Szabó Eszter Helka: Japánakác-sziromba rejtenélek
Japánakác-sziromba rejtenélek
Ha lenne puha bőrcipőm abba
Dugdosnám a percek gyöngyszemeit
“Valami selymes állat
japánakác-sziromban
szaglássza cipőm orrán”
Sohasem leli meg az IT-kor fémes
Íze számban mézzé olvasztja fel
“az eltűnő időt” japánakác-sziromba
Szórja szét az emlékezés amíg
Élők közt vagy élő
Neked nem marad más csak jelen időd
Kisznyér Ibolya: Illanó idő
A pillanat röppent, mint a sóhaj,
finoman csen idő, a tolvaj,
cipő őrzi boldog séták nyomát,
szív húrján daloló ifjú zsongást.
Japánakác-illat tölt be szobát,
fürtjén nyújtja át csepp ajándékát,
óramutató fagyosan megállt,
dacból nem indít több percet, órát.
Apró kis állatka ámul csodán,
kincset szimatol rezgő bajuszán,
talán érzi szívbe érő emléket,
elmúlás érint múlt reményeket.
Gáspár Klára: Táncoló idő
Illatfelhőben táncol az idő,
emlékké pördül a pillanat.
A japánakác puha szirma
feledteti a gondokat.
Bármilyen édes is az illat,
melyben időm táncát lejti,
a pillanat is vele illan
de szép emlékét az ember
mégsem felejti.
Horváth-Tóth Éva: Makacs tavasz
Lomha teknős a tavasz
vonszolja szeszélyeit
menne már mégis marad
kibontja zöld haját,
ringó fákra aggatja
kis gyümölcs ékszereit
és halovány pírt harap
apró almáira,
gyöngy felhők ezüst lantján
csacska permeteg játék
a déli zápor csupán
mint csókod ajkamon,
akár őzsuta riad,
szalad nyers búza felett
és sziromszoknyájában
viszi eltelt időmet,
s a nyár keszkenőjébe
törlöm tegnap könnyeit
megfürösztöm lelkemet
mézszín aranyába,
és pisla reményemet
felaggatom fáira.