Asszociáció 20.

AZ IDÉZET, AMIRE ASSZOCIÁLUNK:

„mint éji szellő a virágokat, megcsókolom
harmatos arcodat.
S ha majd te is a testet vetkezed, a végső órán melletted leszek”
(Gárdonyi Géza)

Dobosi Valéria: Aztán

jaj,ki vigyáz majd az álmaimra,
ha körbeülnek sírva asszonyok,
úgy sírnak szemüket tágra nyitva,
mintha a vágyam lenne csak halott?

jaj,ki vigyáz majd az álmaimra,
ha kialszanak bolygók,csillagok,
és papíromon szétfut a tinta,
jelezve,hogy mától csak ez vagyok?

jaj,ki  vigyáz majd az álmaimra?
elmúlás szőtte kendőmet ne bánd,
ha énekelve becézik szelek!

jaj,ki vigyáz majd az álmaimra,
ha leheletem legyőzve leránt?
mert tudnod kell:voltam,vagyok s leszek!

Hajdu Mária: Utolsó érintés

Mikor a lelkem vetkezni kezd,
majd érintsed arcomhoz kezed.
Így tudni fogom, hogy örökre
szívembe zárhatom szerelmed.

Ha végső órád előbb jönne,
fojtogatna lelkem könnye,
s mint viharban a szél a fákat
a bánat halálra gyötörne.

Varga Katalin: Végső órán

Mégis el kell neked ezt mondanom.
Tudd meg, most van erre jó alkalom.
Ugye tudod azt, menyire szeretlek?
Neked köszönhetem életemet.

Nincs annyi virág, mi elég lenne.
Szavaim is kevesek tán erre.
Nem akarok én itt ömlengeni.
Csupán, Édesanyámat szeretni.

Nem akarok bús gondolatokat.
De, tudod, így hozta a hangulat.
Olvassad hát, lányod mit szeretne.
Véssed most az emlékezetedbe.

„ Mint éji szellő a virágokat.
Megcsókolom harmatos arcodat.
S ha majd te is a testet vetkezed.
A végső órán melletted leszek. „

Mentovics Éva: Lelkem a lelkükkel…

Ha testemből lassan kiszökik az élet,
és búcsút int majd e röpke földi létnek,
ha érzem, közelít, s lassanként itt a vég,
imát mondok lányomért, a két fiamért.

S ha arcukra könnyből barázdát húz a gyász,
földi lépteikre szabad lelkem vigyáz,
mely levetve terheit súlytalan lebeg,
őrködik nappaluk, éjjelük felett.

Lecsókolom könnyük’, hogy boldogságuk’ lássam,
ott leszek örömben, s ott az elmúlásban.
És ha lélekharang zokog majd a csendbe,
lelkem a lelkükkel száll a végtelenbe.

Viemann László: Bízd Rá érdemed

Nincs tudatva végső távozásunk,
Majd jönni fog, időt nem kell tudnunk,
Sem félnünk, ha értünk jő a kaszás,
Mégis vidd mi Istennek tartozás.
Csomagold mind a rosszat  és a jót, 5
Ne titkolj semmit, Ő mindent tudó.
Megbánd a vétked s mutasd értéked,
Csak így remélhetsz és lesz kegyelmed,
Ha kérdez bűnbánón kérj kegyelmet.
Ő Mindenható Igaz Istened; 10
Szeretet szellő virágjainak,
Csókot adó könnyező arcoknak.
És ha majdan múltadat vetkezed,
A végső órádon bízd Rá érdemed.

Golán Angéla Gabriella: Megynyugvás

Mellettem álltál gond nyomán.
Magadban hordtad testemet,
s bár fenyítettél is talán,
de értettem, ez mért lehet.

Elhagytál többször, s fájt nekem,
s kísértett engem bús magány.
A sírás ült a lelkemen,
mért hagytál el, ma már talány!

Sok évnyi könnyes éjszakán,
bennem megért a felelet:
Nem fontos már mi volt, anyám,
már nem uralnak kételyek.

S ha néha sírom e napok
elhamvadó emlékeit,
erőssé váltam, s harcolok,
az élet engem nem taszít!

S mint langyos szellő őszi fát,
ha majd testedből vetkezel,
elsimítom a sors nyomát,
veled leszek, ha menni kell!