkosórák különleges zenélő darabjai is lógnak lazán lépcsőházunk fenti falán. Sok órát ólomüveg óv, ólomsúly hajt. Óarany óramutatójú órák ott állnak szorosan szekrényeinken – ritkán rendezzük át ezeket, sokan vannak. Az órák királyából is beszereztünk néhányat, aranyozott Atmos aranyozott falipolcon függ falunkon. A gyártó svájci cég hatszáz év garanciát ígér – soha föl nem kell húzni, hőmérsékletváltozás működteti. Zseb- és karórákkal nem foglalkozik, csak ódon óriás órákkal – az igazi óriást, egy toronyórát (még) nem sikerült beszerezni. Pedig hely lenne rá. Szekrényóránk is van, amerikában nagypapaórának nevezik. Néhány órát az óhazába az óceánon keresztül visszahoztunk.
Több előadást is tartott az órákról, javításukról. Sok szakkönyve is van, köztük óriási órás lexikon. Bejártuk az óriás ónémet órautat a Feketeerdőben, több múzeumot is meglátogattunk. Ódon órái a műhelyben poros polcokon még sokan sorukra és a mester ügyes kezére várnak. Ósdi órás ólnak nevezem viccesen a műhelye ezen részét. Sajnos úgy öt éve elfogyott a mester lelkesedése, újabb szenvedély szorította ki az órákat órásunk szívéből és idejéből, a verselés… Emiatt persze sok javítatlan órának ólomlábon jár a rugója. Tervezi, hogy “Óda az órákhoz” című írásával megdobogtatja szerető szívemet.
Záruba Károly Valér: Ócsárlásra
Ódon ócskaság?
Ólomüveggel óvott
Óraóriás.
Kisznyér Ibolya: Nagyapa
Szívből nevetett, buta kérdésen,
szívén, szeretet lágyított, mesén,
ódon óráját néha megnézte,
láncon függő zsebórát eltette,
Ócska órák közt ritka látvány,
ezüst ötforint, ajándék, zsákmány,
komoly arca derült unokákon,
óvodás óhaj szállt vidámságon.
Ósdi óvilág, miben szép tűz ég,
régmúlt, az érzés tiszta, mint kék ég,
drága emlék, kis zsebből az óra,
kacagó lánc, s fedelet zár ujja.
Kalocsa Zsuzsa: Nagyanyám órája
Nagyanyám ódon órája
elütve a pontos időt
őrzi a régi emléket.
Ókori óarany színben
tündököl a szoba falán.
Ide-oda leng ingája,
lesi a keret mintája.
Órásmester olykor átnézi,
hibáját keresi, fürkészi.
Ha szükséges javítja,
s munkája elismerése
órányi óradíj fejében.
Jószay Magdolna: Régmúltat idéző órák
Óramúzeumban ódon órákat nézegettem
tüzetesen, hisz’ ezeket már nem is ismerjük,
ám mindig érdekeltek, mivel nagyapám
hobbiszinten foglalkozott velük.
Ódzkodva, óvatosan érintettem őket,
milyen sok apró szerkentyű, fogaskerék,
“ócskavas!”, ócsárolnák sokan, pedig
mester lennék talpamon, ha ehhez értenék.
Holéczi Zsuzsa: Ómama órái
A megtalált ódon órák óhatatlanul visszarepítenek a múltba:
vajon hány generáción át figyelték rajtuk az idő múlását?
Óriási ócska szekrény mélyén sok éven át rejtőztek, várva
hogy egyszer valaki rájuk talál, és felhúzza őket újra.
A kakukkos órát óriási pokrócba tekerve találtam, doboz
rejtette ómama óráját, melyet láncon hordott a nyakában.
Egy öreg órásmester ódon műhelyében óvatosan megtisztítja talán,
és sokáig működik, jelzi majd a múló időt az otthonunk falán.
Kemény János: Ódon órák, ó
Óvilági óvóhelyen,
óvárosi óvodákban
ódon órák
órákon át
óvatlan az időt mérték,
ólomlábakon járt olykor;
ó, de az az időmérték…
ódákat szül ókor óta.–
Ócsárolj csak; ez más,– ócska.
Keczely Gaby: Ó
Nagyapám ódon órája
kikandikál a zsebéből.
Ólomsúlyú láncon hordja,
szinte kiesik kezéből.
Ócska óraszíj a karján,
tobzódik az órák között.
Órák óta csak egy pajzán
gondolat, mi beköltözött
agyába. Ósdi, ócskaság –
ez nem is lehet normális.
Olcsóságot, óságot már
így hordani is banális.
Ne izgassad magad papa!
Te legalább mindig tudod,
hogy az ódon órák alatt,
milyen muris helyzet jutott.
Dobrosi Andrea: Mellém lopódzott
Körülöttem ódon órák,
óvárosi ócskaságok,
mellém lopódzott most a múlt;
engem emlékezni hívott.
Emlékszem letűnt korokra,
az égen ólmozó ózon,
de mégis, ahogy egy pille,
csak rebbent a folyókon.
Mert könnyű volt és légies,
szeretett ölelt, habhegyek,
apám, anyám… az ifjúság,
én pedig benne még gyerek.
Gyerek voltam és önfeledt,
ki jókor született, jókor –
de mára szülővé lettem,
elmúlt az óarany ókor!